Azzal, hogy szigorodott a rezsicsökkentés és az egekbe szökött a gáz, valamint az áram ára, óriási roham indult meg a tűzifáért, nem csak a legszegényebbek, hanem a középosztály és a jómódúak közül is sokan szívesen térnének át erre a fűtési módszerre. Nem nagy meglepetés, hogy a Habitat for Humanity évente megjelenő lakhatási jelentésében idén ezt a témát, a szilárd tüzeléssel fűtők helyzetét járták körbe.

Egy tudományos elemzésnek általában nem a statisztikai módszertan szokott a legolvasmányosabb része lenni, Feldmár Nóra és Bajomi Anna Zsófia elemzése viszont itt is talált egy izgalmas részletet. A magyar kormány gyakran büszkélkedik azzal, mennyire jól áll az ország a megújuló energia használatával, és valóban, már a 2020-ra vállalt klímacélt is sikerült teljesíteni. De itt nem arra kell gondolni, hogy annyira sokaknak volna napelemük, vagy használnának szélenergiát: a magyar megújuló energiaforrások 70 százaléka fa és más szilárd biomassza. (A védett erdők tarvágását is lehetővé tévő rendeletét a kormány azzal is kommentálta, hogy megújuló energiaforrásról van szó.)

hvg

Ráadásul ezt úgy sikerült egyik pillanatról a másikra elérni, hogy 2016-ban jó egy évtizedre visszamenőlegesen megváltoztatták a módszertant: már nem azzal a tűzifafogyasztást számolnak, amelyet az erdészetes a saját kereskedelmi adataik alapján közölnek, hanem azzal, ami a KSH éves felméréseiben háztartási fogyasztási adatként kijön. Márpedig a KSH adata nagyjából az erdészeti számok 4-5-szörösét szokta mutatni egy korábbi elemzés szerint, valószínűleg nagyrészt azért, mert annyi az illegális fakitermelés.

Ez nem egyedi magyar trükközés, a lengyel, a horvát, a francia és a litván állam is így próbálja zöldebbnek mutatni az ország energiafelhasználását, az EU döntéshozói pedig engedik ezt. Csakhogy így főleg szegény falusi családok rossz hatékonyságú és súlyosan légszennyező fűtési módjával próbálják kipipálni a klímaváltozás elleni küzdelem egyik legfontosabb feladatát papíron – állapítja meg az elemzés.

Az országban 810 ezer olyan háztartás van, ahol a szilárd tüzelő az egyetlen fűtési eszköz, és 770 ezer olyan, ahol gáz mellett szilárd tüzelőt is használnak. A magyar háztartások leggazdagabb egyötödében is közel 10 százalékos az az arány, akik csak szilárd tüzelővel fűtenek, nagyjából 20 százalékuk pedig a gázt kombinálja szilárd tüzelővel. Nekik persze a saját döntésük az, hogy romantikusnak gondolják a tűzifát pakolni a cserépkályhába, és ők ezt ki is fogják tudni fizetni az idei télen is. Nem nagyon van más választása viszont a magyar háztartások nagyjából egy ötödének, akik nincsenek rácsatlakoztatva a vezetékes földgáz- vagy távhőszolgáltatásra, - az ország településeinek 9 százalékán egyáltalán nincs sem gáz, sem távhő -, a napelemmel működtetett hőszivattyú vagy a korszerű biomassza alapú fűtés pedig nyilván nem a szegények családi kasszájába fér bele.

Így aztán amikor azt olvassuk az elemzésben, hogy a háztartások legszegényebb egyötödében 42 százalék csak szilárd tüzelővel fűt, 17 pedig szilárd tüzelővel és gázzal vegyesen, máris látszik, mennyire nagyok a bajok. Főleg úgy, hogy az energiamegtakarítást eredményező felújítások sem elérhetőek sokak számára. És ez nem csak a szegények gondja: még a középső jövedelmi ötödben, a társadalom közepén lévők között is van majdnem 20 százalék, aki csak szilárd tüzelővel fűt. De a legszegényebbek különösen nagy bajban lesznek: főleg a vályogházakban élők és a nagycsaládosok körében magas a szilárd tüzelővel fűtők aránya.

MTI / Rosta Tibor

Ahogy előbb a rendszerváltás után, majd 2006-ot követően a gázár ugrásszerűen emelkedni kezdett, úgy tértek át nagyon sokan részben vagy egészben a szilárd tüzelésre. Ennek az eredménye lett az, hogy 2013-ra gyakorlatilag ugyanannyit fűtöttek Magyarországon tűzifával, mint amennyi gázt elhasználtak. Ennek vetett véget a rezsicsökkentés, de ez csak részeredményt hozott: a lakossági gázfogyasztás ugyan nőni kezdett, de tűzifából még mindig többet használnak fel évente, mint 2008 előtt bármikor. A tűzifa használata az elmúlt közel húsz évben nem a tűzifa árával együtt mozgott, hanem a gáz árával ellentétesen - mondta el Feldmár Nóra a jelentés bemutatóján.

Az elmúlt években, amikor olcsó volt a gáz, nem sok munkát és pénzt fektettek bele abba, hogy a szegényebbek is javíthassák az otthonaik energiahatékonyságát - voltak és vannak ugyan energiahatékonysági programok, de ezeket azok tudják igénybe venni, akiknek van már saját pénzük is, amivel bele tudnak vágni a munkába, azt egészíti ki az állami segítség. Így aztán most van baj, amikor a gáz nagyon megdrágult, azonban ezzel együtt a tűzifa ára is egyre nő, és egyre durvább ütemben. A KSH adatai szerint a tűzifa inflációja tavaly november óta 5 százalék fölötti, idén márciustól már 10 százaléknál is magasabb, azt pedig a Habitat elemzésének megírásakor még nem lehetett pontosan tudni, de a héten kiadott adatokból már azt is látjuk: miután bejelentették a rezsiemelést, ennek az ára is még inkább megugrott, szeptemberben már 43,8 százalékkal volt drágább a tűzifa, mint egy évvel korábban.

A kormány egyetlen olyan támogatást biztosít, amely kimondottan a szilárd tüzelőt használó háztartásoknak szól: ez a 2011-ben az 5000 fő alatti településeknek indított szociális tüzelőanyag program, amelynek a keretösszege 2018 óta minden évben 5 milliárd forint. Hogy ez mennyire csekély összeg, azt jól szemlélteti a tény, hogy az otthonfelújítási támogatásra, amely inkább a középosztálynak és a gazdagoknak érhető el, egy év alatt 128 milliárd forintot költöttek.

Ráadásul amikor arról döntenek, hogy mennyi pénzt kapnak az önkormányzatok, akkor az elbírálásban számít a közmunkások, a szociális juttatásban és gyermekvédelmi kedvezménben részesülők száma, de még a 80 év felettieké is, az viszont, hogy hányan használnak szilárd tüzelést, nem. Így jön ki az, hogy van olyan település, ahol 3700 forint járt átlagosan egy családnak, és volt olyan, ahol 101 ezer.

A Habitat for Humanity szerint három lépésre lenne szükség nagyon gyorsan: a szociális tűzifaprogram keretét a mostani 5 milliárdról legalább 20 milliárd forintra kellene emelni, az energiahatékonyságot kedvezményes hitelekkel és vissza nem térítendő állami támogatásokkal javítani kell, és szociálisan célzott lakhatási támogatásokra van szükség. Az már más kérdés, hogy hasonló javaslatokkal akkor is rendszeresen előálltak, amikor épp jobb időket éltünk – láthattuk, hogy nagy fogékonyság nem volt ezekre.