Az emberi evolúció üteme egyre gyorsul - járták be múlt héten a világsajtót a Henry Harpending genetikai antropológus vezette amerikai kutatócsoport eredményei. Az emberi rasszok egymáshoz viszonyítva is egyre eltérőbbek lesznek, ráadásul "a mai emberek genetikailag jobban különböznek 5 ezer éve élt elődjeiktől, mint amennyire azok a neandervölgyiektől" - állítják a tanulmány szerzői. A Darwint igazoló változások felgyorsulásának kezdetét az emberiség Afrikából való, mintegy 40 ezer évvel ezelőtti kirajzására datálják, és hátterében sejtik azt is, hogy az elmúlt évtízezredben robbanásszerűen nőtt az emberiség lélekszáma, a nagyobb populációban pedig jóval több mutáció lehetséges. A kutatók populáción belül öröklődő mutációkat (SNP-ket) hasonlítottak össze kínai, japán, afrikai és észak-európai emberekből származó DNS-mintákban. Arra jutottak, hogy az emberi gének 7 százaléka esett át az e téren közelmúltnak számító néhány ezer év alatt olyan változásokon, amelyekkel alkalmazkodtak az átalakuló körülményekhez és lakóhelyekhez. Ez magyarázná, hogy az afrikaiakkal ellentétben az északabbra élő, kevesebb napfényhez - és így a kálciumfelszívódáshoz nélkülözhetetlen D-vitaminhoz - jutó európai lakosság zöme már képes megemészteni a tejben, e fontos kalciumforrásban található laktózt. Hiányzik ugyanakkor DNS-éből a maláriával szemben védelmet nyújtó, északon fölöslegesnek tűnő génvariáns. A pigmeusok átlagosan másfél méteres termetét az elmélet hívői szerint más környezeti hatások magyarázzák, mint eddig hitték. Mivel átlagéletkoruk az arrafelé gyakori súlyos betegségek miatt a 30 évet sem éri el, 12 éves koruktól nem nőnek tovább, viszont szexuálisan éretté válnak, így hoznak be valamennyit jobb körülmények között élő, magasabb embertársaik előnyéből.