Mit csinált a politikus, mikor civil volt? Mit tesz a hivatalos élete mellett? Izgalmas kérdések ezek, s nem csak kíváncsiságból fakadnak, hanem részét képezik a demokratikus játékszabályoknak. Tudnunk kell, kire szavazunk. Dobolyi Alexandra, az Európai Parlament szocialista képviselőjének életrajza látszólag hibátlan. Mindaddig, amíg csak egyet olvasunk el. Ott kezdődik a gond, amint többet.
„Anyukám ikertestvérének velem egykorú gyerekeivel nagy kalákát csaptunk! (…) Kína az enyém… pontosabban az Európai unió és a Kínai népköztársaság közti reláció. (…) Sokat voltam Tibetben, rengeteg buddhista szerzetessel beszéltem, és ők bizony minden ellenkező híreszteléssel szemben kapnak vízumot, utazhatnak a dalai lámához Dharamsalába, és tanítják a tibeti nyelvet. A népi Kína nagyon sok turizmust fejlesztő beruházást eszközöl Tibetben, Lhasának olyan reptere van, hogy bármelyik európai város megirigyelhetné. Egy szó, mint száz, jól élnek a tibetiek, oldódik a feszültség…” (…) Nem véletlen, hogy a külügy az a diplomáciai [sic! – A szerk.] terep, ahol a nők, valljuk be, ügyesebben mozognak, lavíroznak, mint a férfiak. És innentől kezdve nő vagyok, a nőiességemet abszolút kihasználom... A Külügyi Bizottság elnöke férfi, persze, hogy rámosolygok, és nem fontoskodok marcona arccal. Elkapom a tekintetét, és azonnal szót kapok...” [Mix, 2007. május]
„Már Kovács László – édesapám egykori évfolyamtársa – volt a külügyminiszter, amikor összefutottunk vele a Fény utcai piacon. Beszélgetés közben fölvetette: ha jól beszélek nyelveket, miért nem foglalkozom külügyekkel.” [168 Óra, 2007. április 19.]
„[Dobolyi] elmeséli az egyik élményét, amit Dél-Afrikában élt át. Fokváros feketenegyedéhez közel kaptak szállodát. Késő este igyekezett volna haza a munkatársával. Amikor a taxis megtudta, hová mennének, megállt a feketenegyed határán, mondván, ő nem mer tovább menni, itt bármi megtörténhet. Ott álltak egy téren, körbevették őket a gyanakodó feketék. Mosolyogtak. Nem féltek. Leültek egy padra, és beszélgetni kezdtek velük. Röpke tíz perc múlva a rendkívül rossz hírű környék valamennyi nehézfiúja előkerült. Á! Hiszen ez fantasztikus! Méghogy magyarok?! – szállt el a gyanakvás, és azóta is barátok.” [Népszava, 2006. november 4.]
„Egyre inkább hiszem, hogy Izrael biztonsága nem a telepek megtartásában, hanem a konfliktus megoldásában van.” [Felszólalás az EP-ben 2006. április 5.]
Az alábbiakban egy regényes karrier állomásait próbáljuk meg rekonstruálni. Nem lesz könnyű, mert politikusunk, az Európai Parlament (EP) szocialista frakciójában ülő Dobolyi Alexandra hivatalos önéletrajzaiban és interjúiban szinte követhetetlenül kavarognak az időpontok és események.
A politikus élete a demokráciákban nyitott könyv. Előélete, iskolai vagy éppen tudományos karrierje nem a privát szférához tartozik, hanem közérdekű adat. Ma a politikust leginkább saját szavai hitelesítik, ha azok a személyes történéseket illetően (is) kétségesek, oda a hitelessége. A politika posztmodern időszakában nem lehet és nem is érdemes titkolózni, aki mindenképpen leplezni vagy ködösíten akar, legjobb, ha maga szalad az események elé, és saját szája íze szerint ő tálal ki. Dobolyi előéletéről több verzióval állt elő, aki tájékozatlan, könnyen fogyaszthatja őket. Mi rágósnak találtuk a falatokat.
