© AP

„Strómanok voltunk” – védekezett az adócsalással és magánokirat-hamisítással vádolt Janca József múlt pénteken a Budai Központi Kerületi Bíróságon, amelyik a túlterhelt Pesti Központi Kerületi Bíróságtól átvette az ügy tárgyalását. A gyémántügy néven elhíresült (HVG, 1997. október 25.; december 13.) bűncselekmény-sorozat tárgyalásán csak dr. Matula Ferenc és Janca József ült a vádlottak padján, és mindketten ártatlannak vallották magukat. Azt a tárgyalás elején nem lehet borítékolni, hogy valóban azok is, de az már most látszik, a két vádlottnál jóval többen követték el a csalássorozatot, és úgy tűnik, nem a Matula–Janca-páros volt az agytröszt. Már csak azért sem, mert a múlt heti tárgyaláson találkoztak először egymással.

Az ügyészség szerint a vádlottak a terhükre rótt cselekményeket 1996-ban követték el vagy tervelték ki, amikor a Voluta Kft. egymást váltó ügyvezetőiként közreműködtek benzinszármazékok forgalmazásából származó jövedelmek utáni adók elcsalásában és fiktív drágakőügyletekből származó illegális bevételek elleplezésében (HVG, 1997. október 25.). Matula 1996. március 16-tól október 4-ig vezette a céget, az őt követő Janca pedig december 17-ig. A múlt pénteki első tárgyalási napon az ügyészség ejtette Matula Ferenccel szemben az 51 millió literes benzinimport után be nem fizetett 374 milliós vám miatti csempészési vádat, mivel a vásárlás brit (gibraltári) és holland cégektől történt, márpedig az uniós csatlakozás után a tagállamok közt nincs vám, így az ilyen cselekmények – még ha 2004. május 1. előttiek is – nem büntethetők.

Azért elég vádpont maradt így is. A jogi végzettségű, korábban a Belügyminisztérium (jogi osztályán) is dolgozó Matula azért került a vádlottak padjára, mert az ügyészség szerint 1996 augusztusa és decembere között a Voluta összesen 5,4 milliárd értékben adott el benzint, amiből közel négymilliárdos adófizetési kötelezettsége származott, de a cég ennek nem tett eleget. Az V. és XIII. kerületi Ügyészség által jegyzett vádiratból nem derül ki pontosan, hogy a teljes összeg befizetésével adós maradt-e vagy valamennyit befizetett a cég, a vádhatóság csak annyit állapított meg, hogy a kár négy adónemben is meghaladta az ötmilliót.

A tárgyaláson Matula elmondta, sohasem találkozott a Voluta tulajdonosa, a gibraltári bejegyzésű Moranbow Ltd. képviselőivel, és telefonon sem beszélt velük. A céggel kapcsolatos utasításokat László Éva budapesti ügyvédtől kapta, és azokat híven teljesítette.

© Marton Szilvia

Nem szerepel a vádiratban, viszont sokat emlegették a tárgyaláson az EGI Energiagazdálkodási Rt.-t. A Voluta rövid működése alatt az EGI irodájában kapott két szobát, és az alapanyag-beszerzéseket is a cég fizette. De a két cég ennél is szorosabb kapcsolatban állt egymással. Kérdései alapján Barna György Péter bíró is szokatlannak találta például, hogy a Voluta számlájához az EGI is hozzáférhetett. Az első rendű vádlott ebben nem talált kivetnivalót.

Matulának tudomása volt arról, hogy a benzin után nem fizették be az adókat, védekezése szerint éppen azért szálltak be a drágakőüzletbe, hogy az azzal szerzett bevétellel törlesszék adóhátralékukat. Az ügyészség szerint Matula a Voluta nevében fiktív szerződéseket kötött az állami tulajdonú Metal-Art Nemesfémipari Rt.-vel (az egykori Állami Pénzverőtől leválasztott, nemesfémekkel és drágakövekkel foglalkozó vállalattal), amely megvásárolta a valójában nem is létező gyémántokat, smaragdokat, rubinokat és zafírokat a be sem jegyzett Antica Kft.-től, majd a Voluta „exportálta” azokat az amerikai Murton Corporation nevű cégnek, de egy fillért sem kapott ezért. A drágakő „mozgatása” jövedelemáramlással járt, ami után az áfát is vissza lehetett kérni az államtól. Matula az ügyészség szerint 290 millió jogosulatlan áfa-visszaigénylésében segédkezett, amit egyébként az APEH később nem fizetett ki. A vád szerint az állammal szembeni hamis igényt valótlan szerződések sorozatával alapozták meg. A vádlott szerint a Volutának az volt a szerepe, hogy a magyar kft közbeiktatásával legalizálja az arab és izraeli cégek közötti kereskedést, mivel az mind Izraelben, mind az arab államokban tiltott.

A drágaköveket valójában nem látta – ismerte el Matula a bíróságnak, de azzal védekezett, hogy a vámügyintézések alatt kiküldték az irodából, és fel se merült benne, hogy a tekintélyes állami vállalt, a Metal-Art bármilyen illegális cselekményben venne részt.

