Haraszthy László © Stiller Ákos

hvg.hu: A legújabb hírek szerint a szlovák kormány ragaszkodik a Sátoraljaújhelytől légvonalban 20 kilométerre található Tőketerebesen (Trebisov) megépítendő széntüzelésű erőműhöz, amelynek több mint 160 méteres kéményéből a számítások szerint évente 4,2 millió tonna szennyező anyag kerülne a levegőbe, és az uralkodó szélirány miatt elsősorban Tokaj-Hegyalja kerülne veszélybe. Mit gondol, meg lehet még akadályozni a beruházást?

Haraszthy László: Ha csak egy kicsi belátás is van a szlovák kollégákban, akkor nem mennek szemben a lakosságuk érdekeivel. Mert nem lehet bevinni egy város belsejébe egy erőművet. Miért a szenet szállítják, miért nem az áramot…? Remélem, hogy ez még nem lefutott ügy.

hvg.hu: A tőketerebesi nem az egyetlen, a magyar természet- és környezetvédelmet is érintő konfliktus. A heiligenkreuzi hulladékégető Ausztriában vagy a ma is időzített bombaként üzemelő verespataki bányák Romániában mind érintik a határokon belüli élővilágot. Van ereje a magyar zöldlobbinak, hogy a határokon túl is érvényesíthesse akaratát?

Haraszthy László

Az állattenyésztő üzemmérnöki diploma megszerzése után a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület szervező titkára, főtitkárhelyettese 1986-ig. Ezt követően 1989-ig osztályvezető a Környezetvédelmi Minisztériumban, illetve jogelődjében, az Országos Környezet és Természetvédelmi Hivatalban – feladata a veszélyeztetett fajokkal kapcsolatos nemzetközi feladatok irányítása. 1991 és 2002 között a WWF Magyarország igazgatója, 2002-től pedig újra a tárca szakállamtitkára.

H. L.: Az osztrák és szlovák kollégákkal jó a viszonyunk. Románia viszont még küzdőzóna, s hogy az össznépi küzdelemből a természetvédelem miképpen kerül ki, megerősödhet vagy elsikkadhat, az még a jövő zenéje.

hvg.hu: Egyesek szerint önök viszont már túlságosan is megerősödtek. A hivatásos természetvédőket érő kritikák többsége szerint az a baj, hogy ahelyett, hogy csak őriznék az értékeket, gazdálkodnak is velük. Az elmúlt hónapokban a nemzeti parkok vagyonosodása kapcsán például az állattenyésztés felfuttatása került reflektorfénybe. Mi szükség van erre?

H. L.: A látogatóközpontok akkor is termelnek, ha nem csinálunk semmit. Ha egy barlangba ezer forint a belépőjegy, akkor az már bevételt termel. Lehet ugyan, hogy többet is hozhatna, de nem üzleti alapon működtetjük. A természetvédelem sosem lesz a szó üzleti értelmében rentábilis, mert minden nemzeti parkban vannak olyan területek, amelyeket akkor is fenn kell tartani, ha egy fia látogató sem érkezik. Ráadásul ezekre a rendkívül érzékeny területekre nem is szabad beengedni senkit. De mondok mást! A hortobágyi pusztán az 1930-as években 35 ezer szarvasmarha legelt, és ehhez társult az a rendkívül gazdag élővilág, amiről ma már csak álmodunk. A hihetetlenül nagy vadmadár-populációknak főként a szarvasmarhatrágyán szaporodó rovarvilág szolgált eleségül, de a tipró-legelő állatok hatására alakultak ki a védett gyeptársulások is. Ma 8 ezer szarvasmarha él a pusztán, az ökológusok számítása szerint viszont legalább 15 ezres állományra lenne szükség a puszta hosszú távú életben tartásához. Ennyi kérődzőnek akkor is lennie kellene, ha minden egyes egyed végelgyengülésben pusztulna is el, s egyetlen egyet sem értékesítenénk hungarikumként. A nemzeti parkok gazdálkodását ne tévesszük össze a piaci szereplők tevékenységével, s nem csupán azért, mert minden egyes megtermelt forintot visszaforgatunk a természetvédelembe, ugyanis a természetvédelmi értékek jelentős részét az úgynevezett extenzív – vagy ahogy mai divatszóval mondhatjuk, az ökológiai – gazdálkodáson alapuló emberi tevékenység alakította ki. S így is lehet csak fenntartani. Ez azt jelenti, hogy ha nem legeltetjük, akkor a Hortobágy jelentős részén például 100 év múlva, elegendő vízellátás mellett újra tölgyerdő lesz. Vagyis semmiképpen sem az, aminek ismerjük.

