Érzékeny pontján érte támadás az Afganisztánban állomásozó nemzetközi csapatokat és a kabuli kormányt a múlt szombaton, öt nappal a kulcsfontosságú elnökválasztás előtt. A Talibán öngyilkos merénylője fél tonna robbanóanyagot röpített a levegőbe a NATO-erők kabuli főhadiszállásának bejáratánál, amely a főváros legjobban őrzött utcáján található, az elnöki palota és az amerikai nagykövetség között. A hét halálos áldozatot és száz sebesültet követelő merénylet előtt néhány nappal egy tálib rohamosztag a Kabultól száz kilométerre lévő Logar tartomány központjának kormányépületében hajtott végre mészárlást, öt életet kioltva.

Nem csak az erőszak eszközével folytatott kampányt a választás bojkottjára felszólító szélsőséges mozgalom. Mecsetek falára ragasztott plakátokon, utcákon terjesztett röplapokon és rádióadásokon keresztül kemény büntetéssel fenyegette meg azokat, akik az urnákhoz járulnak. Egyik parancsnoka a déli Zabul tartományban személyesen azzal agitált, hogy levágják a tintával befestett ujjakat, amelyek a voks leadását jelzik. A tálibok harci kedvének fokozása és a lakosság megnyerése lehetett a célja, hogy a szervezet vezetése néhány héttel a választás előtt új kódexet állított össze, melynek egy példányát a HVG-nek sikerült megszereznie (lásd Tálib illem című írásunkat).

A Talibán erősebb, mint a 2001-es amerikai invázió óta bármikor, és Afganisztán területének felén igen aktív. Választási tisztviselők szerint a hatezer szavazóhelyiség tizede zárva maradhat a nem megfelelő biztonság miatt, így önmagában a voksolás megtartása is örömünnep lehet az afgán vezetés számára, amely – ellentétben az ENSZ segítségével rendezett 2004-es első választással – először bonyolítja le önállóan a voksolást. Nemzetközi – így európai – megfigyelők csak kis létszámban ellenőrzik a folyamatot.

Súlyos szabálytalanságok is fenyegetik a hiteles választás megtartását. Mivel nincs választói névjegyzék, szavazásra azok a 18 év felettiek és 2004 óta Afganisztánban tartózkodók jogosultak, akik regisztráltatták magukat, és erről fényképes kártyát kaptak. A kiadott 17 millió igazolványból állítólag hárommilliót kétszer vettek fel, és ugyancsak ennyit állítottak ki fiatalkorú fiúk számára. Új kártyát kérhet, aki azt mondja, hogy elvesztette a régit, de hamis igazolás beszerzése mindössze 5 dollárba kerül. A nőknél még bizonytalanabb a tulajdonos kiléte, ugyanis az iszlám törvényei miatt róluk nem készül fénykép.

Márpedig a nők voksa döntő lehet. A New York-i székhelyű Human Rights Watch emberjogi szervezet azzal vádolta Hamid Karzai elnököt, hogy a síita közösség új családtörvényének aláírásával a konzervatív mullahok támogatásáért cserébe eladta a nők jogait. Bár a nemzetközi felháborodás hatására az államfő tavasszal még visszadobta a parlament által elfogadott jogszabályt, csak a megfogalmazást módosították, a tartalmat nem. A férj továbbra is megvonhatja feleségétől a gondoskodást, például az ételt, ha az elutasítja ura szexuális igényeit. A nemi erőszakot elkövető megúszhatja a büntetést, ha vérdíjat fizet. Nők csak férjük engedélyével dolgozhatnak, és válás esetén a gyerekek felügyelete az apát illeti.

Főként mégis a széles körű korrupció és nepotizmus vádja az, amely megtépázta Karzai hazai népszerűségét. A nyugati diplomatákat meglepte, hogy két amerikai kutatóintézet egymástól függetlenül készített felmérése is viszonylag szoros küzdelmet jósol az e heti, lapunk megjelenése utáni választáson. Az elnök a voksok 45 százalékára számíthat, fő riválisa, Abdullah Abdullah volt külügyminiszter pedig 26 százalékot szerezhet a háromtucatnyi jelölt közül. Ramazan Basardoszt volt tervezési miniszter 10, míg Asraf Gani volt pénzügyminiszter 6 százalékát kaphatja a voksoknak (a négy jelöltről lásd Az elnök és egykori emberei című írásunkat). Könnyen lehet, hogy Karzai nem jut abszolút többséghez, így második fordulóra kényszerül.

Az afgán államfő nemzetközi tekintélye is csorbult, Barack Obama amerikai elnök januári hivatalba lépésekor például nyilvánosan is bírálta őt. Karzai az első terminusa alatt igyekezett lazítani a nemzetközi erőktől való függőségén, egyre inkább törzsi vezetőkkel és félig nyugdíjba vonult dzsihádistákkal vette körbe magát. A „hadurak platformja” – mondják cinikusan a helyiek az elnök választási csapatára, amelynek tagja a háborús bűnökkel vádolt Rasid Dosztum üzbég vezér, a tádzsik Mohamed Fahim és a hazara Mohamed Mohakik. A válogatott szövetségesek jelzik, hogy a többségi pastukhoz tartozó Karzai az etnikai kisebbségeket is igyekszik megnyerni.

Az USA még a látszatát is kerüli, hogy befolyásolná a választás kimenetelét, mivel elsődleges célja a voksolás hitelessége. Obama az idén 30 ezer katonával erősítette meg az Afganisztánban állomásozó amerikai csapatokat, így a nyugati erők létszáma első ízben emelkedett százezer – ezen belül az amerikai kontingensé 62 ezer – fölé. A tábornokok valószínűleg további katonákat kérnek. A gerillaháború elleni hadviselés egyik aranyszabálya, hogy ezer lakosra legalább 20-25 katona vagy rendőr jusson. A legforrongóbb déli Helmand tartományban azonban a szükségesnek a fele, 14 ezer katona van.

Obamának – aki külpolitikája egyik prioritásának nevezte az afganisztáni és pakisztáni probléma megoldását – legkésőbb a jövő novemberben tartandó félidős kongresszusi választásig kell valami sikert felmutatnia. Nemcsak azt kell bizonyítania, hogy védelmi kérdésekben határozott, hanem az emberi és anyagi áldozatokat is meg kell indokolnia. A tálibok dél-afganisztáni hátországa elleni új offenzívák miatt július a legvéresebb hónap volt a nemzetközi erők számára 2001 óta, és márciustól mostanáig több nyugati katona esett el, mint 2001 és 2004 között.

Annak ellenére, hogy Obama az elődjétől, George W. Bushtól örökölte az afganisztáni háborút, a kérdést neki teszik majd fel: a tálibok elkergetése utáni 8-9 év alatt mire ment el a százmilliárdos nagyságrendű hadikiadás, és hogyan használták fel a nemzetközi donorok – főként az USA – által az újjáépítésre adott 30 milliárd dollárt. Egyes szakértők a vietnami háborúra emlékeztetnek, amelyben a baljós fordulat az amerikai közvélemény tiltakozásával kezdődött. A CNN/Opinion Research Corp friss közvélemény-kutatása szerint a megkérdezetteknek már az 54 százaléka ellenzi az irakinál azért mindig is népszerűbb afgán háborút, ami történelmi mélypont.

KERESZTES IMRE