Bánatpénzt, kötbért és tíz százalék késedelmi kamatot követelt egy ingatlanközvetítő cég egy lakás hirdetőjétől, pedig nem is ők adták el az ingatlant. Sőt, az eladó az után talált vevőt a lakásra, hogy az ingatlanossal kötött szerződése már lejárt.

Egy másik család a vidéki nyaralóját hirdette, és ugyan szerződtek ingatlanossal, de máshonnan találtak vevőt. Csakhogy az ingatlanközvetítő bejelentkezett náluk azzal, hogy jár a munkadíj, ráadásul az eredetileg tervezett magasabb ár után.

Képünk illusztráció

Fazekas István

Ezekre, és több más, hasonló ügyre is rászállt a Pest Megyei Főügyészség, amikor még 2017-ben három (nem nevesített) ingatlanközvetítő céget kezdett el vizsgálni. Az eladók panaszai után arra jutottak, hogy megéri bíróság elé vinni az ügyet, ott pedig most az egyik céggel szemben már jogerős ítélet született: valóban tisztességtelen szerződéseket próbáltak az ingatlanosok aláíratni az eladókkal.

A kifogásolt szerződések ugyanis arra kötelezték volna az eladót: ha egy vevőjelölt úgy jelentkezne be nála, hogy máshol talált rá a lakáshirdetésre, irányítsa át az ingatlanközvetítőhöz. Sőt, ha ez nem történne meg, és eladják a lakást a közvetítő kihagyásával, akkor is át kellene utalni a teljes munkadíjat az ingatlanos vállalkozásnak.

A bíróság most azt mondta ki:

akkor jár a pénz az ingatlanosnak, ha valóban ő adta el a lakást, az, hogy meghirdette, nem elég.

Tisztességtelen az is, hogy a bánatpénz mellett kötbért is kért a cég, de azt a szerződési feltételt is érvénytelennek mondták ki, hogy egyetlen város járásbíróságán lehetett volna elbírálni a jogvitákat.

Sok szerződésnél szemmel láthatóan az a cél, hogy ha bekerül a rendszerbe az eladó, akkor ne tudjon kiszállni

– magyarázta Balogh László, az ingatlan.com vezető gazdasági szakértője. Szerinte a mostani bírósági ítélet olyan problémákra mutat rá, amelyek ugyan nem rendszerszintűek, de komolyak. Ahogy most pörög az ingatlanpiac, nagyon sokan hiszik azt, hogy kevés munkával sok pénzt tudnak keresni, így aztán nem csoda, ha megjelennek olyanok is, akik trükköznek. Kérdésünkre azt is összefoglalta, melyek a leggyakoribb problémák.

„Más talált önnek vevőt? Fizessen akkor is nekem!”

Sokan akkor is elkérik a közvetítői díjat, ha nem rajtuk keresztül talált rá az eladó a vevőre. Azon lehet vitatkozni, hogy egy szerződésben megtilthatják-e a más közvetítő cégekkel való együttműködést, de a teljes kizárólagosságot egyértelműen kizárja a jog. Vagyis ha valakihez bekopog a szomszédja, hogy szeretné megvenni a lakást, akkor az ingatlanközvetítő nem kérheti a munkadíját. Egy tisztességes szerződésben azért kitérnek erre a helyzetre is: általában abban állapodnak meg, hogy ilyenkor megtéríti az eladó az ingatlanközvetítő költségeit, például a lakás hirdetéseinek árát kifizeti.

AFP

„Hiába szeretné semmissé tenni a szerződést, ez sajnos lehetetlen”

Ez nemcsak az ingatlanpiacra igaz, hanem gyakorlatilag bármilyen szerződésre: ha egy megállapodásból semmilyen módon nem lehet kihátrálni, akkor ott gyanakodhatunk tisztességtelenségre.

„Hoztam vevőjelöltet, most már fizessen ki”

Megesik, hogy nem kötik ki egyértelműen, mi az a pont, ahonnan sikeresnek számít a közvetítés, vagy ezt kijátsszák. Megtörténhet például, hogy a szerződéskötéskor abban maradnak: bizonyos ideig meghatározott számú vevőjelöltet kell hozni, különben a megbízásnak vége. A trükköző ingatlanos ilyenkor megteheti, hogy elhív teljesen komolytalan vevőjelölteket. De akkor is lehet így machinálni, ha már az ajánlattétel elég arra, hogy járjon a jutaléki a közvetítőnek: elhív egy kamuvevőt, az ő irreálisan alacsony árajánlatát pedig ugyan elutasítja az eladó, de az ingatlanos tartja a markát a pénzért. Balogh László ez ellen azt tanácsolta: érdemes például kikötni egy minimális árat, ami alatt nem kell figyelembe venni az ajánlatokat.

AFP

„Van itt egy vevő, aki megvenné a lakást, de előbb le kéne árazni”

Nehéz mit kezdeni azzal a helyzettel, ha az ingatlanos azzal állít be az eladóhoz, hogy talált egy vevőt, aki az eredetileg tervezettnél olcsóbban venné meg a lakást. Sokan így próbálnak a többi ingatlanos árajánlatai alá ígérni, ezt pedig nehéz megkülönböztetni attól, amikor egy jó szakember próbálja meggyőzni az ügyfelét, hogy ne árazza túl a lakást.

„Látom, milyen szép házat árul, képzelje, találtam rá vevőt”

Aki próbált már eladni lakást, egész biztosan kapott hívást ingatlanosoktól. A leginkább agresszívek azzal jönnek: már találtak is vevőt, még az előtt, hogy szerződtek volna az eladóval. Van, aki nyilvános Facebook-hirdetésekből fotót is levesz, hogy azzal hirdessen.

De mit tehet az ember, hogy kizárja a trükközőket? Balogh László szerint (azon túl persze, hogy mindent el kell olvastatni ügyvéddel, mielőtt aláírnák) érdemes átgondolni hétköznapi helyzeteket. Mi történik például ha egy szomszéd vagy egy rokon szeretné megvenni a lakást, akkor is kellene-e fizetni a közvetítőnek? Mi a helyzet akkor, ha nem talál vevőt a cég? Annyira nagy a verseny most az ingatlanközvetítők között – a tranzakciók harmadában-negyedében kérik az eladók ingatlanközvetítő segítségét, ennyi megbízásért versenyez tízezernél is több ingatlanos –, hogy aki valós szolgáltatást nyújt, az jó eséllyel rugalmas lesz az ilyen kérdésekben. Akkor is érdemes óvatosnak lenni, ha az ingatlanos alig hagyna időt az eladónak, hogy tanulmányozza a szerződéstervezetet, egy tisztességes közvetítő nem fog félni attól, hogy talál valami aknát a szövegben az ügyfele.