Megválasztott, ám hivatalba még nem lépett amerikai elnökről soha nem vélték annyira, hogy máris a végrehajtó hatalom birtokosa, mint a korszakos változás jelszavával a múlt héten fölényes győzelmet aratott demokrata Barack Obamáról. Aki hiába hangsúlyozza, hogy Amerikának január 20-ai beiktatásáig - amely a rabszolgaságot felszámoló Abraham Lincoln születésének 200. évfordulója okán különleges hangsúlyt kap - egy elnöke van, és az a republikánus George W. Bush, vele már szinte senki nem foglalkozik. Annál inkább azzal, mit tervez hivatali ideje első heteiben a Fehér Ház leendő ura.

A múlt keddi történelmi diadalt (HVG, 2008. november 8.) eksztázisban lévő híveivel ünneplő Obama persze akarva-akaratlanul is rájátszik a várakozásokra. Múlt pénteki chicagói sajtóértekezletének külsőségei - a mögötte álló tanácsadói csapatától a pódiumig - elnökire sikeredtek. Ő adta a demokrata választ Bush szokásos szombati rádióbeszédére is, s ugyanazt hangsúlyozta, mint egy nappal korábban: legfontosabb feladata a gazdaság bajainak orvoslása. Ennek érdekében azt szeretné, ha politikai meggyőződését félrerakva mindenki az ország érdekében dolgozna, a kongresszus és Bush pedig - aki hétfőn Obamát családjával együtt vendégül látta a Fehér Házban - újabb csomagot fogadna el a konjunktúra élénkítésére.

Ha nem születik egyezség - erre van esély, mert Bush és a kongresszusi demokrata többség nem ért egyet a sürgős intézkedések köréről -, akkor Obamának a beiktatása utáni első dolga programjának elfogadtatása lesz. Erről csak annyit tudni, hogy az adócsökkentés, valamint a munkanélküli-segély folyósításának meghosszabbítása és a munkahelyteremtés támogatása áll majd a középpontban. Nem csoda: a múlt pénteken hozták nyilvánosságra, hogy a munkanélküliek száma októberben immár a tizedik egymást követő hónapban nőtt, ezúttal 240 ezerrel, és az idén már 1,2 millió munkahely szűnt meg. Az állástalanok serege 10,1 milliós - a legtöbb 1983 óta -, és 22 százalékuk már legalább fél éve nem dolgozik, amire negyedszázada nem volt példa.

Nemcsak a recessziótól vagy munkájuk elvesztésétől tartók várják a csodák kezdeteként Obama hivatali idejét. A legfontosabb támogatói csoportok közül a szakszervezetek fáradhatatlan kampánymunkájukért a munkahelyi érdekvédelmi szerveződések könnyítésére, a liberálisok a Bush-korszak idején megnyirbált szabadságjogok helyreállítására, a pacifisták az iraki háború mielőbbi befejezésére, a tanárok magasabb fizetésre számítanak. A Bush-kormányzattól kapott - de még nem folyósított - 25 milliárd dollár után legalább kétszer ekkora állami segítségre ácsingózik a General Motors, a Ford és a Chrysler, s a három detroiti autógyár azzal riogat, hogy újabb pénz híján jövőre csődvédelembe menekülnek.

A változáshoz fűzött reményeket táplálja, hogy Obama tanácsadói átfésülik azokat a Bush által hozott elnöki rendeleteket, amelyek felülírásával gyors és látványos eredményeket lehet elérni, méghozzá anélkül, hogy belevágnának a kongresszusi demokrata többség ellenére is hosszas törvénykezési folyamatba. A célok között szerepel például az idén nyáron Utah állam nemzeti parkjai közelében engedélyezett olajfúrások leállítása, az őssejtkísérletek szövetségi finanszírozásának engedélyezése, akárcsak Bush első intézkedése, az abortuszt támogató nemzetközi segélyszervezetek kormányzati pénzhez jutási tilalmának a feloldása. Dilemma viszont, hogy a terveket - két nagy demokrata előd, Franklin Delano Roosevelt és Lyndon B. Johnson példáját követve - egyszerre indítsák-e el, vagy az ország teherbíró és a kongresszus konfliktustűrő képességének figyelembevételével szakaszolják, kockáztatva a kezdeti lendület elveszítését.

Legalább ekkora érdeklődés övezi, kik kerülnek be az Obama-adminisztrációba. Elsőként a bizalmi állásnak tartott stábfőnöki poszt dőlt el: Rahm Emanuel, illinois-i képviselő kapott felkérést. A kivételes munkabírású, agresszív stílusa miatt Rahmbónak is nevezett 49 éves Emanuel - akinek az apja a zsidó államért merényletekkel is küzdő Irgun földalatti fegyveres mozgalom tagja volt, ő pedig az 1991-es Öböl-háború idején hátországi önkéntesként dolgozott Izraelben - nemcsak Obama "ajtónállója" lesz, de az is a feladatai közé tartozik, hogy megnyerje a kongresszusi demokrata többséget az elnöki kezdeményezéseknek. A pénzügyi tárcát a találgatások szerint Lawrence Summers - Bill Clinton egykori minisztere, a Harvard Egyetem későbbi első embere - vagy a jegybank szerepét betöltő Fed New York-i bankjának elnöke, Timothy F. Geithner kaphatja.

A kabinettagságért a Clinton-korszak nyolc évének visszatérő veteránjai és Obama új támogatói küzdenek. Kérdés, hogy a legyőzött demokrata vetélytárs, Hillary Clinton kap-e, illetve vállal-e feladatot, vagy szenátorként folytatja. A védelmi miniszteri poszton maradhat a republikánus Robert Gates, de befuthat párttársa, a szenátorként most búcsúzó nebraskai Chuck Hagel is. A nemzetbiztonsági főtanácsadói tisztet washingtoni pletykák szerint akár az afroamerikai Susan Rice is kaphatja, míg a külügyi tárcára esélyesként emlegetik a 2004-ben elnökjelöltként vesztes John Kerryt is. Ha a diplomácia irányítását egy másik Clinton-veterán, Richard Holbrooke nyeri el, Kerry a szenátus külügyi bizottságának az elnöke lehet az alelnöki posztra előlépett Joe Biden helyett.

Más változások is várhatók a kongresszus felsőházában. Távozik a költségvetési bizottság éléről a nyugat-virginiai Robert Byrd, ám nem azért, mert a fiatalkorában a Ku Klux Klanban is megfordult politikus múltja kellemetlen lenne egy afroamerikai elnök idején, hanem mert 91 évével már nem tartják elég teherbírónak. A demokraták még nem döntötték el, hogy büntetésképpen leváltják-e a connecticuti Joe Liebermant a belbiztonsági bizottság elnöki posztjáról. A frakcióból kilépett Lieberman ugyanis - bár a 2006-os választás óta függetlenként gyakran garantálta a demokratáknak a többséget - barátja, az Obamával szemben végül alulmaradt John McCain republikánus elnökjelölt mellett kampányolt.

NAGY GÁBOR