A belpolitikáról és a lengyel társadalom jövőképéről meglehetősen ellentétesen vélekednek, a külpolitikát azonban csaknem azonosan látják a nagy lengyel pártok - ezt a következtetést jegyezhették fel a Berlinben dolgozó külföldi újságírók, köztük a HVG tudósítója, akik a választás előtti napokban látogattak Varsóba. Akár a lengyel-orosz, akár a lengyel-német kapcsolatokról, akár az EU-alkotmányról volt szó, a PiS-nél és a PO-nál folytatott beszélgetésekből egyaránt az a kép rajzolódott ki, hogy bármiképpen álljon fel az új varsói kormány, e területeken nem várható változás.

Varsóban mindmáig alapvető sérelemnek tartják a Lengyelországot kikerülő, északi-tengeri gázvezeték tervét, azt, hogy Oroszország szerintük politikai eszközként használja az energiafegyvert, hogy Berlin nem lép fel a második világháborús kitelepítettek köréből származó restitúciós követelésekkel szemben, s hogy az EU vonakodik Lengyelországot súlyának megfelelően kezelni. S nehezményezik a beleszólást abba is, hogy az USA telepíthet-e lengyel földön rakétákat.

Lengyelország egyszerre akar jó EU-tag és megbízható amerikai szövetséges lenni - jellemezte a külpolitikai ars poeticát Radek Sikorski, a PO egyik húzóembere, aki egy korábbi, a PiS vezette kormányban honvédelmi miniszter volt, ám hátat fordított a Kaczynski fivérek politikájának, s most - miközben egyik pártnak sem tagja - a liberálisokat erősíti. Az orosz-lengyel kapcsolatokon szerinte eddig minden varsói kormány próbált javítani - s hogy ez nem sikerült, nem rajtuk múlt. Szinte szó szerint így fogalmazott Pawel Zalewski (PiS), a szejm külügyi bizottságának elnöke is. Szerinte a Varsó-Moszkva kapcsolatok oldásának kulcsa Moszkvában keresendő. A feszültség okai között pedig az orosz-német gázvezeték mellett az élelmiszerexportra kivetett moszkvai embargót említette.

A Berlinhez fűződő viszonyban a gázvezetékkel azonos súlyú teher a második világháborús kitelepítettek ügye. 1945 után az európai határok újrarajzolása nyomán 12,5 millió német kényszerült elhagyni lakhelyét. Többségük házát, birtokát hátrahagyva a mai Nyugat-Lengyelországból. A német kitelepítettek szövetsége (BdV) és annak elnöke, Erika Steinbach a patás ördög szerepét tölti be a lengyel közéletben - volt, hogy egy hetilap címoldalán SS-egyenruhába öltözött dominaként ábrázolták -, különösen, amióta egy bizonyos, Porosz Vagyonügynökség nevű szervezet kárpótlási pereket kezdeményez a strasbourgi nemzetközi bíróságon. Bár Steinbach a tudósítók előtt Berlinben nem győzte hangsúlyozni, hogy szövetségüknek ehhez semmi köze, s a követeléseket a német kormány sem támogatja, Varsónak a jelek szerint ez kevés. "Arra is mondhatja valaki, hogy nem támogatja, amit egyébként jogosnak tart" - érvelt Zalewski. "Mi azt szeretnénk - tette hozzá -, ha a német kormány kimondaná, hogy a követeléseket nem tartja jogosnak." Arra is emlékeztetett, hogy bár Lengyelország áldozata volt a második világháborúnak, nem működtet kitelepítetteket tömörítő és jóvátételt szorgalmazó mozgalmakat. A varsói érzékenységre az is magyarázat lehet, hogy a lengyel választások másnapján, október 22-én, a BdV megalakulásának 50. évfordulós ünnepségén Angela Merkel német kancellár is beszédet mond.

Az EU-tól több megértést vár a két párt. Attól, hogy Lengyelország kifejezésre juttatja az érdekeit, még jó tagja az uniónak - szögezte le Sikorski. Zalewski az érdekeket is sorolta: szerinte az unió új reformszerződése nem tükrözi Lengyelország súlyát, s ezt bármilyen új lengyel kormány így fogja kezelni. A baloldal szerint - amint azt Ryszard Kalisz, Kwasniewski volt államfő egykori kabinetfőnöke, a LiD kampányának egyik vezetője elmondta - ugyanakkor a reformszerződés így is elfogadható, és az orosz-német gázvezeték ellen sem emelnének kifogást, ha lenne rajta lengyel leágazás.

WEYER BÉLA / BERLIN, VARSÓ