Bizonyos felelősségek
Bencsik András, a Demokrata című hetilap főszerkesztője tegnap szónokolt a Kossuth téren. Az övéihez beszélt, merthogy neki él a fejében egy kép a méltóságteljes polgárról, aki szálfa-egyenesen áll az esőben, az éjszakában, a tűző napon, bárhol, és addig áll ottan, amíg a "kommunista bűnszövetkezet" (idézet tőle) el nem takarodik a hatalomból. Mérsékletre intett, ötvenhattal példálózott. És a Kossuth téri tömegnek tetszett is az ő mondanivalója. Másnap, vagyis ma meg megjelent szokásos heti jegyzete a Demokrata 3.oldalán.
Ebben megint méltóságteljeset játszik; az MTV felgyújtását és az éjszakákon át zajló utcai összecsapásokat gyakorlatilag az MSZP irányította provokátorok nyakába varrja, elméleteibe belekeverve a kormánytól Demszky Gáborig mindenkit, aki neki nem szimpatikus. Ez minimum érdekes.
Nem a Demokrata című lapban tette föl éppen ő a nevezetes kérdést: "Mikor mozdulunk már?" Hogy aztán hetente szítsa valamiféle képzelt, nagyszerű ellenállás, nemes, pátoszos, nagy megmozdulás parazsát. Nem ő írt folyamatosan olyan publicisztikákat, amelyek valamiféle forradalmi retorikával kétértelműen, aztán egyre egyértelműbben lebegtették a lázonságok lehetőségét, legitimálták a tömeges (szeretik arrafelé ezt a kifejezést) polgári engedetlenség formáit, eljátszottak egy közös, nagy megindulás gondolatával?
Ja, hogy ő nem gondolt arra, hogy a megmozduló "szép és fenséges nép" közt majd lesznek olyanok, akik nem elégednek meg ennyivel és fejeket akanak beverni, meg épületeket felgyújtani? Meg van lepve?
A szöveg folytatása - idézetekkel a kérdéses publicisztikákból - a hvg.hu blogjában!