Egyvalami biztos, a kis Alexandra 1971-ben látta meg a napvilágot, az I. kerületben gyerekeskedett, és mai is ott él. Szoros kapcsolatát szűkebb pátriájához mi sem bizonyítja jobban, minthogy az EP magyar képviselőkről szóló 2004-es kiadványának tanúsága szerint egyenesen a kerület díszpolgára. Csakhogy erről a Budavári Önkormányzat portálján semmit sem látni, az Egerszegi Krisztina sportfenoméntől Sediánszky János rádiósig terjedő névsorban Dobolyit egyáltalán nem találni. Mint ahogy a Pro Urbe-, a Virág Benedek-, a Budapestért-díjasak vagy a Színes diplomások, illetve a Budavári emlékérem díjazottjai közül is hiányzik. A képviselőnő mindezt azzal magyarázta a hvg.hu-nak, hogy az európai választást követően Nagy Gábor Tamástól, a kerület polgármesterétől Barsiné Pataky Etelka és Harangozó Gábor mellett ő is kapott valamiféle oklevelet, mint olyan budavári lakos, „akire büszkék”. Meglehet, ám képviselőtársai nem hivatkoznak erre az EP bulletinjében, különösen nem kérkednek azzal, hogy budavári díszpolgárok lennének.
Dobolyinak, mint ahogy a Mix Magazin májusi címlapsztorijából kiderül, pompás gyerekkora volt, a festő „nagymama körüli szellemi zsongásban nőtt fel”. Tőle tanulja azt a kínai bölcsességet, hogy „légy olyan, mint a víz, vedd fel az edény formáját, de ne veszítsd el a lényeget”. Dobolyinak a rendszerváltás idején szakadt a nyakába a pályaválasztás, de mielőtt még beiratkozott volna valamelyik felsőfokú oktatási intézménybe, Ausztriában és Írországban csiszolgatta német és angol nyelvtudását. Nem hiába, mert mindkét nyelven kiválóan beszél, s mellettük még újgörögül is társalog.
Aztán jöttek az egyetemi tanulmányok, és életének e szakaszával kapcsolatosan tornyosul a legtöbb kérdőjel. A hivatalos életrajzok sem igazítanak el bennünket, az interjúk pedig, fájdalom, még több kétséget ébresztenek. A korábban idézett EP-bulletin tanúsága szerint Dobolyi 1993 és 1998 között járt a Janus Pannonius Tudományegyetemre, ahol szociológus diplomát szerzett, ugyanezt írja az Európai Parlament honlapja is. A 168 Órának is 1998-as államvizsgáról beszél. Ehhez képest saját weboldalán, önéletrajzában azt írja hogy 1993-ban beiratkozott a Külkereskedelmi Főiskolára, majd 1995 és 2000 között járt a pécsi főiskolára, később pedig egyetemre, ahol a bölcsészkaron szerzett diplomát. Ugyanez szerepel az MSZP honalapján is, azzal a kiegészítéssel: 4,25-os dicséretes átlageredménnyel zárta tanulmányait. Sajnos, ezeken a helyeken már nem írja meg, hogy milyen szakon.
A Mixnek viszont már arról csacsog, hogy a társadalomtudomány izgatta, és a Külker Főiskolát ezért hagyta ott a pécsi egyetemért. „Először személyügyi szervezés-andragógia szakra jártam, s mivel az utóbbi interdiszciplináris szak, tanultam szociológiát, szociálpolitikát, pszichológiát, társadalomlélektant… nagyon élveztem.”
