Ajándékozz éves hvg360 előfizetést!
Bizonyára mindenki ismeri Bill Gates, a történelem egyik legsikeresebb újítójának történetét. De valóban tudjuk, mi történt? Szerkesztett részlet Sheena Iyengar döntéshozatali szakértő Nagy ötlet című könyvéből.
Az általunk ismert történet vélhetően a szokásos tündérmese-szerkezetet követi: egy vállalkozónak briliáns ötlete támad, kitartóan tesz a megvalósításáért, és egyedülálló sikert ér el.
A valódi történet Seattle-ben indul, ahol Gates felnőtt. A középiskolai informatikai szakkörben barátkozott össze a nála két évvel idősebb Paul Allennel. Ott tanulták meg az egyszerű nyelvezetet használó BASIC programnyelvet.
Középiskola után Allen egyetemre ment, de két év után otthagyta, és beállt a bostoni Honeywell vállalathoz, ahol kis számítógépeket programozott. Gates a Boston közeli Harvardra ment, így a két fiatalember tartani tudta a kapcsolatot egymással.
1974 végén az Intel egy erősebb csipet dobott piacra. Ez volt a 8080, amelyet az egész informatikai világ nagy előrelépésnek tekintett. Gates és Allen hozzájutott a használati útmutatójához, és kitalálta, hogyan építse rá a BASIC-et. Magát a csipet nem tudták beszerezni; az Intel csak számítógépgyártó cégeknek árulta.
A következő év januárjában Allen egy újságosnál meglátta a Popular Electronics nevű magazin friss számát. A címlapon az Altair szerepelt – amely egy új, olcsó számítógép volt, benne a 8080-as csippel. Az újságcikk arról számolt be, hogy az Altairt a 8080-as csiphez gyártották, de szoftver nem készült hozzá. A számítógépet készítő vállalat, az MITS versenyt hirdetett a programozók körében, hogy írjanak egy BASIC-szoftvert az új gépükre.
Az MITS később arról számolt be, hogy ötven programozó jelentkezett náluk azzal, hogy dolgoznak a programon. Közöttük volt Allen és Gates is. Tippeljünk, ki nyerte meg a versenyt? Így jött létre a Micro-Soft – a későbbi „Microsoft”. Ez lett a neve annak a cégnek is, amelyet Allen és Gates az Altair-szoftver szolgáltatására hozott létre. Amint megkapták a szerződést, Allen felmondott, Gates pedig otthagyta a Harvardot. Az új-mexikói Albuquerque-be költöztek, ahol az MITS székhelye volt.
Hogyan gondolkodott Bill Gates akkoriban?
A The Road Ahead (Az út előttünk) című könyvében így mesél erről:
Amikor Paul Allennel megláttuk az első Altair számítógép képét, csak sejtettük, mennyiféle alkalmazás létrejöttét fogja maga után vonni. Biztosra vettük, hogy ki fognak fejleszteni hozzá alkalmazásokat, de hogy milyeneket, azt nem tudtuk. Volt, amire számítani lehetett – például azokra a programokra, amelyek révén egy személyi számítógép egy központi nagyszámítógép termináljaként működik –, de a legfontosabb alkalmazásokra, mint amilyen a VisiCalc táblázatkezelő, senki nem számított.
Ma már tudjuk, hogy a Microsoft azzal lett sikeres, hogy lehetővé tette a személyi számítógépeken egy sor alkalmazás és funkció független működtetését. Gates azonban nem ezt álmodta meg, legalábbis akkor nem, amikor az Altair gépen dolgozott. Arra gondolt, hogy egy olyan terminálra ír szoftvert, amely egy nagyszámítógéppel kommunikál. Akkoriban ez tipikus jelenség volt: a teljes informatikai iparág így látta a személyi számítógépeket, és több ezer amatőr buherált ezzel a technológiával ugyanezen ötletre alapozva.
Gates azt akarta, hogy mindenki Altair gépet vásároljon, mert ez azt jelentette, hogy az ő szoftverét fogják megvenni. Az amatőröknek más terveik voltak. Nekik tetszett az Altair-féle felhasználóbarát szoftver, de azt nem akarták, hogy kizárólag egyetlen gyártmánnyal vagy modellel lehessen használni. Helyette inkább kalóz Microsoft BASIC-programokat vettek igénybe, és azt másolták át különféle gépekre.
Ennek következtében csökkent az Altair iránti érdeklődés, ami azt jelentette, hogy az MITS kevesebb számítógépet adott el, Gates zsebébe pedig kevesebb pénz került. Gates nagyon dühös lett. Mára már elhíresült a levele, amelyet a kaliforniai amatőrökből álló Homebrew Computer Club nevű csoportnak írt, amely egy népszerű hírfolyamot is működtetett.
„A legtöbben lopjátok a szoftvereiteket” – vádolta őket Gates, majd azzal fenyegetőzött, hogy akiknek megtudja a nevét, azoknak „befellegzik”.
A kalózok nem foglalkoztak Gatesszel, mire ő feladta. Megpróbálta 6500 dollárért eladni a szoftvert az MITS-nek, de a vállalat nem fogadta el az ajánlatot, mondván, olyan alacsony az eladások száma, hogy nem engedhetik meg maguknak ezt a kiadást.
