Lisszabon városképe önmagában is elragadó látványt nyújt, de az utóbbi években az egyre szaporodó utcai művészeti alkotásokkal, graffitikkel a streetart-városok sorában is előkelő helyet vívott ki magának. Szabadtéri utcai múzeumként is végiglátogathatjuk a portugál fővárost, amelynek régi központjában, széles körútjain és elhanyagolt külső negyedeiben egyaránt találhatunk színes falfestményeket, rajzokat, graffitiket. Átalakítás előtt álló, vagy elhagyatott, romos épületek, nagy kiterjedésű, unalmas falfelületek, lepusztult aluljárók, hídpillérek nyernek új életet a rájuk festett fantáziadús, színes képek révén. Bár a minőség változó, szép számban találhatunk itt nemzetközileg is elismert, neves művészektől származó, jelentős alkotásokat.
A városi művészet fellendülése nem kis részben a lisszaboni önkormányzat 2008-ban hozott döntésének köszönhető. A városvezetés szerette volna megtisztítani a Bairro Alto belvárosi szórakozónegyedet a falfirkáktól, véget óhajtott vetni az ott elharapózott vandalizmusnak. A cél nem a graffitik kiirtása volt, hanem hogy – a történelmi épületek megvédése és a romboló szándékok megakadályozása mellett – megfelelő falfelületeket találjanak az önkifejezésre vágyó utcai alkotók számára. Megalakították a városművészeti galériát (Galeria de Arte Urbana, GAU) abból a célból, hogy felkutassa az alkalmas épületeket, falfelületeket, és a tulajdonosokkal megállapodva megteremtették a színvonalas művészi alkotás feltételeit. Emellett művészi célokra szabadon rendelkezésre bocsátják a szemétszállító kamionokat, valamint a nagyméretű, üveggyűjtésre szolgáló tárolókat is.
A kötöttségek nélkül, illegálisan alkotó utcai művészek közül eleinte sokan ellenérzésekkel fogadták az új szabályozást, nem utolsósorban létrehozandó műveik előzetes értékelésétől tartva. Többek közt azzal sikerült őket meggyőzni, hogy az eddig az időjárás szeszélyeinek vagy rombolásnak kitett műveiket ezentúl frissiben megörökítik, archiválják – vagyis megőrzik a jövő számára.
A rendszer bevált, sok érdekes alkotással gazdagítva a lisszaboni városképet.
A legismertebb helyi graffitiművészek – így Smile, Noman, MAR, Diogo Machado (Add Fuel to the Fire), DRAW, Bordalo II, Eime, Tinta Crua, akik közt egyre több a női alkotó, mint például Tamara Alves, Mariana Dias Goudinho, Maria da Almada – mellett már 20 ország 200 művésze hagyta rajta keze nyomát a lisszaboni városképen. Köztük a német Clemens Behr, a spanyol Okuda és Oscar San Miguel, az ukrán Interesni Kazki, a brazil Bicileta Sem Freio, az ausztrál Sofles vagy a spanyol–német ikerpár, How and Nosm. Olyan, nemzetközi elismerésre is szert tett, kiemelkedő művek születtek, mint az olasz Blu és a brazil Gémeos művészpáros közös alkotása az egyik forgalmas sugárút lakatlan épületén, amely a Mexikói-öbölben 2010-ben bekövetkezett olajkatasztrófára utal, vagy a portugál Alexandre Farto (művésznevén Vhils) hatalmas portréi a város több helyszínen.
Vhils egyike azoknak, akik ismeretlen utcai alkotóból nőtték ki magukat nemzetközileg jegyzett, nagynevű művésszé, és akiknek ma már önálló múzeumi kiállításokat is rendeznek. Hagyományos graffitivel kezdte, majd kialakította sajátos technikájú, egyedi művészetét. A falakról vésővel, fúrógéppel leverve a festéket és a vakolatot alakítja ki nagyszabású portréit – ahogy a felület diktálja. Dolgozik más alapanyagokra is, így egy rozsdás fémlap vagy egy elöregedett, kopott faajtó is megihleti. Egyik különleges műve, amelyet a szintén a legnagyobbak között számon tartott olasz Pixel Pancho streetart-művésszel közösen alkotott, Lisszabon kikötőnegyedének egyik házfalát díszíti. Vhils finom vonalú portréja a földszínekkel dolgozó Pixel Pancho robotikus ihletésű figurájával egyesülve kínál érdekes kontrasztot. Egyik londoni alkotását, valamint a már említett, „graffiti-klasszikusnak” számító lisszaboni Blu+Gémeos-művet a városi művészet egyik specialistája, Tristan Manco 2011-ben, a Guardian című lap számára összeállított listán a világ tíz legkiemelkedőbb utcai műalkotása közé emelte. A portugál főváros jelentős elismerést kapott a street art szempontjából legérdekesebb 26 várost felsoroló The Huffington Posttól is, amely Lisszabont Berlin, Sao Paulo, Melbourne, Fokváros, Moszkva után a hatodik helyre teszi. A Google Cultural Institute streetart-projektje is jelentős számú lisszaboni képet iktatott virtuális galériájába, többek közt a Blu+Gémeos-művet, Vhils több falképét, valamint Bordalo II, Draw, Add Fuel és mások alkotásait.
Az önkormányzat egy-egy városrészben időnként graffitifestő kampányokat, graffitikiállításokat és versenyeket is szervez, amelyekre külföldi alkotókat is meghív. Ilyen kampány volt a Kék Fal-projekt, amely a lisszaboni pszichiátriai intézetet körülvevő hosszú szürke falfelület látványossá tételét szolgálta. Mint Inés Machado, a szervezet felelőse hangsúlyozta, a GAU nemcsak támogatja és legitimálja az utca művészeit, de ahhoz is hozzásegíti őket, hogy megfelelően honorált munkához jussanak. Sok intézmény, szervezet keresi meg a GAU-t, hogy saját épületeire rendeljen graffitiket. A GAU havonta megjelenő lapjában ismerteti az újdonságokat, valamint évente könyv alakban is kiad egy válogatást a legjelentősebb művekből.
A Lisszabonba látogató turistát több kezdeményezés is segíti abban, hogy végiglátogathassa a legérdekesebb streetart-műveket. Az Underdogs Public Art Tours (http://www.under-dogs.net) szombatonként minibusztúrákat szervez. A háromórás körúton minden jelentősebb alkotást megmutatnak az érdeklődőknek. A Street Art Tour (https://www.facebook.com/lisbonstreetarttour) kérésre graffitikörutat szervez, angol, francia nyelvű szakértő kísérővel. Az Urban-Art (www.urban-art.com) újgenerációs mobiltelefonokra alkalmazható applikációt ajánl; segítségével önállóan járhatjuk be a várost a streetart-műveket felfedezve. Az Urban-Art, az utcai művészek egyik egyesülete, online galériával is szolgál, amely az alkotások népszerűsítése mellett azt is szeretné elérni, hogy „az utcai művészetet vigyék a házfalakon belülre is”, vagyis kérésre alkotóit házhoz küldi, egy-egy szoba, üzlethelyiség, szórakozóhely falának kifestésére. (Megjelent a Műértő 2015. július-augusztusi lapszámában.)
Muharay Katalin
