A Fidesz-kormány számára – sok más mellett – komoly kihívást jelent majd, hogy megtalálja azt a nyelvezetet, amellyel kormányzási terveit a nemzetközi sajtónak kommunikálja. Orbán egyes megjegyzéseiből ugyanis arra lehet következtetni, egyelőre erre még nem lelt rá. Hétfői, nemzetközi sajtótájékoztatóján például kifejezetten a belföldnek szánt és inkább belföldön érthető, külföldön másféle asszociációkat keltő üzenetek is elhangzottak.

A magyar közvéleménynek alighanem tetszett például, ahogyan a győztes párt elnöke kioktatta és képmutatással vádolta a „hivatásos rettegőket”; bizonyára azon baloldali politikusokra és véleményformálókra célzott, akik a demokráciát éppen a Fidesztől féltik. Orbán azonban arról a körülményről elfeledkezhetett, hogy tegnapi társasága, vagyis maga a nyugati sajtó is a hivatásos rettegők közé tartozik. „Magyarországhoz a nyugat a válság mellett a szélsőjobboldali veszélyt kapcsolja, erre a témára a nemzetközi közvélemény nagyon ki van hegyezve, a félelmek sokszor eltúlzottak” – mondja Krekó Péter, a Political Capital vezető elemzője.

Krekó Péter szerint a leendő kormány kétharmados többsége ellenére a nyugat szemében továbbra is él az a félelem, hogy a Jobbik befolyásolja majd a magyar politikát, olyan versenyhelyzetekre kényszeríti a Fideszt, amely a nacionalista-protekcionista, bezárkózó politika irányába viszi. Ha ehhez még a Fidesz a rendszer megbuktatásáról, és a nemzeti konszenzus politikájáról beszél, abból a külföldi újságírók azt érezhetik, hogy a Fidesz „egypárti” rendszerre rendezkedik be, holott Orbán inkább arra utalt, hogy a kormánypárt elkezdi a társadalmi partnerekkel való konzultációt, s egyeztetésekkel igyekeznek alátámasztani a kormányzati döntéseket.

„Az országimázs az elmúlt években jelentősen romlott, felépítése türelmet igényel” – mondja, majd úgy folytatja: az első és a második fordulót követő nemzetközi sajtótájékoztatón is kiszámítható kérdéseket kapott Orbán, mégis, egyes kérdésekre mintha mint támadásokra reagált volna. Az országimázst nem kis részben a külföldi újságírók formálják, a kormánypártnak be kell tehát látnia azt is, hogy a külföldi sajtóval való jó viszony végeredményben visszahat a befektetőkkel való viszonyra, a diplomáciai kapcsolatokra és a belföldi megítélésére is.

A Jobbik egyébként már láthatóan elkezdte a hangolást, s szimbolikus, nemzeti érzelemre ható üzenetek terén feltehetően nem lesz versenytársa: június 4-ét például trianoni nemzeti emléknappá nyilvánítanák első parlamenti aktusuk egyikeként. Elemzőnk szerint a Fidesz „versenyt fut a Jobbikkal”, ezért nagyon gyorsan bevezeti a kettős állampolgárságot, amely reményei szerint a későbbi, a Jobbik felől érkező nemzetellenes vádak ellenében is védelmet nyújt. Más kérdésekben pedig a Fidesz ekkora többséggel a háta mögött ragaszkodhat a korábban kialakított álláspontjához.

Különös fejlemény volt magának a Nemzeti Konzultáció fogalmának leporolása, hiszen a Fidesz 2005-ös akcióját lényegében balul elsült marketingeszközként könyvelte el az utókor. (Emlékezetes: a választási kampány szövege szerint a Fidesz három millió emberrel konzultált, az ellenzék viszont azon ironizált, hogy mégis csak kétmillióan szavaztak Orbánékra.) „A mostani nemzeti konzultációt akkor tervelték ki, amikor úgy nézett ki, hogy az LMP nem jut be, a Fidesz pedig két tűz közé szorul egy hárompárti parlamentben; a 'szélsőséges' pártokkal való együttműködés helyett tehát parlamenten kívüli partnerek után kell néznie” – magyarázza Krekó Péter. Vagyis olyan népfrontos jellegű politikát folytatna a párt, amely mintha elmosná a társadalmi-politikai érdekkülönbségeket, s egyszerre szól mindenkiről. Kérdés, hogy a majd konzultációra hívott szakmai-érdekképviseleti szervezetek mennyire legitimálják majd a kormány politikáját, hiszen gyakran ezek is a politika szférájában mozognak, ráadásul a tapasztalatok szerint saját rövid távú, partikuláris érdekeikkel összhangban lévő döntéseket képesek csak elfogadni. Kétséges ezért, hogy komolyabb érdeksérelmek (pl. egészségügyi vagy közlekedési reform) esetén is sikerül-e ezt a fajta egységet fenntartani.

Orbán Viktor olyasféle gesztusra ragadtathatja magát, mint Nicolas Sarkozy, amikor a kiegyezés (vagy éppen a kormányzati populizmus) jegyében egy alapvetően vele szemben álló szocialista szakpolitikust, Dominique Strauss-Kahnt jelölte az IMF élére. Ehhez hasonló lépésnek tűnhet az az egyesek által valószínűsített forgatókönyv, amely szerint a Fidesz Surányi Györgyöt látná szívesen a jegybank élén.

Emlékezetes, Orbán Viktor egy év eleji Facebook-bejegyzésben Surányi György cikkét ajánlotta szimpatizánsai figyelmébe. A cikkben Surányi a jegybank monetáris politikáját, lényegében Simor Andrást támadja. Az Orbán Viktor által hétfőn elmondottak pedig nyílt hadüzenettel érnek fel Simorral szemben, aki nemrég a felkészülés jegyében elkezdte erősíteni kommunikációs csapatát. Miközben Pokorni Zoltán Fidesz-alelnök kedden reggel már Simor szükséges távozásáról beszélt, utóbbi azt tette nyilvánvalóvá, hogy ki akarja tölteni 2013-ig szóló mandátumát.

Stiller Ákos

„A piaci szereplők szemében alapérték, hogy a monetáris politikát a kormány tiszteletben tartja, Simor nemzetközi megítélése jó, megindultak a kamatcsökkentések, eltávolítását tehát nehéz lesz úgy intézni, hogy ne tűnjön direkt pártpolitikai döntésnek; talán csak ha Surányi követi, akkor tűnhet szakmainak a bírálat” – vélekedik Krekó.

Az elemző tehát úgy látja, hogy a Fidesz számára éppen az első tervezett lépések hozhatnak olyan konfliktusokat, amelyek nemzetközi szinten ronthatják a kormány reputációját. Akárhogyan is, a kormány első nagy erőpróbájának számító Simor-kormány konfliktus mellett az IMF-hitel újratárgyalása is részben a nemzetközi médiaszíntéren zajlik majd. A kettős állampolgárság ügye Szlovákiával, Szerbiával, Romániával alakíthat ki konfliktusokat, és fontos, hogy e konfliktusokhoz Magyarország találjon nemzetközi szövetségeseket. Olyan ügyek ezek, amelyek intenzív diplomáciai menedzselést és diplomatikusabb stílust igényelnek majd a nyugattal és sajtójával szemben.