A jutalom és a büntetés csak akkor működik, ha figyelik az embert, azaz ha a gyerekek azt hiszik, hogy lebukhatnak. Részlet a Montessori-szemlélet a mindennapokban című könyvből.
A fegyelmezésről általában a gyermek viselkedésének befolyásolására használt büntetés és jutalmazás jut eszünkbe. Valójában a „fegyelem”, azaz „diszciplína” szó eredeti jelentése: „tanulás, tanítás”. Ha a tanítás eszközeként tekintünk rá, azzal a gyermekünket sikerélményhez segítjük.
A Montessori-szemléletben ahelyett, hogy az általunk megfelelőnek vélt viselkedésre a jutalmazás és a büntetés kidolgozott rendszerével ösztönöznénk a gyerekeket, segítünk nekik kiépíteni saját önállóságukat, önfegyelmüket és belső motivációjukat.
Montessori-szemlélet a mindennapokban |
A „Montessori” név jelenleg 110 ország több mint 22 ezer intézményére utal, ahol Maria Montessori irányelveit követik. A módszernek része a tantermek megfelelő elrendezése és a gyerekek tanulásának elősegítése, de ide tartozik a kapcsolatokról való gondolkodásmód is, amely otthon, a munkahelyen vagy bárhol máshol alkalmazható. A Montessori-szemlélet a mindennapokban című könyv elismert Montessori-pedagógus szerzői olyan szokások megalapozásában segítenek, amelyeket – a reggeli készülődéstől kezdve a házimunkán, az étkezéseken át a lefekvésig – minden korosztálynál, a családi élet legkülönbözőbb területein alkalmazhatunk. |
Miért vallanak kudarcot egyes módszerek?
A jutalom általában motiválja az embereket, hogy megfelelően viselkedjenek. Hasonlóan, a büntetés fenyegetése arra motiválja őket, hogy elkerüljenek bizonyos viselkedést.
Ugyanakkor mindkettő csak akkor működik, ha figyelik az embert, azaz ha a gyerekek azt hiszik, hogy lebukhatnak. Ráadásul az is számít, hogy érdekli-e őket eléggé a beígért jutalom vagy büntetés, hogy változtassanak a viselkedésükön.
A Montessori arra helyezi a hangsúlyt, hogy a gyerekek magukévá tegyék a család viselkedésre vonatkozó értékrendjét és normáit – függetlenül attól, hogy látja-e ezt más.
A belső motiváció kialakítása
A belső motiváció – egy belső hang, amely jelzi, hogy kik vagyunk és hogyan viselkedünk – a viselkedés elsajátításának és fenntartásának belülről fakadó, tartós eszköze, amely elősegíti a kiegyensúlyozott és pozitív kapcsolatok kialakítását.
Időnként minden gyerekkel előfordul, hogy helytelenül viselkedik. Ha viszont nem egyértelműek a szabályok, még nagyobb az esélye, hogy helytelenül viselkednek vagy feszegetni próbálják a határokat.
Nem kell azonban állandóan harcolnunk velük, vagy folyton azzal küzdenünk, hogy bántón vagy agresszíven viselkednek és beszélnek. Szülőként úgy taníthatjuk meg gyermekeinknek proaktívan az értékeket és a helyes viselkedést, ha mi magunk is példát mutatunk. A gyermek érzelmi igényeinek kielégítése is sokat segít a helytelen viselkedés elkerülésében.
Ha ezeket megértjük és teljesítjük, a gyerekek nagyobb valószínűséggel működnek együtt és végzik el önállóan a napi teendőiket.
Ráadásul amikor kedvesen és határozottan reagálunk a gyermekeinkre, azzal a szándékkal, hogy segítsünk valamilyen készség elsajátításában, és abban, hogy megértsék, milyen viselkedést várunk tőlük, a családi harmónia még a kihívásokkal teli helyzetekben is megmarad.
Az otthoni „házirend”
A gyermekeknek következetes útmutatóra van szükségük, mit kell tenniük, hogy a család hétköznapjaiban sikeresen eligazodjanak. Ha egyértelmű és érthető a házirend, és következetesen be is tartatják velük, az a gyerekekben a biztonság és rend érzetét alakítja ki.
A házirend a hétköznapokra vonatkozó általános szabályok összessége, amelyet minden családtagnak be kell tartania. A biztonsággal, károkozással vagy rombolással kapcsolatos szabályok nem kérdőjelezhetők meg, de minden mást meg lehet vitatni.
Akadhat néhány dolog, amit a felnőtteknek szabad, a gyerekeknek nem, de kerüljük a kettős mércét, mert a gyerekek szemében jogosan tűnhet igazságtalanságnak, és neheztelhetnek miatta.
A házirend biztosítja a kereteket ahhoz, hogy meghatározzuk, miről lehet egyezkedni, és miről nem, cserébe segít elkerülni a hatalmi játszmákat.
A házirend összeállítása
Minél idősebb egy gyermek, annál összetettebbek lehetnek a szabályok. Eleinte egy mindenre kiterjedő házirend valahogy így néz ki:
1. Az otthonunkban gondoskodunk minden élőlényről – növényekről, állatokról és emberekről.
2. Az otthonunkban vigyázunk a tárgyakra.
Beszéljünk gyermekünkkel arról, mit jelent az élőlényekről és tárgyakról való gondoskodás. Ha például a gyermek megkérdezi, miért nem ülhet az asztalra, elmagyarázhatjuk, hogy nem biztonságos, kárt tehet a bútorban, és felborítja a rendet, ezért ezt a szabályt minden körülmények között be kell tartani.
A fenti cikk A Montessori-szemlélet a mindennapokban című könyv szerkesztett részlete.
Miért hagyjuk, hogy a gyermekünk megtapasztalja tettei és döntései természetes következményeit? Miért inkább a szándékot és az erőfeszítéseket ismerjük el az automatikus dicséret helyett? Hogyan kezelhetjük megnyugtató módon a testvérek közötti konfliktusokat? Gyakorlati útmutató önálló, kreatív és boldog gyerekek neveléséhez. A könyvet megrendelheti kedvezménnyel itt.