Anarchiába torkolló viták és zűrzavaros döntéshozatal jellemezték a múlt heti, 1989 óta először tartott Fatah-konferenciát, amelynek célja a széteső palesztin mozgalom egyesítése és életre keltése volt. A betlehemi Születés temploma melletti keresztény iskolában ülésezett kétezer küldött összekovácsolása nem tűnt könnyű feladatnak. A delegátusok a világ minden tájáról – például Jemenből vagy az USA-ból is – érkeztek, felbukkant közöttük erőszakmentességet hirdető jeruzsálemi értelmiségi éppúgy, mint izraeliek elleni merényletben részt vett terrorista. A rivális Hamász az általa uralt Gázai övezetből nem engedte ki a terület négyszáz Fatah-küldöttjét, akik kénytelenek voltak távol maradni a palesztin földön először szervezett konferenciától.

Már az is nagy eredménynek számít, hogy a néhai Jasszer Arafat által 1965-ben alapított Fatah – amely a Hamász 2006-os parlamenti választási győzelméig uralta a palesztin politikát – nem szakadt szét. A mérsékeltek és a militánsok kompromiszszumra jutottak, az elfogadott programban a Fatah az Izrael melletti palesztin állam békés létrehozásáért száll síkra, de fenntartja a jogot a zsidó állam elleni erőszakos ellenállásra is. Egyértelművé vált az ideológiai ellentét a világi Fatah és az iszlamista Hamász között, amennyiben utóbbi nem hajlandó feladni a fegyveres harcot, és elismerni a zsidó államot.

A januárra tervezett választáson a Hamász legyőzésére készülő Fatahnak sikerült megújítania két döntéshozó szervét. A küldöttek a vasárnapi választáson a 18 fős központi bizottságból kisöpörték a régi gárdát – közöttük a veterán Ahmed Korej exkormányfőt –, és beszavazták az izraeli börtönben lévő Marvan Bargútit, a mozgalom fiatalabb nemzedékének egyik népszerű vezetőjét. A 128 tagú forradalmi tanács 80 tagját is újraválasztották, számos öreget fiatal aktivista váltott fel. Az új vezetés egyik célja, hogy megváltoztassa a korrupcióval és nepotizmussal vádolt mozgalomról kialakult képet.

A konferencia támogatta az Izrael elleni tüntetéseket és bojkottot. Bár az utóbbinak már láthatók a jelei – sok zöldséges például megkülönbözteti a palesztin terményeket –, jelentős hatása aligha lesz. Négy évtizednyi megszállás után a palesztin gazdaság elválaszthatatlanul az izraelihez kötődik. A sékel a fizetőeszköz, és az autóktól a tisztálkodási szerekig szinte minden a zsidó államból vagy azon keresztül érkezik. De ha valaki palesztin terméket vásárol is, az alapanyagok kétharmada szintén Izraelből származik.

A béketárgyalások legfőbb akadályának tartott ciszjordániai telepeken készített áruk bojkottja is lehetetlen, hiszen a kolóniákról származó gyümölcs és zöldség eredetét nem jelölik. Ráadásul éppen az arab ünnepeken és temetéseken fogyasztott datolya a telepek egyik fő exportcikke. A dilemmát jól illusztrálja, hogy a Fatah-konferencia nem tiltotta meg a munkavállalást a kolóniákon. Naponta 30 ezer palesztin dolgozik a telepek építkezésein, napi 40–65 dollárt, kétszer annyit keresve, mint egy arab vállalatnál.

A palesztin termékek támogatása furcsamód egybeesik Benjamin Netanjahu izraeli kormányfő gazdasági béketervével. A miniszterelnök a ciszjordániai gazdaság megerősítésére és így a palesztinok életszínvonalának javítására helyezi a hangsúlyt, mielőtt érdemi tárgyalásokat folytatna a politikai függetlenségről. Bár az államiság kérdésének halasztását a Fatah vezetése elutasítja, Ciszjordániában az utóbbi évek legígéretesebb gazdasági felvirágzása indult el. Az IMF az idei évre 7 százalékos gazdasági növekedést jósol, ha a körülmények kedvezőek maradnak.

Az élénkülésnek több fontos összetevője van. Jelentősen javult a biztonság a ciszjordániai városokban, ahová amerikai segédlettel Jordániában kiképzett palesztin katonákat, illetve európai segítséggel felkészített rendőröket telepítettek. A program szervezői szerint sokat számít, hogy a fiatalokat kiemelték családi és törzsi környezetükből, így visszatérésükkor nagyobb eséllyel maradnak lojálisak parancsnokaikhoz, mint klánjaikhoz. Ezzel párhuzamosan az izraeliek enyhítettek a palesztin lakóövezeteket gúzsba kötő katonai ellenőrző pontok szigorán, több zárlatot pedig eltávolítottak. Izrael további könnyítéseket tervez, és azt ígéri, hogy a Jordániába vezető határátlépőt, az Allenby hidat napi 24 órán át tartja nyitva.

A korábban a terror fészkének számító városok, Náblusz vagy Dzsenín utcái megteltek élettel, a boltokban nyüzsögnek az izraeli arab vásárlók, emlékeztetve az 1987-ben kitört első intifáda előtti időkre, amikor izraeli zsidók is szívesen látogatták a ciszjordániai városok éttermeit. A viszonylagos nyugalom meghozta a befektetési kedvet, Rámalláhtól északra elkezdődött az évtizedek óta első új palesztin város építése, Dzsenínben átadtak egy hétemeletes, modern bevásárlóközpontot, Nábluszban 22 év után először nyílt mozi. A Hamász ciszjordániai térnyerését megakadályozandó a Nyugat és az arab világ szinte önti a pénzt Szalam Fajjad palesztin kormányának (lásd Arab példa című írásunkat).

Egészen más képet fest a Gázai övezet, ahonnan a Hamász 2007-ben verte ki a Fatahot. Fél évvel a gázai szélsőségesek rakétatámadásait megtorló izraeli invázió után sem indult meg az újjáépítés, az izraeli zárlat miatt nem jut el a tengerparti sávba a nemzetközi közösség által ígért 4,5 milliárd dollárnyi segély. A munkanélküliség 44 százalékos, kétszer annyi, mint Ciszjordániában, a másfél millió gázai több mint kétharmada szegénységben él, azaz kevesebb mint havi 250 dollárból tengődnek az átlagosan 9 taggal számolt családok. Az összeomlás szélére került az egészségügy, és naponta 70 millió liter szennyvíz ömlik a Földközi-tengerbe.

Közben tovább iszlamizálódik az övezet. A férfiak nem jelenhetnek meg póló nélkül a gázai tengerparton, a vallási ügyek minisztériumának szakállas erkölcscsőszei házasságlevelet kérnek az utcán sétáló pároktól. Az eladókat felszólítják, hogy tüntessék el az alsóneműt reklámozó próbababákat, amelyek pedig még Teherán boltjaiban is viríthatnak. Bár a Hamász-kormány cáfolta, hogy bevezette a sáriát, a muszlim törvénykezést, az igazságügyi minisztérium a jogásznők számára előírta a kendő viseletét. Számos szélsőséges csoportnak még ez is kevés. Nemrég bombatámadást intéztek több kávézó és keresztény érdekeltség ellen, sőt egy esküvőt is megtámadtak, mert iszlámellenesnek ítélték a zenét.

KERESZTES IMRE