Az ügyvezető nem fogott gyanút, amikor Gotlieb Áron – állítólag – izraeli üzletember, az egyik közreműködő cég számlaügyintézője akcentus nélküli magyar nyelven társalgott vele, és intézte 346,5 millió forint sorsát. Általában is elmondható, miközben a csalásban közreműködő fiktív cégek nagyobb része külföldi volt, az egzotikus nevekre hallgató ügyintézők mindegyike kiválóan beszélt magyarul. Hiába, no, tényleg világnyelv a miénk.

© Marton Szilvia

Azért 1996 októberének első napjaiban már Matulának is feltűnt, hogy nem „mennek jól a dolgok”. Akkorra ugyanis a számlákból kiderült, hogy 750 milliós különbség van Metal-Art és a Murton számlái között. Ezt a Voluta két, amerikai postafiókban letétbe tett váltóval akarta ellentételezni. „Jól tudom a Noszty fiúból, hogy mit jelentenek az efféle váltók” – tett bizonyságot irodalmi ismeretiről, az üzleti ügyekben oly járatlannak mutatkozó Matula.

Október 4-iki lemondását követően Matula Ferencet Jancza József követte ügyvezetőként. Érdekesség, hogy Matula Ferenc ügyvezetőt tisztségéből 1998-ban törölték 1996. október 4-iki visszamenőleges hatállyal, míg Janca cégjegyzékbe történő bejegyzését, mint ügyvezetőét, a cégbíróság jogerősen elutasította. A gépészmérnök végzettségű férfi évtizedek óta alkoholproblémákkal küzdött, nyilván ez is szerepet játszott abban, hogy őt is megtalálták, még orvost is küldtek hozzá, hogy kivizsgálja őt. Azt azonban Janca sem tudja, hogy pontosan kik. „Egy ügyvédekből álló befektetői csoportról beszélt nekem Seres József barátom” – vallott múlt pénteken az egykori „ügyvezető”.

A másodrendű vádlott október elején aláírta az áfa-visszaigénylést, majd szerződött az amerikai Murtonnal, hogy év végéig folyamatosan drágaköveket vásárol Magyarországon és azokat az Egyesült Államokba juttatja el.

A Metal-Art majd 600 milliót fizetett ki a jogerősen be sem jegyzett Antica Kft.-nek, amely cég ebből közel 450 milliót játszott át az állítólag izraeli Cetex Kft.-hez. Janczának az volt a feladata, hogy több részletben 243 milliót készpénzben felvett és azt közvetítőn keresztül átadta egy számára teljesen ismeretlen izraeli férfinak, bizonyos Berodzke Gregory-nak. De hogy még kacifántosabb legyen a dolog: Janca vallomása szerint nem találkozott az állítólag agórafóbiában szenvedő és az „araboktól rettegő”, ezért a lakásán kuksoló Cetex-vezérrel, azt Seres vitte el valahová, majd később a pénz átadásáról elismervényt adott át az ügyvezetőnek.

Janca sem találkozott a Voluta tulajdonosának egyetlen képviselőjével sem. Bírói kérdésre elmondta, hogy hízelgett neki, hogy ügyvezetőként tárgyalhatott, és havi 50–100 ezer forintos keresete volt 1996-ban. Arról, hogy ki lehetett a cég hátterében, annyit mondott: az „illések”; majd meggyarázta: „az illetékesek, gazdag ügyvédek”. Janca pünkösdi királyságának hamar vége szakadt. Amikor a drágakőügylet 1996. novemberben kútba esett, Kanadába küldték ki, hogy minél távolabb tartsák őt. A volt ügyvezető aztán kalandos körülmények között került haza, hónapokig bujkált, majd pszichiátriai intézetbe került. Üldözéses téveszméi kialakulásában nem tudni, mennyi szerepet kapott alkoholizmusa, és mennyit a „illések” megtorlásától való félelem. A tárgyaláson mindenesetre gyógyultnak mondta magát.

A pepszolgos Minda Zoltán az ügy cégkapcsolatai- val. Szabásminta © Túry Gergely

A fiktív ügyletek akár mehettek volna tovább is, ha a csalássorozat 1996 őszén nem csúszik el egy banánhéjon, egy vitatatott tulajdonú ingatlanon. Az egykor állami tulajdonú kiskunlacházai ingatlannal 1994-ben együtt privatizált budapesti ingatlanért már évek óta viaskodott egymással a Pepszolg Kft., illetve a vitatott körülmények közt az egykori állami vállaltból magáncéggé átalakult Pesterzsébeti Papírgyár Kft. (PP). Ennek ellenére a PP 1996 nyarán eladta a néhány milliós értékű telket a Volutának. Érdekes személyi átfedésekre bukkanunk a vevő és a vásárló cégeknél. A Voluta egyik alapító ügyvezetője ugyanaz a Szellem Zoltán, aki a PP-t az Állami Privatizációs és Vagyonkezelő (ÁPV) Rt. jogelődjétől 1994-ben megvásárló céget, a Pepperoni/Papironi Kft.-t alapította. A Voluta másik magánszemély alapítója, a Bankár Kft-ben is megfordult Varga Lajos viszont, a Pepperoni/Papironi Kft. által 1994-ben privatizációban megvásárolt PP-nek lett a felügyelő bizottsági tagja.

