Rétegközönségnek kínálnak kiállítást Kölnben, három kortárs brit mester jóvoltából (Hockney/Hamilton – Expanded Graphics). Az apropót az adta, hogy nemrég a helybeli Herbert Meyer-Ellinger és Christoph Vowinckel gyűjtőpáros a múzeumnak ajándékozta David Hockney 1966-os, Illustrations for Fourteen Poems by C. P. Cavafy című mappáját, amely itt most kerül először nyilvánosság elé.
A brit művészeti filmek úttörője, James Scott Love’s Presentation című munkájában örökítette meg az alkotás folyamatát, 1969-ben pedig a brit pop art korai képviselőjéről forgatott életrajzi filmet, „egyszerűen” Richard Hamilton címmel. (Utóbbiról Hockney is készített portrét, 1971-ben pedig együtt tiltakoztak az angol múzeumok belépődíjai ellen.)
Scott kétszer is megjelent a tárlaton a múzeum mozijában: Julia Friedrich kurátor beszélgetett vele együttműködéséről a két képzőművésszel, illetve felidézték a hatvanas évek londoni hangulatát. A dokumentumfilmek puritán jellege feltehetően a kiállításrendezésre is hatott: fehér falak, vitrinek – semmi fényeffektus, a tágas termekben csak a mennyezeti LED-égők árasztanak általános világítást a hasonlóan minimalistán installált grafikai lapokra.
A rendezvény címébe foglalt „kiterjesztés” többértelmű. Hockney pályafutása korai szakaszában egyrészt az irodalom vizuális kifejezéseinek módozatait vizsgálta, majd – nyíltan vállalt melegként – a homoszexualitás magától értetődő ábrázolását hangsúlyozta a heteroszexuálisan dominált társadalomban. Az albumot ihlető versek szerzője Constantine Peter Cavafy (Konsztandinosz Petrosz Kavafisz) háromnyelvű, történész végzettségű egyiptomi görög költő, újságíró és köztisztviselő, aki 1933-as halála után angol fordításokban vált népszerűvé. Antik mitológiában gyökerező, fojtott homoerotikájú műveivel a modern görög irodalom egyik megteremtőjének számít.
A Hockney-ról készült filmben a mesterembert láthatjuk műtermében: fotó alapján, baljában füstölgő csikkel vési a rézlemezt, majd savban füröszti, végül kerékhajtású kézi nyomógéppel viszi át a fémlapról a papírra. A klasszicizáló, takaróval félig-meddig leplezett ágyjelenetekre még közvetett utalás sem történik.
Hamilton a fotók, levlapok, újságképek, reklámok világát – a popkultúra kliséit – avatta művészetté. Esetében „kiterjesztésen” a sokak által elérhető, megvásárolható multiplika értendő. Ilyen, sajtófotó nyomán született munka a kétértelmű „swinging” (kilengés/kicsapongás) szóra utaló, Swinging London 67 II. (1968) című festmény alapján készült szitanyomat. Témája egy kábítószer-használat miatti vádhatósági eljárás: Mick Jagger és Robert Fraser műkereskedő összebilincselve próbálja eltakarni arcát a kamerák villanófényében.
A múzeumi gyűjtemény alapállományához tartozó korábbi Hockney- és Hamilton-grafikák, valamint az új szerzemény mellé magánkollekciókból is kölcsönöztek további, a kiállítás témájához illő alkotásokat. (Megtekinthető április 14-ig.)
Wagner István
(Megjelent a Műértő 2019 márciusi lapszámában)
