A Hamász 2007-es gázai puccsa után Mahmúd Abbász elnök ciszjordániai kormányának élére kinevezett, korrumpálhatatlan Fajjad nem hasonlít egyetlen más arab vezetőre sem. Nem a jelszavak, a személyi kultusz, a hadsereg és a biztonsági szolgálatok révén, hanem átlátható és elszámoltatható kormányzással igyekszik legitimitást szerezni. Nacionalista, de stratégiája, hogy előbb fel kell építeni a minőségi szolgáltatást nyújtó államot, és aztán jön el a teljes függetlenség. Mindez nemcsak egybevág Benjamin Netanjahu izraeli kormányfő elképzelésével, de homlokegyenest ellenkezője a néhai Jasszer Arafat által kijelölt útnak, miszerint előbb érvényesüljön az önrendelkezési jog, és aztán hozzák létre az állami intézményeket.

A Nyugat által dollármilliárdokkal támogatott palesztin kísérlet azért is jelentős az arab világban, mert az ENSZ Fejlesztési Programja szerint a térség fejlődésének fő gátja a létbiztonság hiánya a többség számára. Az arab szakértők által készített, minap közzétett tanulmányban az okok közé sorolják az autokratikus kormányzást, a világátlagnál kétszer magasabb munkanélküliséget, az alig növekedő gazdaságot, a kutatás és fejlesztés hiányát. Mindezt csak súlyosbítja a gyorsuló sivatagosodás, a vízkészletek csökkenése, a környezetszennyezés és a népességrobbanás, amelyek mind felelős állami beavatkozást igényelnének.