Az 1996-ban fedezetként felhasznált ingatlanról rövid időn belül három szerződés is készült. Az első szerződés szerint az 1994-es privatizációkor 24 millióra értékelt ingatlan vételára 1996 júniusban 10 millió forint volt. Aztán a soron kívüli bejegyzést követően augusztusban a szerződés-kiegészítés értelmében az ingatlan már nem 10, hanem 90 milliót ért. Azt ezt követő harmadik, immár Janca szignálta szerződésben már 70 millió szerepelt. A jövedéki engedély fedezeteként felhasznált lacházai ingatlanra kötött mindegyik szerződést Ladvánszky György ügyvéd ellenjegyezte.

A jövedéki engedély fedezeteként felhasznált ingatlan átírásának megakadt ügyletébe merőben szokatlan módon beavatkozott az ÁPV Rt. is, amikor Kocsis István vezérigazgató írásban nyilatkozott a földhivatalnak arról, hogy a telek a PP tulajdonában volt. Az ügyintézés szokatlanul gyorsra sikeredett, mert a nyilatkozatot tíz nappal korábbi dátummal adták ki, mint ahogy a dr. Ladványszky György ügyvéd által képviselt PP kérelme (az ÁPV Rt.-hez egyáltalán) beérkezett volna.

A Volutának azért volt szüksége a lacházai birtokra, mert a jövedéki terméknek minősülő benzin és drágakövek forgalmazásának vám- és pénzügyőrségi engedélyezéséhez fedezetként akarták használni. Használták is, mégpedig úgy, hogy a fináncoknál nyolcvanmilliós értéken jelentették be az ennek töredékét érő ingatlant. A Pepszolg Kft-nek azonban egy 1996. szeptemberi bírósági tárgyaláson birtokába jutott az ÁPV Rt-s igazolás, amit – kérve annak módosítását vagy visszavonását – megtámadott. Erre éppen azokban a napokban került sor, amikor a gyémántüzletben már 2,2 milliárdot leszámláztak. Mivel az ÁPV Rt. nem vonta vissza nyilatkozatát, a Pepszolg feljelentette ÁPV Rt. vezérkarát, illetve a földhivataloknál is megtámadta a hallatlanul gyors bejegyzés alapját képező igazolást.

A Pepszolg gyémánt- és könnyűbenzin-ügyről mit sem tudó akciójának járulékos hozadéka a drágakőbuli leállítása. Tervek szerint 1996 szilveszteréig milliárdos tételekben cseréltek volna gazdát fiktív cégek közt a gyémántok, zafírok és smaragdok, hogy aztán passzív bérmunkára meg exportálásra hivatkozva igényeljenek „vissza” az államtól milliárdokat.

A csalássorozat ügyében a rendőrség tanúként hallgatta ki Kocsis Istvánt és más ÁPV-s vezetőket, és náluk nem talált bűncselekményre utaló bizonyítékokat. Ahogy Metal-Artnál sem lelte meg az ügylet felelősét. Az állami cég tulajdonosa, az ÁPV Rt. azért menesztette Verzár Pétert, a Metal-Art vezérigazgatóját. Verzár szerződéskötési jogosultsága húszmillió forintig terjedt, amely azonban nem gátolta meg a milliárdos tételű drágakőügylet szerződéseinek aláírásában. Egy ÁPV Rt. megbízásából készítet vizsgálat a büntetőjogi felelősséget is felvetette. Ezt az állami vagyonkezelő figyelmen kívül hagyta, és nem jelentett fel senkit.

A rendőrségnek nem sikerült azt sem megfejteni, hogyan fordulhatott elő, hogy 1996. október közepén egy Hubertus Jacobus nevezetű fantomfigura két alkalommal is 35-35 millió forintnyi készpénzt vett fel a Metal-Artnál.

Homályban maradtak a nyomozás során az olyan részletek is, hogy mi volt a szerepe a Voluta körül bábáskodó, ügyében többször is eljáró Ladvánszky Györgynek. Janca állítása szerint a Szlovák sörözőből kilépve éppen ennek az ügyvédnek – aki ma az MSZP ORTT-delegáltjaként is ismeretes – a belvárosi irodájába látta bemenni az őt minden alkalommal elkísérő, megbízó leveleket részére átadó Serest a Cetex pénzével.

A bíróságnak nincsen könnyű dolga, a vádirat ugyanis meglehetősen hézagosra sikeredett, mert a nyomozóhatóságok – legalábbis Janca védője, Havas Gábor ügyvéd szerint – nem göngyölítették fel kellőképpen az ügy valóban szerteágazó, de azért nyomon követhető szálait. Húsz felett van már azoknak a száma, akiket a bíróság a következő, december 5-iki tárgyalásra megidéz: az ÁPV Rt. egykori vezetői mellett Ladvánszky György, László Edit és Verzár Péter is tanúskodni fog.