Legyen szó uralkodásról, gazdaságról, sportról vagy tudományról, a vetélkedés mindig magában hordozza az íratlan szabályok zárójelbe tételét. A Karektergyilkosság című könyv segít megérteni a karaktergyilkosság eszközrendszerét, hatásmechanizmusát, és igyekszik minél több elkerülési stratégiát bemutatni. Részlet.
Képzeljük el, hogy két hegyomlástermetű szumóbirkózó lép a kör alakú küzdőtérre, a dohjóra. A két japán harcos – Daiki és Yamamoto – az ősi rítus szerint egy-egy marék sót hint a földre. Ez a sintu vallásban a megtisztulás jelképe, ám egyúttal megteremti a lélektani összeköttetést a közel ezeréves sportág első pillanatai, valamint a középkori szamuráj világ és a tévéstábok közvetítésére épülő szupertornák között. Yamamoto és Daiki felveszi a küzdőpozíciót, a közönség soraiban szinte tapintani a feszültséget. A sportág történetének két legsikeresebb versenyzője csap össze, és végre eldől, az eddig verhetetlennek bizonyuló Yamamoto, vagy az üstökösként feltűnő Daiki lesz a szumó egyeduralkodója.
A rituális táncok, ezeréves mozdulatsorok bemutatása után nincs más hátra, kezdődhet a küzdelem, amelyről négy éve álmodoznak a sportág szerelmesei. A két harcos egymásnak csattan, szikrázik a levegő, többmázsás testek rontanak egymásra. De, mi ez? A fizika minden ismert szabályának ellentmondva Yamamoto magától végigterül a földön. A harc véget ért, megvan az új király. Yamamoto magába roskadva, értetlenül ül a dohjó padlóján, tűnődve a múló időn.
Egyedül Daiki tudja a könnyen aratott diadal igazi okát, hiszen ő volt az, aki a szent só helyett csúszós szappanmorzsalékot szórt ellenfele lábai elé, ezzel pedig már a küzdelem előtt meghatározta az egyetlen lehetséges kimenetelt. Csúnya dolog? Kétség sem fér hozzá! Célravezető? Ha nem bukik le Daiki, akkor igen. Kiderült, hogy ki a jobb versenyző? Nem derült ki, nem derülhetett ki. Legalábbis nem abban mérték össze tudásukat a harcosok, ami naggyá tette őket. És persze nem abban, amire a nézők tömegei jegyet vásároltak.
Győzni, bármi áron...
Valahogy ilyennek lehet elképzelni a karaktergyilkosságot is. A győztes stratégia nem a szabályok rigorózus betartására épül, sokkal inkább a pálya vonalának eltérítésére, a szabályok cseppfolyóssá tételére. Ebben a küzdelemben a cél szentesíti az eszközt, és az eszközöknek csak a fantázia szab határt. A cél pedig egyértelmű: győzni, bármi áron. Lejáratással, nevetségessé tétellel, megvezetéssel, hamisítással, megfigyeléssel, hiteltelenítéssel. Ha kell, szappanmorzsalékkal. A fair play díjért sohasem volt akkora tülekedés, mint magáért a fődíjért.
A karaktergyilkosság mint módszer ténylegesen egyidős az emberiséggel. Legyen szó uralkodásról, gazdaságról, sportról, tudományról, háborúról és békéről: a vetélkedés mindig magában hordozta és hordozza máig az íratlan szabályok zárójelbe tételét, a nemes küzdelem korántsem elegáns elkerülését, a hátbatámadást. Más kérdés, hogy sokan képesek saját magukat is elgáncsolni, még csak kis rásegítés sem kell szappandarabkákkal, hogy valaki akkorát essen, mint az ólajtó. De az esetek többségében a rivális esélyeit próbálják meg tudatosan és átgondoltan aláásni, akár nemtelen eszközökkel is.
Ne higgyük, hogy a karaktergyilkosság csak a nagyok játéka, ami tőlünk távol, a fejünk felett zajlik. Ha nem is így hívjuk és nem is ennyire része a hétköznapjainknak, de a jelenséggel mi is találkozhatunk, lehetünk szenvedő alanyai, együttérző partnerek, és persze néha elkövetők is. A lejáratás megjelenik munkahelyeken, edzőtermi közösségekben, iskolákban, ahogy mondani szokták: még a legjobb családokban is.
Karaktergyilkosság című könyvem segít megérteni a karaktergyilkosság eszközrendszerét és hatásmechanizmusát. Végigvezet a legizgalmasabb történelmi példákon, felidéz szórakoztató vagy épp szívbemarkoló eseteket, és természetesen igyekszik minél több elkerülési stratégiát, elhárítási módszert is bemutatni, hogy felvértezettek lehessünk az ezerfejű módszer ellen. A kötetben szó esik arról is, milyen módon lehet újra felépíteni egy karaktert, hogyan építheti újjá valaki a személyes márkáját, ha egyszer már végigvágódott sok ezer szempár előtt a dohjóban.
A fenti cikk Bőhm Kornél Karaktergyilkosság című könyvének szerkesztett előszava. A kötetből nemcsak a karaktergyilkosság hatásmechanizmusát ismerhetjük meg, hanem azt is, hogyan lehet hatékonyan küzdeni a lejáratás ellen. A könyvet itt rendelheti meg kedvezménnyel.