Elgondolkodtató, hogy a honlapján is szereplő Mix-interjú szerint egyik tantárgya volt csupán a szociológia, és nem abból szerzett oklevelet. Kisebb nyomozás után a Pécsi Tudományegyetem Felnőttképzési és Emberi Erőforrás Fejlesztési Kara (FEEFK) dékániájától azt a tájékoztatást kaptuk: Dobolyi a karon tanult 1998 és 2001 között, és kiegészítő levelezős hallgatóként szerzett humán szervezői diplomát. Azt viszont nem tartják nyilván, hogy mi volt az alapdiplomája, hol és mikor szerezte meg azt.
A szocialista politikus a hvg.hu kérésére megpróbált rendet vágni az életrajzok kuszaságában. Eszerint ő előbb szociológia és személyügyi szervezés szakon végzett Pécsett 1998-ban, s eztán jött a FEEFK-n szerzett másoddiploma. A hvg.hu az alapdiplomát illetően tudakozódott az egyetemen, ám megkeresésünkre Somos Róbert, a pécsi bölcsészkar dékánja e-mailen - jogalap megjelölése nélkül - csak annyit válaszolt: "A kért adatot a legnagyobb sajnálatomra nem adhatjuk meg."
Dobolyi Alexandra. Többszörös © mszp.hu |
Dobolyi – legalábbis életrajzai és a róla szóló írások tanúsága szerint – 2000 (?) után sem hagyott föl tanulással, doktori iskolába járt. Nem teljesen világos, hogy hol, és mit is tanul/tanult. Az MSZP-s életrajz szerint a pécsi egyetem Társadalomtudományi Karán vett részt PhD-képzésben 2000 és 2003 között. Ilyen szervezeti fakultás azonban nincs a baranyai egyetemen, az FEEFK-n pedig nincs doktori képzés. Az EP-bulletin és -honlap némileg mást mond: ott 1999 és 2002 között járt doktori iskolába. Vannak olyan dokumentumok, amelyek szerint a szocialista képviselőnő az ELTE-n folytatta tudományos fokozatszerzését, mégpedig történelmi témában Az újkori szociáldemokrácia Magyarországon címmel. Dobolyi honlapján megnevezi a tanszéket is, Újtörténeti, ahol tanul/tanult, csakhogy ilyen szervezeti egység sincs az ELTE-n. Mindez persze lehet elírás is, de azt már végképpen nehéz hova tenni, hogy a dobolyi.hu nyitóoldalának alján hősünk miért szerepel dr. Dobolyi Alexandraként.
Az EP-képviselő a hvg.hu-nak elmondta: először Pécsett járt a Természettudományi Kar (!) doktori képzésére, majd átjelentkezett az ELTE-re, ám elfoglaltsága miatt még valóban nem fejezte be a doktori tanulmányait. Arra viszont nem adott magyarázatot szerkesztőségünknek, miért szerepel a honlapján dr. Dobolyiként.
Dobolyi gyors karriert futott be az MSZP-nél. 1998-ban a Kovács László vezette Külügyminisztériumban még csak fogalmazó volt, aztán a Horn-kormány bukása után a szocialista frakcióhoz került. Kovács pártelnöksége alatt MSZP-s külügyi titkári megbízatással és több nemzetközi szocialista ösztöndíjjal melegített az Európai Parlamentre, ahol a kilencfős MSZP-delegáció tagja a jelenlegi EP 2004-es megválasztása óta. Agilitása sokaknak feltűnt, noha nyilatkozatai a saját delegációján belül is vihart kavartak. Ezek közül a legkínosabb a tavaly május 8-iki volt, amikor a kolozsvári Krónika szerint Dobolyi a Babes–Bolyai Egyetemen tett villámlátogatásán kijelentette: a romániai magyar nyelvű felsőoktatást rengetegen bírálják, ezért azt próbálta kideríteni, hogy mi igaz az egyetemet érintő kritikus véleményekből. Egyelőre csak a BBTE vezetőségével volt alkalma találkozni, akiktől viszont megnyugtató képet kapott az intézményben zajló magyar nyelvű oktatásról. Csak azt tette szóvá – amit a magyar külügyminisztérium is kifogásolt –, hogy hiányoznak a magyar nyelvű feliratok a különböző karokon. De mindenkinek módja van magyar nyelven tanulni - állította a szocialista EP-képviselő. Éppen azon a napon, amikor a Bolyai Kezdeményező Bizottság az ENSZ-hez fordult a romániai magyarokat sújtó oktatási diszkrimináció miatt. Tabajdi Csaba, az MSZP delegációjának vezetője ezen annyira felháborodott, hogy nyilvánosan bírálta Dobolyit. A képviselőnő visszautasította a bírálatokat.
