"Semmi köze nincs a hús-vér magánnyomozó munkájának a krimi irodalomban olvasható fikcióhoz!" - állítja a hvg.hu-nak Varga Bálint. A fiatal író több hónapot töltött el egy felkapott magánnyomozó iroda munkatársai között, több ügyön együtt is dolgozott velük, majd Magándetektívek című riportkönyvében minderről részletesen beszámolt.

"Könyvem írásakor aprólékos munkával összeszedtem egy tucat magándetektívet Angliában, Amerikában, sőt Oroszországban is és e-mailben interjút készítettem velük. Volt olyan, aki azt se tudta, ki az a Philip Marlowe" - érzékelteti Varga, nem a fiktív sztorikból és hősöktől tanulnak a profik, majd a fikció és a valós magánnyomozás közti különbségeket sorolja. "Ha egy magánnyomozó köznyelven szólva követ valakit, akkor a fikcióban mindössze egyetlen egy autóval teszi ezt, és ugyanő követi gyalogosan is a célszemélyt. A valós életben legalább három autó és hat úgynevezett operatív figyelő kell egyetlenegy célszemély figyeléséhez, de valójában négy-öt autó az optimális. A szakzsargonban egyébként figyelésnek nevezik azt, amit a köznyelv követésként emleget, a figyelés végrehajtói a figyelők. Az autós figyelőnek hihetetlenül jól kell tudnia vezetnie, a jó gyalogos figyelő pedig nagyon éles szemű" – világosít fel.

A valódi autós figyelés egyébként sem úgy fest, ahogy azt a filmeken látni. "Klasszikus felállás, hogy egy figyelő autó a célszemély gépkocsija előtt megy, egy mögötte, a harmadik pedig előre megy a célszemély feltételezett útvonalán, ha ezt az útvonalat előre ismerik a figyelők. Ezzel a figyelős felállással folyamatosan sakkozik a figyelést irányító, aki az egyik figyelő autóból, általában adóvevővel instruálja a többi figyelőt" – avat be a részletekbe.

Ki a legjobb detektív?

Versenyünk résztvevői a fiktív bűnügyi könyvek nyomozói, közülük is azok, akik egynél több írásban megjelentek, és kalandjaik magyar nyelven is olvashatóak. Önnek ki a kedvence? A vénkisasszony Miss Marple vagy Maigret felügyelő? A szicíliai Montalbano vagy a svéd Wallander? Esetleg Sherlock Holmes? Vagy a cinikus és melankolikus Philip Marlowe? Olvassa el ajánlóinkat, szavazzon, mondja el véleményét fórumunkban, és nyerje meg ajándék-könyveinket. Részletekért kattintson ide!

A figyelés nem olcsó mulatság. Óránként kb. 20 ezer forintra tehető a három autós, hat emberes meló, a napi díja mintegy 170 ezer forint. Varga Bálint szerint előfordult már olyan eset is, hogy a megbízó fél évig figyeltetett valakit. "A végén már nagyon necces volt a dolog, félő volt, hogy a figyelők „dekóznak”, dekonspirálódnak, azaz lebuknak. Fél évig ugyanis meglehetősen nehéz folyamatosan cserélni az autókat és a figyelőket, ami elengedhetetlen a figyelésnél."

A jó modern krimi detektívje és a valós magánnyomozó "eszköztára" között talán csak egyetlen közös pont fedezhető fel: a pszichológia. "A meghallgatási technikánál nélkülözhetetlen, akárcsak a jó kommunikációs és helyzetfelismerő képesség. Csak így tud jól kérdezni a nyomozó, és ügyesen információt kiszedni valakiből" – állítja Varga. Mint mondja, gyakori, hogy a detektívnek adatokat, információkat szolgáltató személynek fogalma sincs arról, hogy ő kinek és mit, és kiről árul el, előfordul ugyanis, hogy a kíváncsiskodó detektív a valós személyét vagy a kérdezősködés valódi célját leplezi el a meghallgatott személy elől. Ez főleg a szakzsargonban csak kátézásnak nevezett, azaz célszemélyről készített környezettanulmányozás során fordul elő, ami a nyomozás kihagyhatatlan része.

A kátézónak szinte mindig improvizálnia kell. Abban a pillanatban kell rögtönöznie, amikor találkozik a meghallgatottal, például a meghallgatott kinyitja neki az ajtót. A kátézó máshogy beszél egy ügyvéddel és máshogy egy építőmunkással, más legendát használ. "A legenda nem más, mint az kátézó fedősztorija, amivel leplezi célját" – magyarázza Varga.

Arra a kérdésünkre, hogy munkájuk során kértek-e tőle vagy a magánnyomozótól igazolványt, meglepő választ ad. "Egyetlenegy kivétellel soha. Farmer, feltűrt gallérú bőrkabát, határozott fellépés, s ha kérdezik, akkor azt feleljük, nyomozók vagyunk, mindössze ennyi a titka a dolognak. A legtöbb ember azt hitte, rendőrnyomozók vagyunk. Mi nem adtuk ki magunkat annak, ők hitték azt" - indokolja, miért nem törvénysértő az ilyen fellépés.

