Néha-néha felbukkannak a lakáshirdetések között olyanok, mikor két szomszédos lakás (vagy egy hosszúkás telken két ház) egyszerre eladó. Általában valamilyen családi okkal párosul, hogy piacra kerülnek, és mivel kevesen keresik ezt a konstrukciót, ezért ez tovább nyomja lefele az árat. Egy egymásba nyitható 30 és 50 négyzetméteres lakás adott esetben olcsóbban szerezhető meg, mint 70-80 négyzetméteres társaik – írja a Lakásfókusz lakossági ingatlanos blog. Többnyire a műszaki állapot elhanyagoltabb, az eladás indoka viszont segít az áralkuban: valaki új életet akar kezdeni teljesen máshol, és nem akarja külön-külön eladni őket.

Ha ilyennel találkozunk, nagyon érdemes élni a lehetőséggel, még ha túl is mutat a pillanatnyi pénzügyi lehetőségeken, mert nagyszerű befektetési lehetőség.

Egyedülállóként kezdetben a kicsiben célszerű lakni, s közben felújítani a nagyot, majd kiadni, jó pénzt hoz. Idővel már a saját kis lakást is fel lehet újítani, így vígan el lehet élni jó pár évig ebben a konstrukcióban.

Később, ha megnőnek az igények, át lehet költözni a nagyobbik lakásba. Ebben a konstrukcióban a kicsit lehet kiadni, valójában nem sokkal rosszabb áron, mint korábban a nagyot, mert a kis lakásokra mindig nagyobb a kereslet a bérlők részéről. A lakás közelsége miatt könnyebben is szemmel lehet tartani a bérlőt, kisebb a lelépés és túlzott lelakás veszélye.

Amikor a helyzet úgy kívánja – például bővül a család –, könnyedén egybenyitható a két lakás, ami ha bármikor szükséges, visszacsinálható ideiglenesen, és akkor a külön lakás kiadásával teremthető ismét anyagi tartalék. Amikor felnőnek a gyerekek, óhatatlanul felvetődik az önállósodás igénye. Elfogadható kompromisszum, ha az ifjonc először csak átköltözik a kis lakásba, és ott gyakorolja élesben az önállóságot.

A két lakás megvásárlása utáni 30. év táján jön el a váltás pillanata: a szülők mennek a kis lakásba, a nagyban kezdhet akár friss családjával új életet az immár felnőtt gyerek.