S ha már a delegációnál tartunk, újabb elírással találkozhatunk Dobolyi honlapján, amely szerint a politikus a delegáció helyettes vezetője lenne, csakhogy, úgy tudni, ez a posztja már tavaly ősszel megszűnt. Dobolyi maga is megerősítette a hvg.hu-nak, hogy jelenleg Fazakas Szabolcs az MSZP-delegáció második embere.
Az se stimmel, hogy a saját weboldalán a szocialista politikus a külügyi bizottság tagjaként tünteti föl magát, miközben annak egyelőre csak póttagja. Dobolyi ezt a különbséget jelentéktelen apróságnak tartja, mivel póttagként, ha hiányoznak az állandók, teljes szavazati joggal rendelkezik, és mint mondja, „mindig vannak hiányzók”. Elgondolkodtató viszont, ha ez így van, miért nem viszonos a megjegyzés, (és a valóságnak megfelelően) miért a petíciós és a fejlesztési bizottság tagjaként jelenik meg Dobolyi a honlapján, miért nem póttagként.
A képviselő a sajtóval kétségtelenül jó kapcsolatokat épített ki, mindenütt hírt adtak például arról, hogy őt választották a tavalyi év legjobb magyar szocialista EP-képviselőjének. Arról azonban már nem szól a fáma, hogy az adományozó civil szervezetet lényegében sehol sem jegyzik. A Mix Magazinnak adott – feltűnően hagiografikusra sikeredett – interjújában pedig újságírói reakció nélkül maradt az az állítása, hogy férje „nagy ívben kerüli a politikát”. Eközben Csobánczy Gábor 1998 és 2006 között az SZDSZ színeiben volt önkormányzati képviselő a XII. kerületben, és tavaly is indult a választáson (ekkor már MSZP-s támogatással is), de elbukott. Emellett a vendéglátó-ipari nagyvállalkozóként is ismeretes közgazdász rajta volt a liberálisok 2002-es országos listáján, igaz, csak a 75. helyen.
Számos meglepő kijelentése dacára (ezekről lásd keretes írásunkat) Dobolyi neve a kormányátalakítás kapcsán több sajtóorgánumban is megjelent, mint a külügyminiszteri poszt várományosáé. Szerinte ő azért jöhetett szóba, mert Gyurcsány Ferenc pártelnökké választása után a párt nemzetközi igazgatójává nevezte ki őt, tehát ő a felelőse az MSZP testvérpárti kapcsolatainak.
Való igaz az is, hogy ambíciónak biztosan nincsen híján Dobolyi. „Két továbblépési lehetőség van. Az egyik az Európai Parlament külügyi bizottságának vezetése. A másik a külügyminiszteri pozíció. Külügyesként álszerénység lenne bármi mást mondani” – nyilatkozta két hónapja a 168 Órának. „Nincs ebben semmi csodálatos, tíz éve foglalkozom külügyekkel, balett-táncos már nem lehetek” – indokolja a hvg.hu-nak ambicióit Dobolyi. Azért előtte jobb lenne, ha még az életút folytonossági hiányait kipótolná, és legalább a hivatalos életrajzokat egységesítené, a felfelé „stilizálást” pedig minél előbb abbahagyná. Ez utóbbit szerettük volna a magunk szerény eszközeivel elősegíteni.
Zádori Zsolt