Varga Bálint szerint egy fiktív nyomozó van, aki a valós nyomozói életben is megállná a helyét: Columbo. "Aprólékos, mert nagyon sokat gondolkozik azon, hogy mi és hogyan történhetett és nagyon éles esze van" - indokolja véleményét. De Columbo "hülyének tettetem magam, és így csapom be a célszemélyt"-típusú nyomozói eszköz Varga szerint pusztán a fikcióban működik. A valós nyomozó mindig erőpozícióban van - állítja. Ugyancsak a ballonkabátos nyomozót tartja a valósághoz közelinek Sasvári Rudolf magánnyomozó, a Klasszikus magánnyomozástan című, 2000-ben megjelent könyv szerzője. "Columbo annyira eltalált figura, hogy pusztán csak annyiban különbözik a valóságtól, hogy egy órába van belesűrítve minden, ami egy nyomozóval fél vagy egy év alatt történik meg. Nagyon hosszadalmas egy nyomozás, rengeteg mellékvágány van benne, de Columbühoz hasonló módon kell gondolkoznia egy nyomozónak. Semmi más fegyvere nincs, mint az esze” – mutat rá Sasvári.

Columbo nyomozó

Tévhit, hogy a magánnyomozók legtöbb energiáját a megcsalt férjek, feleségek, azaz a "bugyiügyek" emésztik fel, a valóságban ugyanis nagyon kevés ilyen munka akad. Ez egy költséges munka, akár félmillióra is rúghat kideríteni, hogy valakit megcsalnak-e vagy sem, ráadásul a bugyiügyek amúgy sem tartóznak a detektívek kedvencei közé. Persze vannak magánjellegű megkeresések. Például egy szülő szeretné megtudni, hogy gyermeke drogozik-e, vagy egy középvezető nő kíváncsi arra, hogy a neki udvaroló fiatalembernek miből telik luxusautóra, miközben alig látja dolgozni.

Leggyakoribbak mégis inkább a céges ügyek: gazdasági társaságok vizsgálata, legyen szó konkurens cégről vagy egy olyan társaságról, amellyel a megbízó cég szerződést szeretne kötni. Ugyancsak gyakori az adósságkezelés, ami alatt nem a pénzbehajtást, hanem a vagyoni helyzet felmérését értik. Egy a hvg.hu-nak név nélkül nyilatkozó detektív szerint a csődbüntettek, vagyonkimentéses akciók is "slágerügynek" számítanak a hazai piacon, ezen ügyekben nem ritkán bírósági végrehajtók, felszámolók, igazságügyi szakértők is részt vesznek. Az elmúlt években szinte külön iparággá vált a biztosítási csalások gyanúja miatti magánnyomozás is.

A jövő azonban az üzleti hírszerzés és elhárítás irányába mutat. "Ilyen ügyekben klasszikus hírszerzési módszereket kell alkalmazni, ügynökökkel, figyelőkkel, az operatív munkákban járatos szakemberekkel. Márpedig belőlük kevés van" - állítja a piacot ismerő Varga. Szerinte az elit magánnyomozó cégek - amelyekből a fővárosban kicsivel több, mint egy tucat lehet - töredéke képes csak ellátni ilyen feladatot. Ilyen jellegű munkához exrendőr tapasztalata sem elegendő, ezért azok a cégek vannak előnyben, amelyek titkosszolgálati múlttal rendelkező szakembereket alkalmaznak, olyanokat, akik a rendszerváltáskor vagy a kilencvenes évek elején hagyták el a szolgálatokat. "Nekik még van szakértelmük, nem úgy, mint az utánuk következő generációnak" - jegyezte meg a hvg.hu-nak egy privát kopó.

A magánnyomozóknak nincsenek több jogosítványai, mint az állampolgároknak. Nem motozhatnak, nem hallgathatnak le telefonokat, csupán a legális adatbázisokat használhatják, amelyekhez bárki hozzáférhet (például: földhivatal, cégbíróság). Nyugat-Európában önvédelmi fegyvert is viselhetnek, ám Magyarországon ez tilos.

Idehaza a magánnyomozási tevékenységet először 1914-ben egy belügyminisztériumi körrendelet szabályozta, amit a Tanácsköztársaság kormánya hatályon kívül helyezett. A szocializmus alatt tiltás és engedélyezés váltotta egymást, végül 1995-ben újra legálissá vált a magánnyomozás. Jelenleg a Személy-, Vagyonvédelmi és Magánnyomozói Szakmai Kamarának ugyan több mint 130 ezer regisztrált tagja van, közülük csak mintegy ezren dolgoznak magánnyomozóként, s csak néhány százra tehető azok száma, akik valóban végeznek is ilyen tevékenységet.

Persze a szolgáltatás minősége változó, vannak, akikkel kifejezetten rosszul járhat a naiv megbízó. "A kókler magándetektíveket szinte csak a profik ismerik fel, mert a közvélemény nagyon keveset tud a szakmáról. Az a magánnyomozó, amelyik előre elkéri a megbízási díjat, nem készít írásos jelentést, csak szóban tájékoztat, netán el is tűnik, az szerintem kókler, sőt talán szélhámos is" - vallja Sasvári Rudolf. Úgy kell kinéznie egy magánnyomozói irodának, mint egy rendes gazdasági társaságnak - figyelmeztet a detektív: legyen irodája vagy telephelye, ha csörög a telefon, akkor felvegyék, megfelelő információkkal lássák el az ügyfelet.