Az MITS 1976 márciusában, egy évvel az Altair piacra dobása után rendezte meg az első nemzetközi számítógépes találkozót Albuquerque-ben. Utolsó dobásként Gates is megjelent az eseményen. Azonnal látta, hogy a felhasználók másfajta számítógépeket is hoztak. Mindegyik gépen az ő BASIC-verziója futott, ami lehetővé tette, hogy programokat és fájlokat cseréljenek.
Gates először nagyon kiborult ettől. Ezután írta meg azt az ominózus levelet. Később azonban megdöbbentő dologra jött rá: monopolhelyzetben van. Az összes kis számítógép az ő szoftverét használta. És ez nemhogy rossz nem volt a Microsoftnak, hanem egy életre szóló lehetőséget jelentett számukra.
Ekkor hagyta ott Gates az egyetemet, majd felbontotta a szerződést az Altairrel, és újból írt abba a bizonyos befolyásos hírfolyamba. Ebben a levélben bocsánatot kért az előzőért, és megköszönte a felhasználóknak, hogy az ő szoftverét használják. Ígéretet tett, hogy fejleszteni fogja. Ezután megállapodást kötött az összes vezető számítógépgyártó céggel, hogy készít egy olyan BASIC-verziót, amely mindenféle hardveren működik.
Ahogy sorra megjelentek az új programok, többek között a VisiCalc és a WordPerfect, Gates egyszerűen integrálta ezeket az operációs rendszerébe, így kompatibilisek lettek a többi géppel is. Ez hát a valódi története Bill Gatesnek, a híres látnoknak.
Pontosan mi is volt Gates víziója?
Nem Bill Gates jött rá elsőként, hogy a számítógépek kisebbek és erősebbek lehetnek. Ez Gordon Moore nevéhez köthető, és „Moore-törvényként” fogalmazták meg egy 1965-ben megjelent cikkben – amikor Gates még csak tízéves volt. Az első kis méretű számítógépet sem Gates készítette – Allen olyanokat programozott a Honeywellnél. És a Microsoft sem az első szoftvervállalat volt – mert az 1955-ben jött létre, abban az évben, amikor Gates született.
Az is igaz, hogy még csak nem is Gates ötlete volt, hogy a szoftver a hardvertől különálló ágazat legyen. A felhasználóktól nyerte, akik gépről gépre másolták a szoftverét. Gatesnek eleinte nagyon nem tetszett. Úgy gondolta, hogy az Altair és az ő szoftvere együtt jár. De végül belátta, hogy a szoftvere különféle hardverekkel is használható, és ez áldás volt, nem átok.
Most, hogy már tudjuk, mi történt, térjünk vissza az eredeti kérdésünkhöz! Mit akart Bill Gates?Középiskolásként arra vágyott, hogy felnőjön, számítógépekkel foglalkozhasson, és sok pénzt keressen. A számítógépes korszak hajnalán sok fiatal álmodott gyors meggazdagodásról. Egyetemista korukban Gates és Allen között szó esett arról, hogy alapítanak egy szoftvercéget. Az Altair-szerződés adott erre nekik lehetőséget. Onnantól fogva Gates azt akarta, hogy az Altair uralja a számítógéppiacot, mivel ez azt is jelentette, hogy az ő szoftvere is nagyobb számban elkel.
Csakhogy csalódnia kellett az Altairben. Noha a cég jó megélhetést biztosított neki, mindez nem volt elég neki. Látta, hogy így nem fogja elérni a hőn áhított gazdagságot, ezért inkább egy másik célkitűzése felé fordult: az egyetemi diploma megszerzéséhez. De aztán az Altair-konferencián ismét fordult a kocka, és Gates újra irányt váltott. Akkor látta meg a módját, hogyan kerülhet vissza a számítógépes világba egy olyan ötlettel, amely Altair-szoftverek készítésénél már jóval többről szólt.
Nézzük meg közelebbről ezt az utolsó váltást!
Onnan indult, hogy ő maga mit akar – Altair-monopolhelyzetet –, és odáig jutott, hogy a felhasználók és egyéb hardvergyártók mit akarnak: olyan szoftvert, amely mindenféle hardverrel használható. Azzal, hogy figyelembe vette ennek a két csoportnak a szándékait is, a világ leggazdagabb embere lett.
Gates példájából láthatjuk, hogy sokféle dolgot akarhatunk, és ezek időről időre változhatnak. Olyan problémát kell megoldanunk, amely fontos számunkra, és olyan megoldást kell kapnunk, amilyenre vágyunk. Mindazonáltal másokat is figyelembe kell vennünk. Máskülönben nem fogunk megoldásra jutni, vagy a megoldásunk nem lesz eredményes.
A Gondolkodj nagyban-módszernek ebben a lépésében felmérjük a problémánkat, és részekre bontjuk úgy, hogy azok a három forrás szándékaihoz is igazodjanak: saját magunkéhoz, a megoldásunk célközönségéhez és a fontosnak tartott külső felekéhez. Gates esetében egyértelmű volt, ki a három fél: Gates, a számítógép-felhasználók és a hardvergyártók.
A fenti cikk Sheena Iyengar Nagy ötlet című könyvének szerkesztett részlete. A kötetben az ismert döntéshozatali szakértő bemutatja Gondolkodj nagyban nevű módszerét, ami állítása szerint kreatívabb megközelítése az ötletelésnek a brainstormingnál. A könyvet itt rendelheti meg kedvezménnyel.