Natura 2000

Az EU által létrehozott összefüggő ökológiai hálózat, amely a ritkaságszámba menő állat- és növényfajok természetes élőhelyeinek biztosít védelmet. A program keretében Magyarországon 1,9 millió hektár került természetvédelmi oltalom alá, azaz hazánk területének 21 százaléka élvez valamilyen szintű védettséget. Ezeken a tájakon a természetvédelmi hatóság a természetvédelmi törvény alapján – például a fészkelő madarak megóvása érdekében – egyebek mellett meghatározhatja, mikor mehetnek rá a területre, kaszálhatják le a gyepet, vagy gallyazhatják le a fákat, s korlátozhatja a vegyszerhasználatot is.

hvg.hu: És ez feltétlenül baj lenne?

H. L.: Vitatkozhatunk azon, hogy mit tartunk értéknek. Először is tudni kell, hogy a mi térségünkben a 10 ezer év ezelőtt befejeződött jégkorszak előtti időkből nagyon kevés növény és állat maradt. A jelenleg védett flóra és fauna többsége azóta került ide, és nagy részének fennmaradásában az emberi tevékenység meghatározó szerepet játszott és játszik ma is. Az európai és a magyar természetvédelem nagy dilemmája, hogy az ideális, szűz természetet védjük-e vagy a már valamilyen formában átalakítottat. (Zárójelben: az európai kontinensen a magashegységi és északi nemzeti parkok kivételével zajlik valamiféle természetgazdálkodás a nemzeti parkokban.) Az ideális persze az volna, hogy ha egy védett területen a természet változásának minden állomása egyszerre megfigyelhető lenne. Például, ha egy erdőben a 300 éves famatuzsálemek és a pár centis magoncok közötti átmenet minden fázisa jelen lenne. Ehhez az európai nemzeti parkok területileg is kicsik. De akadnak más bökkenők is. Például, hogy a hegyi rétek nem természetesek. Valamikori kiirtott területeken alakultak ki, úgy hogy az irtásokat legeltették eleink, így jöttek létre azok a speciális életközösségek, mondjuk a Zempléni-hegységben, amelyek ma otthonai a különféle orchideafajoknak vagy a keresztes viperának. Ha megengednénk, hogy ezek a területek természetes úton visszaerdősödjenek, akkor ezek a természeti értékek eltűnnének. S lenne néhány hektárral több erdő. Kérdem én, vajon mennyi fehér gólya lehetett a Kárpát-medencében az ember megjelenése előtt? 85 százalékos erdősültség mellett jóval kevesebb, mint ma, mert a zárt erdőkben nem él meg a gólya. De túzokból és kerecsensólyomból is csak mutatóba akadt. Persze a 6-8 ezer évvel ezelőtti időszakról beszélek. A magas hegységek kivételével Európában olyan értékeket őriz a természetvédelem, amelyeken az emberi kéz nyoma ott van. A természetvédelem így sokszor azt jelenti, hogy a természeti erőkkel szembe haladva egy mára kialakult, de jelentős biológiai sokféleséget hordozó állapotot igyekszünk fenntartani.

hvg.hu: Mindez mennyi pénzbe kerül?

H. L.: Jelenleg 3 milliárd költségvetési forintból és a különféle más, főleg EU-forrásból pályázott további 3 milliárdból, valamint 1,5 milliárd saját bevételből. Ebből tartjuk fenn a több mint 800 ezer hektárnyi védett területet, azaz a tíz nemzeti parkot, benne a 64 látogatóközpontot, a 125 tanösvényt, és őrködünk az ország 21 százalékát érintő Natura 2000 program (magyarázat keretben) betartása fölött is.

