Egy területen máris működik a Nyugat és Irán együttműködése: állatvédők közösen próbálják megmenteni a kihalás szélére jutott ázsiai gepárdot, amelyből vadon már csak Iránban él legfeljebb száz példány. A hihetetlen gyorsaságáról ismert afrikai gepárd ázsiai rokonának fennmaradásáért az iráni környezetvédelmi hivatal (DoE) az ENSZ Fejlesztési Programjával (UNDP) együtt 2001-ben indította a programot, amelyhez most amerikai és brit természetvédelmi csoportok és tudósok is csatlakoztak. A kezdetben 750 ezer dolláros programot a New York-i székhelyű Panthera civil szervezet, az amerikai Wildlife Conservation Society (WCS) és a londoni Zoológiai Társaság pénzzel, szakértelemmel és képzéssel támogatja. Az Iránban élő gepárdok egyik élőhelye az ország középső részén lévő Kuh-i-Bafg védett terület, ahol nemrég nyolc állatot láttak el nyomkövetővel. Az iráni gepárd szívósságára jellemző, hogy utolsó példányai a mély hasadékok és csipkés hegyek szabdalta, csontszáraz vidéken maradtak fenn, ahol nyáron 50 fokos a hőség, télen pedig fagypont alá süllyed a hőmérséklet. A gepárdok valaha az Arab-félszigettől Indiáig húzódó egész térségben éltek. A múlt század első feléig oroszlánok és tigrisek is felbukkantak Iránban, mára azonban a nagyvadak közül a gepárdokon kívül csak leopárdok maradtak. Fogyatkozásuk fő oka, hogy a falusiak levadászták a ragadozók táplálékául szolgáló vadon élő kecskéket, de előszeretettel gyűjtötték be magukat a nagymacskákat is.