1. Lépjünk ki a tagadásból!

Feltölt vagy lemerít az X-szel töltött idő? Akarunk időt tölteni vele, vagy inkább úgy érezzük, kénytelenek vagyunk? Sajnáljuk X-et? Egy bizonyos reakciót várunk X-től, amit sohasem kapunk meg? A megjegyzései és a viselkedése miatt rendszeresen csalódottan távozunk X-től? Úgy érezzük, sokkal többet teszünk hozzá a kapcsolatunkhoz, mint ő? Kedveljük egyáltalán X-et?

2. Keressük meg az előnyöket!

Minden kapcsolatnak, még a mérgezőknek is megvannak a rejtett előnyei. Máskülönben miért maradnánk bennük? Keressük hát meg ezeket az előnyöket! Határozzuk meg, pontosan mit is kapunk ettől a kapcsolattól. Vonzónak és szexinek érezzük magunkat X-szel? Az, hogy segítünk X-nek a gyereknevelésben, pedig kimerítő, valamilyen módon csökkenti a bűntudatunkat, mert úgy érezzük, a mi életünk könnyebb, mint az övé? Bár X nem bánik jól velünk, a bennünket folyton szidalmazó anyánkra emlékeztet, és ezzel egyfajta (mérgező) komfortérzést nyújt?

3. Töltsük be a különleges énünkön tátongó lyukat!

Keressük a béke és teljesség más forrásait, és építsük önmagunkat. Végezzünk olyan tevékenységeket, amelyektől jobban érezzük magunkat, hogy ne legyünk rászorulva másokra. Vegyünk elő például félretett projekteket, tanuljunk meditációt vagy jógát, hívjuk fel a barátainkat, és emlékeztessük magunkat, hogy a jelen hangulatunk – a szomorúság, a harag, a zaklatottság – nem fog örökké tartani.

4. Vegyük körül magunkat pozitív emberekkel!

Válogassunk! Ezek az emberek remélhetőleg éppen olyan kemény munkával próbálnak változtatni a határaikon, mint mi magunk. Nem vergődnek tehetetlenül mérgező kapcsolataik hálójában, így ők maguk is kevésbé mérgezőek. Ez ugyanis fertőző. Okosan válogassuk meg, kivel töltjük az időnket!

5. Hagyjuk magunk mögött a szégyent!

Dolgozzunk rajta, hogy meggyógyítsuk énünknek azt a részét, amely valószínűleg vonzza a mérgező kapcsolatokat. Ehhez bizonyosan fel kell tárnunk múltbeli mérgező kapcsolatainkat, és meg kell bocsátanunk saját magunknak a bennük játszott szerepünkért. Fel kell ismernünk, hogy szeretetet és figyelmet érdemlünk. Csak így teremthetünk magunknak derűsebb jövőt.

Összefoglalva: ha egy helyzetben valamilyen gúnyos, passzív-agresszív megjegyzéssel reagálunk, vagy szándékosan helytelen vagy bántó dolgot teszünk, akkor átmenetileg talán jobban érezzük magunkat, és úgy gondoljuk, „elégtételt vettünk”, végső soron azonban éppen olyan mélyre süllyedünk – ha nem mélyebbre –, mint haragunk célpontja.

Kommunikáljuk tehát nyíltabban az érzéseinket, mert ezzel nem elveszünk a kapcsolatunkból, hanem hozzáadunk. Ha ez nem válik be, és úgy érezzük, beleragadtunk a mérgező kapcsolatba, csökkentsük minimálisra az érintkezést, és viselkedjünk olyan beleérzéssel és őszintén, amennyire csak tudunk.

Ha azonban készen állunk, hajlandók és képesek vagyunk rá, engedjük el a mérgező kapcsolatokat és tapasztalatokat, és összpontosítsunk a jó dolgokra: gondoljunk a múltpozitív tapasztalatokra, készítsünk terveket egy derűsebb jövőről, és éljük meg teljesebben és tartalmasabban a jelent.

A fenti cikk Philip Zimbardo és Rosemary Sword Időperspektíva-módszer a gyakorlatban című könyvének szerkesztett részlete.

A szerzők forradalmian új időperspektíva-módszere szerint az időhöz való viszonyunk döntően befolyásolja életünket. Ha a múltról a jelenre, a negatív eseményekről pedig a pozitívakra helyezzük a mentális fókuszt, kiegyensúlyozottabb és teljesebb életet élhetünk. A könyvet itt rendelheti meg kedvezménnyel!