Keresztapaként emlegetik újabban Hamid Karzai (51 éves) elnököt, aki egyes számítások szerint rokonaival együtt dollárszázmilliókat keresett azóta, hogy 2001-ben az ország élére került, és testvérei hazatértek az USA-ból. Bár a pastu nemzetiségű államfő konkrét gazdagságáról nem tudni sokat, Kabulban nyugati diplomaták állítólag megmosolyogták 10 ezer dollárról és némi ékszerről szóló vagyonnyilatkozatát. Bátyja, Mahmúd pénzügyi helyzete világosabb. Érdekeltségei közé sorolnak bányákat, cementgyárat, ingatlanfejlesztő céget, holott 2001 előtt még csak olcsó éttermek tulajdonosa volt néhány amerikai városban. Az elnök féltestvére, Ahmed Vali a szállítás, illetve a vagyon- és embervédelem területén jeleskedik, nyugati diplomaták viszont azzal vádolják, hogy részt vesz az ENSZ szerint 3,4 milliárd dollár forgalmú afgán heroincsempészetben.

Az elegáns hős képét igyekszik magáról kialakítani a behízelgő modorú, nyugatiasan öltözködő Abdullah Abdullah (48), Karzai egykori külügyminisztere, aki az USA-t ért 2001. szeptember 11-ei merényletek előtt két nappal meggyilkolt, legendás Ahmed Sah Maszúdhoz közeli barátságát hangsúlyozza. A szovjetek és a tálibok ellen harcolt Maszúd arcképe Abdullah választási plakátjain is felbukkan. A néhai tádzsik vezér felidézése elidegenítheti ugyanakkor a többségi pastu szavazókat az eredeti szakmáját tekintve szemész, vegyes pastu–tádzsik házasságban született Abdullahtól.

Idealista magányos farkas a hazara kisebbséghez tartozó Ramazan Basardoszt (44), aki 2004-ben azért mondott le a tervezési miniszteri posztról, mert elege lett a kormány korrupciójából. Választási posztereit 10 centnek megfelelő összegért árulta, mindössze 20 ezer dollárnyi kampányköltségvetésének javát az afgán diaszpóra adta össze. A média kedvence volt, amikor miniszteri fizetéséből ebédeltette havi 60 dollárt kereső beosztottjait. Az agglegény orvostanár gyakorta idézi Gandhit, és azt szokta mondani, hogy „nincs egyetlen barátja sem a 25 millió afgánon kívül”. Az aszkéta életet élő Basardoszt elutasította a Karzai által a minisztereknek ajánlott földet, autót és jutalmat, választási gépezetét a parlamenttel szemben felállított poros sátorból irányította.

Eminens technokrata a kampány legtanultabb és legnyugatiasabb jelöltje, a pastu Asraf Gani (60), aki a fiatalokat, a nőket és a szegényeket igyekezett megszólítani. Kampányában a televízió, a rádió és az internet éppúgy szerepet kapott, mint megjelenése vidéki gyűléseken. Antropológusként a New York-i Columbia Egyetemen doktorált, 1991-ben belépett a Világbankhoz, és két könyvet is írt a bukott államokról. A korrupció és a kamarillapolitika ellen tiltakozva 2004-ben lemondott a pénzügyminiszteri posztról. Választási hadjáratát a korábban Bill Clinton tanácsadójaként ismertté vált James Carville amerikai politikai stratéga irányította.