A Sam Houston University professzora, Randy Garner egy átlagos munkahelyi szituációból készített kutatást, tapasztalata szerint ugyanis van egy módszer, amely hatásosabb, ha egy munkatársat rá akarunk venni valamire. Ezt tesztelte tömegesen egy projekten, amely során több mint 150 professzorral dolgozott együtt.

Készített egy olyan anyagot, amelyet a kollégái figyelmébe ajánlott, és mindenkinek eljuttatta azt egy példányban, viszont nem mindenkinek ugyanúgy. A kollégák harmada csak a tanulmányt kapta meg, amelynek borítóján egy betűjelzés szerepelt, mások egy kézzel írt üzenetet láthattak a borítón, a professzorok másik harmada pedig a tanulmányt úgy kapta meg, hogy egy öntapadós cédula volt rajta, amelyen a kézzel írt kérés volt olvasható.

Az eredmény elég látványos volt: a betűjelzéssel küldött tanulmányok 36 százalékára érkezett meg a kért reakció és segítség, a kézírásos borító esetében ez az arány 48 százalék volt, míg az öntapadós post-it cédula esetében viszont 76 százalék.

Egy másik esetben a cetlikre gépírást tett, mások pedig kézírásos cédulákkal kaptak további anyagot. A gépírásos tanulmányok 43 százalákára érkezett válasz, a kézírásos esetben ez az arány 69 százalék volt.

A professzor publikációja szerint tehát már a kézírásos üzenet is hatásosabb, de ha ez öntapadós cédulával társul, akkor a legjobb. Garner a visszajelzéseket is alapul véve arra a következtetésre jutott, hogy a munkahelyen ezek a cédulák sokkal személyesebbnek számítanak, mint például az e-mailben vagy nyomtatványban érkező kérések.