A fajtacsoportok növekedési típusuk szerint osztályozzák a rózsákat, ám még számos más módon is csoportosíthatjuk...
A fajtacsoportok növekedési típusuk szerint osztályozzák a rózsákat, ám még számos más módon is csoportosíthatjuk őket, pl. virágszín, illat, vagy virágforma alapján.
Az ágyásrózsák 40-100 centiméter magasak és virágaikat nem magányosan, hanem csoportosan, bugában hozzák. E fajtacsoporton belül a polianta változatok apróbb a floribunda nagyobb virágfejeket képez.
A teahibridek fő jellemzői a viszonylag hosszú és kevéssé elágazó virágszárak, amelyek végén általában egy nagy, illatos virág nyílik. Növekedésük többnyire egyenesen felfelé törő, magasságuk fajtafüggő: 50-100 cm közötti.
A bokorrózsák magasabbak és terebélyesebbek, mint az eddig bemutatott két fajtacsoport: akár 3-4 méter magasra is megnőhetnek, és ugyanilyen terebélyessé is fejlődhetnek.
A kúszórózsák hosszú hajtásokat hoznak, melyeket kerítésre, pergolára, vagy állványra kell erősíteni. Erre azért van szükség, mert saját tömegüket nem képesek megtartani, és más kúszócserjékkel.
A törperózsák 30-40 centiméteres magasságukkal erkélyládákba is ideálisak. Könnyen szaporíthatók dugványozással is: az azévi, de már egyszer levirágzott vesszőket kell ehhez feldarabolni.
A talajtakaró rózsák közé olyan fajták tartoznak, amelyek alacsonyak és könnyen terjednek talajon. Magasságuk fajtától függően 20-60 centiméteres lehet.
A törzses rózsák egy mesterséges növekedési csoportot alkotnak. Nem tekinthetők önálló fajtacsoportnak, hiszen itt egy magas, 40-90 centiméteres törzsre oltott nemes-, ágyás-, vagy törperózsáról van szó.
Fotó: www.ideboda.nl
Egyre jobban megérheti inkább eltárolni a napelemmel megtermelt áramot
Rövid távon jó módszer a szolgáltatói hálózatos adok-kapok, de hamarosan a tárolásos módszerrel is érdemes lesz megbarátkoznia a napelemeseknek, hiába drágább a tároló egység előállítása és karbantartása.