Ajándékozz éves hvg360 előfizetést!
Kutatások szerint az ötletelő csoportok kevesebb és gyengébb minőségű ötletet gyártanak, mint ugyanannyi, egyedül dolgozó munkatárs. De mit tegyünk, ha mégis ötletelni kell?
Valószínűleg nem mindenki hallott Alex Osbornról, az 1950-es évek egyik reklámszakemberéről, de a legtöbben részt vettünk már általa ránk hagyományozott munkaformában. Neki tulajdonítják ugyanis a brainstorming kifejezés és technika szakmai használatának bevezetését. Osborn úgy látta, hogy a csoportos döntéshozatali folyamat sokkal inkább gátolja, mintsem erősíti a kreatív gondolkodást.
Új módszerével javítani szerette volna az ötletek minőségét és mennyiségét. Szabályokat is alkotott hozzá – nincs ötletcenzúra, mennyiség a minőség felett, laza, informális légkör –, amelyek révén a módszer elvileg felszabadította a részt vevőkben rejlő kreatív potenciált. A technika ma, megszámlálhatatlan post-it-jegyzettel és szállodai konferenciatermekben eltöltött munkaórával később is tovább él bizonyos formákban.
De vajon tényleg működik-e a brainstorming?
Az évek során mi magunk is több száz órát töltöttünk el vele, mégsem tudnánk felidézni egyetlen nagyszerű ötletet sem, amely ebből a sok, drága pénzen megszervezett menedzsment-munkaórából született volna. Ezzel a kutatások eredményei is összecsengenek. Az évek során bebizonyosodott, hogy az ötletelő csoportok kevesebb és gyengébb minőségű ötletet gyártanak, mint ugyanannyi, egyedül dolgozó munkatárs.
A kutatások szerint több pszichológiai tényező is korlátozza a brainstorming hatásosságát. Idetartozik a „társas lazsálás” – amikor a több közreműködő lehetővé teszi az egyén számára, sőt bátorítja arra, hogy ne vegye olyan komolyan a munkát; az értékelés miatt kialakuló gátlás – amikor félünk, hogy a többiek rossz véleménnyel lesznek rólunk, vagy ostobának néznek, illetve a „teljesítménygátlás” – amikor várakozás közben elfelejtjük vagy elvetjük az ötletünket, miközben mások beszélnek.
Egyre többet tudunk meg a csordaszellem hatásairól is. Velünk született vágy hajt bennünket arra, hogy a legkisebb bátorítás hatására is idomuljunk másokhoz. Ha arra kérnek bennünket, hogy gondolkodjunk kreatívan, ezek a közvetett normák láthatatlan, de annál erősebb béklyóként hatnak a másképp gondolkodás képességére. Nem csoda hát, hogy ilyen körülmények között olyan kevés ötlet születik.
| Ellenőrző lista a kollektív gondolkodáshoz |
1. Óvatosan használjuk a kollektív gondolkodást! Ha rosszul alkalmazzuk, eredménytelen, sőt akár veszélyes is lehet. 2. Alkalmazzunk különböző gondolkodásmódokat! Olyanokat keressünk, akik kritikusan gondolkodnak, és nem jelent problémát számukra kényelmetlen kérdéseket feltenni! Semmiképpen se válasszunk olyanokat, akik simulékonyak! 3. Ne becsüljük alá a magányos gondolkodás erejét! A legkiválóbb gondolkodók jelentős része introvertált személyiség, és a legtöbbünknek akkor támadnak a legjobb gondolatai, ha egyedül vagyunk. 4. Menjünk ki az irodából, és üljünk le egy parkban vagy kávézóban! Hagyjuk, hadd kalandozzanak el a gondolataink! Az ötletek általában akkor jönnek, amikor „éppen a másik irányba nézünk”, nem akkor, amikor az íróasztalunknál ücsörgünk. 5. Válasszuk külön az ötletek megalkotását és értékelését! A megbeszélések előtt tájékoztassuk a résztvevőket a problémáról, hogy egyénileg vagy párokban gondolkodhassanak! Hagyjunk időt nekik arra, hogy a hallottakat alaposan megfontolhassák! A csoportos megbeszéléseket ne ötletek generálására, hanem megosztására, értékelésére és kidolgozására használjuk! 6. Legyünk óvatosak, ha „a tömegek bölcsességére” hagyatkoznánk! |
De akkor miért erőltetjük továbbra is ezt a munkaformát?
A jó ötletek hiánya akkor is szembeötlő, ha nem ismerjük a módszer hatástalanságát bizonyító kutatásokat. A válasz valószínűleg az, hogy a közös ötletelések más, meg nem fogalmazott szükségleteket elégítenek ki, ezek pedig ellensúlyozzák a kreativitás hiányát.
Eltölthetünk egy kis időt az irodán kívül? Kicsit összekovácsolódhat a csapat? Vagy ha beírunk egy brainstormingot a naptárba, azzal úgy érezzük, hogy legalább tettünk valamit egy probléma megoldása érdekében?
Szerencsére arra vonatkozóan is vannak hasznos kutatási eredmények, hogyan tehetjük produktívabbá a brainstormingot. Az online ötleteléssel foglalkozó kísérletek során azt tapasztalták, hogy ha a résztvevők akkor gépelik be az ötleteiket, amikor a többiek ötletei is megjelennek, sokkal több és jobb ötlet születik. Ezzel ugyanis sikerült elegánsan megkerülni a szemtől szemben történő ötletelés hatásosságát gátló pszichológiai folyamatokat.
Ha tehát azt szeretnénk, hogy a személyes brainstorming működjön, kérjük meg a résztvevőket, hogy mielőtt eljönnének a megbeszélésre, írják össze az ötleteiket. Kísérjük figyelemmel, ki hány ötlettel áll elő, majd a csoport értékelje mindegyiket. A pszichológiai kutatások szerint ugyanis ha a csoport nem jeleskedik is az ötletek gyártásában, az értékelésükben annál eredményesebb.
Az angol brainstorm kifejezés nagyjából „az elme hirtelen felbolydulását” jelenti. Ha ennél egy kicsit nagyobb hatásra törekszünk, a fentiek segítségével remélhetőleg elérhetjük.
A fenti cikk a Hogyan (ne) tervezz? című könyv szerkesztett részlete. A kiadványban két elismert kommunikációs stratéga - Les Binet és Sarah Carter - ad átfogó, mégis követhető gyakorlati útmutatót a hatékony marketingstratégia tervezéséhez.
Önt is várjuk a HVG Könyvek és a Telekom közös könyvbemutatóján, június 8-án, 17 órakor a Turbina Kulturális Központban! Az esemény ingyenes, de regisztrációhoz kötött. További részletek és regisztráció itt.