© Stiller Ákos

hvg.hu: Ahhoz képest, hogy mekkora a védendő értékek köre, nem gondolja, hogy a természetvédelem politikai ereje finoman fogalmazva sem jelentős?

H. L.: Erről valószínűleg mást kellene megkérdezni, mert én úgy vélem, hogy a jogalkotásban például sikertörténet a miénk, ott az utóbbi években nem ért minket vereség. A természetvédelemről szóló 1996-os törvény és a három éve végre átpréselt végrehajtási utasításai ilyenek. Jogosítványaik tekintetében a rendőrség után Magyarországon a 200 fős természetvédelmi őrszolgálat következik. 2007-ben a történelemben először tízezer hektárnyi állami erdő került át a nemzeti parkokhoz. Vagy ott van a NATO-lokátor és a Zengő ügye, amelyből végül is a természetvédők kerültek ki győztesen.

hvg.hu: Ugyanakkor a civil zöldmozgalmak mintha elégedetlenek lennének önökkel, és úton-útfélen konfrontálódnak a hivatásos természetvédőkkel.

H. L.: 22 évig voltam civil, dolgoztam a Magyar Madártani Egyesületnél (MME) és a WWF-nél is, így valamelyest ismerem a dolog természetrajzát. A civil mozgalmárok a gyors versenyautókhoz hasonlíthatók, míg az állam lassú, de szinte megállíthatatlan mozdonyhoz. A civil mozgalmakban tevékenykedők jelentős része érzelmi alapon politizál. Ez így van rendjén. Egy civil a lelkesedésével hathatósan ráirányíthatja a figyelmet a problémákra, de megoldani csak ritkán tudja őket, ugyanis nincsenek hozzá eszközei. A megvalósítás a legtöbb esetben az állam feladata. Tisztelet a kivételeknek, a civilek nem rendelkeznek olyan szakemberekkel, akik versenyképes megoldási javaslatokat tudnának kidolgozni. Ez azonban általában nem is az ő a dolguk.

© Stiller Ákos

hvg.hu: A rövidtávú politikai, gazdasági érdekek viszont önöket köthetik gúzsba. Nem tudathasadásos állapot, hogy mégis kormányzati ciklusokhoz igazodva kell évszázados folyamatokra felügyelniük?

H. L.: A gazdasági érdekek jelentik a legjelentősebb konfliktusforrást. A bajuszakasztásaink 95 százaléka ennek tulajdonítható. Egészen pontosan az úgynevezett zöldmezős beruházásokról van szó. Amikor egy gyár, üzem, logisztikai központ, áruház – és sorolhatnám még – egy korábban természeti értékekben gazdag területen kíván megtelepedni. Magyarországon rendkívül magas az infrastruktúrával fedett területek (köz- és vasutak, települések), valamint a szántók aránya az erdőkhöz és gyepekhez képest. Ennek ellenére állandóan újra és újra zöldmezős beruházásokról hallani. A mi életföldrajzi körülményeink között persze ez törvényszerű, szemben, mondjuk, Ausztriával, ahol igen bajos volna az Alpokat felparcellázni. Magyarországnak a leges-legfontosabb természeti erőforrása a termőtalaj. Ezért nem bölcs dolog újabb és újabb területeket átengedni az emberi infrastruktúrának. Baden-Württenbergben például szemtanúja voltam, hogy a mindössze másfél hektáron létesült szennyvíztisztító üzem is csak úgy épülhetett, ha a beruházók az igénybe vett zöld terület használatának ellentételezéseként egy korábban csatornává alakított patakon visszaalakítják a természetes állapotokat, szakszóval rekultiválják azt. A legnagyobb baj, hogy a beruházók nálunk eltévesztik a táncrendet. Először velünk kellene konzultálniuk a területhasználatról, vagyis arról, hogy ide és ide, ilyen és ilyen profilú üzemet, gyárat, áruházat építenének. S nem akkor, amikor sok pénzért már kész tervek vannak a természeti értékekben gazdag területre. A szélerőművek esetében elébe mentünk a dolgoknak, és mi szerkesztettünk egy térképet, amelyen kijelöltük, hogy hová nem szabad semmiképpen sem szélkereket állítani. A beruházó így nem kerül abba a csapdába, hogy már a finisben utasítják el kérelmét.

Vajna Tamás