Ajándékozz éves hvg360 előfizetést!
A kézműves tonikszirupok felfedezése a legizgalmasabb esemény, ami a gin világát az utóbbi évtizedben felkavarta. Cikkünkben Aaron Knoll Gin című könyvéből mutatunk be egy receptet.
Az Andok őslakos kultúráinak már régóta részét képezte a Dél-Amerika nyugati részeinek esőerdeiben elterjedt kínafafélék gyógyhatásainak ismerete, amit az európaiak a kecsuákkal való találkozásuk révén sajátíthattak el. A kecsuák a kéregből nyert kivonatot hidegrázás ellen és izomlazítóként használták.
A kéreg önmagában hihetetlenül keserű, ezért - hogy ihatóvá tegyék - édesítőszerekkel keverték. Ezt a gyakorlatot követték az európaiak is, akik a 17. században eljuttatták a kérget Európába, ahol hamar felfedezték, hogy a szer alkalmas más remegést okozó betegségek gyógyítására is. Ezzel olyan készítményhez jutottak, amivel hatékonyan kezelték a maláriát is.
Francia tudósok a 19. század elején izolálták először a kinint a kínafa kérgéből, lehetővé téve ezzel, hogy a hajósok és felfedezők a malária elleni hatékony szerből minél nagyobb mennyiséget vihessenek magukkal felfedezőútjaikra.
A brit gyarmati jelenlét meglehetős hatással volt a ma ismert ital kialakulására. Amikor a brit kormány 1858-ban átvette az uralmat India felett, már legkevesebb 125 ezer brit alattvaló élt ott, akiknek csaknem harmada polgári személy volt. Ez a hatalmas tömeg ugyanúgy kénytelen volt bevenni a napi kininadagját, mint a katonák.
Köznapi emberek esetén a csábítás hatékonyabb eszköz, mint a fenyítés, így az olyan vállalkozások, mint az Erasmus Bond és a Schweppes, piacra dobták az akkor már századok óta ismert technikával édesített kininitalukat. Ezek a kereskedelmi forgalomban kapható tonikok „indiai tonik” néven egész Indiában elterjedtek.
Aligha esik nehezünkre elképzelni azt a végzetes pillanatot, amikor valaki úgy döntött, hogy némi ginnel javítja fel tonikját. A gin-tonik a brit kolonializmusnak köszönheti létrejöttét, és ugyanennek a birodalomépítésnek köszönheti világszerte való elterjedését is.
Házi tonikszirupok
A kézműves tonikszirupok felfedezése a legizgalmasabb esemény, ami a gin világát az utóbbi évtizedben felkavarta. Kevin Ludwig és Jeffrey Morganthaler voltak azok, akik 2007-es és 2008-as receptjeikkel nagyban hozzájárultak ahhoz, hogy a házi készítésű tonikszirupok ötlete eljusson a háztartásokba.
A kínafakéreg beszerzése valószínűleg a legnagyobb kihívás, amivel a házi tonikszirup készítése során szembesülünk, bár egyre növekvő népszerűségének köszönhetően mostanában már könnyebben beszerezhető az Amazonon vagy a különlegességekre szakosodott boltokban.
| Vörös vagy sárga kínafa? |
Kétféle kínafához is hozzájuthatunk, bár a vörös a gyakoribb, aminek juharos, fás és teás jegyeivel minden kereskedelemben kapható tonikban találkozhatunk. A sárga kínafa (calisaya) sokkal ritkább, és bár kinintartalma magasabb, de a vörös kínafában található egyéb alkaloidokból kevesebbet tartalmaz. Ha kínafakérget látunk a kereskedelemben, az valószínűleg a vörös kínafáé, hacsak másképpen nem jelölik, és ha nem malária megelőzésére vagy gyógyítási célzattal készítünk tonikot, akkor ragaszkodjunk is ehhez, mivel ez az alapanyaga a kiváló házi tonikszirupnak. |
Ahogy a házi, hidegen előállított gineknél, ha egyszer elsajátítottuk az alapokat, akkor már könnyű lesz ízlésünk szerint alakítani a végterméket. Azt szeretnénk, hogy kevésbé legyen keserű? Cseréljük le a tárnicsot citrusokra. Valami fűszeresebbre vágyunk? Adjunk hozzá gyömbért vagy szerecsendiót. És akkor jöjjön a recept!
HOZZÁVALÓK
475 ml víz
350 g cukor
5 g kínafakéreg – hasábok, forgácsok, de semmiképpen sem por
10 g borókabogyó
5 g tárnicsgyökér
2 kardamomhüvely, felnyitva
1 szegfűborsbogyó
½ kassziarúd
1 citrom héja, zöldséghámozóval leszedve
½ citrom leve
2 teáskanál citromsav
csipet só
2 teáskanál vodka
Keverjük össze a vizet, kérget, borókát, tárnicsot, kardamomot, szegfűborsot, kassziát és a citromhéjat egy lábasban. Forraljuk fel, majd tegyük takarékra, és gyöngyöztetve főzzük 15 percig. 5 perccel a vége előtt adjuk hozzá a citromlevet, citromsavat és a sót.
Vegyük le a tűzről, távolítsuk el belőle a nagyobb darabokat egy dugattyús kávéfőző segítségével. Ezután ismételjük meg a szűrést még egyszer. Kávészűrővel ez fél óráig is eltarthat, a gravitációs szűrés hosszadalmas eljárás. Ha a szűrőt eltömik a kisebb darabok, öntsük vissza a szűrőben maradt folyadékot a lábasba, vegyünk egy új szűrőt.
Kezdjük elölről, és folytassuk addig, amíg bármi is úszik a folyadékban. Ha elkészültünk a szűréssel, tegyük vissza a tiszta lábast a tűzre, adjuk hozzá a cukrot, és kevergessük. Forraljuk fel (100 °C), majd vegyük le a tűzről és hagyjuk kihűlni. Ha kihűlt, adjuk hozzá a vodkát, és keverjük meg alaposan.
Töltsük sterilizált palackba vagy befőttesüvegbe, és zárjuk le. A szirup hűtőszekrényben akár három hónapig is eltartható.
A fenti cikk Aaron Knoll Gin című könyvének szerkesztett részlete.
Miért tartották gyógyszernek a gint? Mi a titka a tökéletes ginalapú koktélnak? Miről ismerhetjük fel a minőségi gint? A gazdagon illusztrált albumot nemcsak a ginrajongók fogják élvezni, hanem azok is, akik csak most fedezik fel a népszerű italt. A könyvet itt rendelheti meg kedvezménnyel.
