A katonai ügyészség vádirata szerint 2006. október 10-én öt előzetes letartoztatásban lévő fiatalkorút vitt a rendőrség a kecskeméti börtönben. A befogadási eljárás során a fiataloknak hosszú ideig széles terpeszben, kezüket hátra téve kellett a fal felé fordulva a börtön földszinti folyosóján állniuk.

Előfordult, hogy a fegyőrök az eljárás során a fogvatatottak lábát kirúgták, a tarkójukat megütötték. Később arra utasították a fiatalokat, hogy álljanak párba és tenyérrel üssék meg a másik arcát, s mivel úgy ítélték meg, hogy a pofon nem volt elég nagy, megmutatták mekkorát kellett volna ütni.

Az ügyészség az elsőrendű vádlottat - aki ekkor körlet-főfelügyelői beosztásban dolgozott - elöljárói intézkedés elmulasztásával, a másik három fegyőrt hivatalos eljárásban elkövetett bántalmazás vétségével vádolja.

Az elsőrendű vádlott főtörzsőrmester elmondta, részben bűnösnek érzi magát, mert bár az eset tudomására jutott, azt rosszul értékelte és nem jelentette felötteseinek. Vallomásában kitért arra, hogy azért kellett a folyósón felállítani a fogvatatottakat, mert a rablással vádolt fiatalok bűntársak voltak, el kellett különíteni őket, de minden fogda tele volt, így erre nem volt más mód.

A másodrendű vádlott elismerte, hogy talán a kelleténél agresszívebben lépett föl a személyes motozás során, de azt tagadta, hogy megütötte volna valamelyik fiút, vagy kirúgta egyikük bokáját. Ingerültségét azzal magyarázta, hogy többszöri figyelmeztetése ellenére a fogvatatottakat beszélgettek a folyosón. Hozzátette: amikor látta, hogy a fogvatatottak pofozkodnak, a "cselekményt" azonnal megszakította.

A tárgyalás a többi vádlott meghallgatásával folytatódik.