A Nemzeti MédiaAnalízis 2005.IV-2006.I. negyedéves adatai szerint Magyarországon egyértelműek a társadalmi nemekkel kapcsolatos elvárások: míg a férfiak feladata a család anyagi biztonságának megteremtése, addig a nőkre otthon számítanak. Honfitársaink többsége úgy látja, a család lemondással jár, a munkát pedig inkább tartják pénzkereseti forrásnak, mint hivatásnak.

A GfK Hungária Piackutató Intézet – egyebek mellett – folyamatosan monitorozza a magyar lakosság életstílusát, és az e téren bekövetkező változásokat. A Nemzeti Médiaanalízis legfrissebb adataiból arra is választ kaphatunk, vajon milyen értékek mentén szervezik a magyarok életüket, hogyan vélekednek az élet különböző dolgairól. A kutatás során megkérdezett 15 660 fő – akik a 15 évesnél idősebb 8,5 millió magyar lakost reprezentálták - egytől hatig terjedő skálán értékelhette, mennyire ért egyet az élet különböző területeit érintő állításokkal. A skála két szélsőértéke a „teljesen egyetért vele” és az „egyáltalán nem ért vele egyet” végpontokat jelöli.

A kutatás eredményeiből egyértelműen kirajzolódik a férfi és női társadalmi szerepek megosztottsága. Komoly felelősség nyugszik a magyar férfiak vállán, hiszen az állítások értékelésekor legmagasabb pontszámot az „egy férfinak mindenkor gondoskodnia kell családja anyagi biztonságáról” kijelentés kapta (középérték: 4,7). A felmérés szerint e vélekedés vonatkozásában szinte semmilyen eltérés nem mérhető a férfiak és nők között. Az „elsősorban a nők feladata, hogy gondoskodjanak a háztartás és a család dolgairól” kijelentéssel érdekes módon – nem sokkal, de – nagyobb arányban értettek egyet a hölgyek (középérték: 4,4), mint az erősebb nem tagjai (középérték: 4,1).

Szintén a hölgyek értenek nagyobb arányban egyet a családalapításhoz kötődő áldozathozatalra vonatkozó állítással. A „sok mindenről le kell mondania az embernek, ha családja van” kijelentéssel a válaszadók inkább azonosulnak, mint amennyire nem tartják magukra igaznak (középérték: 4,1). Mindazonáltal a megkérdezettek ezzel közel azonos arányban (középérték: 3,9) nyilatkoztak úgy, hogy családtagjaikkal nem csupán alkalmanként találkoznak, azaz „gyakran összejön a család”. A családdal elköltött közös reggelik azonban a válaszok alapján csak közepesen fontosak Magyarországon (középérték: 3,1).

Az elmúlt évtizedben megváltozott a magyar lakosság munkához való objektív viszonya. A társadalomban egyszerre van jelen a munkanélküliség és az alulfoglalkoztatottság jelensége. A megkérdezés során kiderült, hogy honfitársaink szerint jobb, ha „az ember kevesebbet keres”, mint, ha „a munka rabja” (középérték: 3,8), azaz a szabadidőről feltehetőleg magasabb kereset esetén sem mondanának le. Az adatok szerint e kérdés tekintetében sem nembeli, sem pedig jelentős generációs különbség nem mutathatók ki. Ezt a megállapítást támasztja alá az is, hogy ezzel azonos arányban értenek egyet a megkérdezettek a „a munka számomra elsősorban pénzkereset” állítással (középérték: 3,8) és ennél lényegesen kevésbé tartják magukra vonatkozónak „a munka számomra hivatás” (középérték: 3,3) kijelentést.