Ha most rágyújtok, megbuktam szülőként? Aki nem dohányzik, hogy üti el ezt az öt percet? Lehet, hogy a következő egy-két évben ez az utolsó szál cigim. Akkor ezt ki kell élvezni. Hivatalosan még nem tudom, hogy terhes vagyok-e. Az öt perc múlva derül ki. Ja, és nem terhes vagyok, hanem várandós. Ez már két hibapont. Rosszul kezdődik.

Ha két csík lesz, akkor végre rendes magyar asszony leszek. Lekerül rólam a bélyeg, hogy önző, karrierista némber vagyok. Kapunk végre adókedvezményt. Felvehetjük a CSOK-ot. Vehetünk az állatkertben és a strandon családi jegyet. Kitehetjük a kocsira a „Baby on Board” matricát. Nem kell többé válaszolnom olyan kérdésekre, hogy „mikor akarsz gyereket?”, „hány éves is vagy?”, „mire vársz?”, és a kedvencem: „de azért próbálkoztok?”. Persze, egyszer sem mertem mondani, hogy semmi közöd hozzá. Ha nem tudok magamért kiállni, hogy fogok a gyerekemért?

Ha két csík lesz, akkor választani kell egy családmodellt, amelyik nem úgy néz ki, hogy a nő vezeti a háztartást, neveli a gyereket, a férfi pedig dolgozik és lenyírja a füvet. A kétfős családmodell már egész jól működik. Én mosogatok, ő főz. Mindenki dolgozik, felváltva takarítunk. De hogy fog ez kinézni egy csecsemővel?

Ha két csík lesz, akkor végre lesz Saját Családom. Valamilyen oknál fogva a tesóm, a szüleim és a nagyszüleim nem a saját családom. Az valaki másé. Az én családom a gyerekem. A fiú biztosan, a lány szerintem nem számít. A nemét nem akarom tudni, legyen meglepetés. Úgyis Gabinak fogjuk becézni. Vagy Kincsemnek. Vagy Gyermekemnek.

Ha egy csík lesz, akkor megy minden tovább. Volt egy kis izgalom és annyi. Kábé egy éve csináltam utoljára terhességi tesztet. Akkor jobban féltem a két csíktól, talán meg is szakítottam volna a terhességet. De azóta érettebb vagyok. Annyi embernek van gyereke! Tőlem szegényebb és butább emberek is vállalnak gyereket. Nekem miért ne sikerülne felnevelni? Még négy perc.

Ha két csík lesz, akkor nem késik három napot, hanem elmarad. Vajon hányan vagyunk, akik a teszt eredményére várunk? Már néhány lakásban ég a villany. Innen a kilencedikről messzire ellátni. Jólesik ez a reggeli hideg. A cigi viszont nem esik jól, elrontja a hideg illatot. Más is ilyen bizonytalanul és határozatlanul várja az eredményt?

Ha két csík lesz, akkor nem miattam fog kihalni a magyar és/vagy az emberiség. Már nem azért leszek önző, mert nem szülök, hanem más miatt. Nyolc milliárd ember van körülbelül. Elég távolinak tűnik a kihalás. Az élhetetlen bolygó képe szerintem közelebb van.

Az önző az, aki másokra nincs tekintettel. Aki az utcán eldobja a szemetet, az tekintettel van másra? Aki az olajat a lefolyóba önti? Aki áthajt a piroson? Aki hetente új ruhát vesz magának? Aki ételt dob ki? Mindenki önző és ezért mások önzősége a legzavaróbb.

Egy bölcs szerint az életben három dolgot érdemes megtenni: gyerekszülés, faültetés, könyvírás. Idén ültetek gyorsan egy fát. Hátha nem éltem akkor hiába. Ha két csík lesz, akkor már csak egy könyvet kell írnom. Még két perc.

Valójában sosem akartam gyereket. Azt nem tudtam, hogy miért nem. Azt csak közel egy éve fogalmaztam meg: nem akarom elcseszni. Nem akarok még egy elcseszett embert ezen a lepusztult bolygón. Amíg én elcseszett vagyok, addig a gyerekem is elcseszett lesz. Nem teljes az életem, de nem a gyerek hiányzik belőle.

Volt idő, mikor akartam gyereket. Vagyis azt hittem, hogy akarok, de csak a társadalmi nyomásnak akartam megfelelni. Ha beállok a sorba, akkor rögtön minden rendben lesz. Zavart az emberek tolakodása, hogy mikor szülök. Leginkább azért, mert nem mertem felvállalni, hogy nem akarok. Sem mások, sem magam előtt. Mások előtt miért kell felvállalnom? Ha megkérdezik, hogy „gyerek?”, akkor úgy érzem, a „nem” után magyarázkodnom kell: „majd”, „még nem vagyok rá kész”, „van még időm”, „eddig nem jött össze”. Már képes vagyok, ezeket csak magamban hozzá tenni. Ilyenkor elakad a beszélgetés.

Ha két csík lesz, akkor megtudom, milyen a feltétel nélküli szeretet, milyen az önzetlen szeretet, milyen érzés a szívem alatt növekedő élet, milyen érzés, ha azt mondja valaki nekem, hogy „anya”. Már hárman fogunk karácsonyozni. Lehet, idén először még karácsonyfát is állítunk. Pár év múlva már mehetünk együtt síelni és túrázni. Majd megtanítom kártyázni. A neveket már régen kiválasztottuk.

Ha két csík lesz, akkor szeptemberben fog születni. Az nem szimpatikus hónap. Remélem, legalább a végén, hogy mérleg legyen. Én ikrek vagyok. Óh, ugye, nem kettő lesz! Annyi iker van a családban. Egy perc.

Ha két csík lesz, újabb ember járhat az anyja miatt pszichológushoz huszonévesen. Majd arra jutnak, hogy „Anya nem tudott nekem többet adni, hiába akart”.

Amit biztosan tudok, hogy egyelőre nem tudnám megadni neki a szükséges érzelmi biztonságot. Hogy szorongó lenne. Hogy testképzavaros lenne. Hogy megfelelés-kényszeres lenne. Hogy állandó megerősítésre lenne szüksége. Mindez miattam, mert úgy vállaltam, hogy magammal sem voltam rendben.

Félek a szüléstől is. A kiszolgáltatottságtól. A terhességtől. Hogy nem leszek képes háttérbe szorítani az egómat. Vagy túlságosan háttérbe szorítom magam. Majd az anyai ösztöneim segítenek. És ha nincsenek? Ha későn ébrednek?

Akárhány csík lesz, le kell számolnom az elvárásokkal. Ideje megkülönböztetni, hogy mit szeretnék tényleg én, és mi az, aminek csak megfelelni szeretnék, és mi az, amit csak dacból nem szeretnék.

Szeretném szeretni magam. Szeretném elfogadni magam úgy, ahogy vagyok. Ha tovább dolgozom magamon, akkor idővel lehet, hogy szeretnék gyereket. Letelt az idő.

Egy csík lett.

Milyen tényezők játszanak szerepet a gyermektelenségben? Hogyan élik meg a férfiak a meddőséget, a lombikprogramot? Hogyan küzdenek meg a nehézségekkel, milyen elvárásokat tapasztalnak a gyerekvállalás kapcsán, és mit gondolnak az apaságról? A március 24-ei HVG Extra Pszichológia Szalonon Tanács Eszterrel, Dr. Nagy Beáta Magda klinikai szakpszichológussal és Dr. Takács Tamás andrológus, urológus szakorvossal ezekre a kérdésekre is keressük a választ. Tanács Eszter könyveit pedig itt vásárolhatja meg kedvezménnyel.