2007. október. 17. 00:00 Utolsó frissítés: 2007. október. 17. 17:15 Világ

A varsói teher

Megjósolhatatlan a lengyelországi választások kimenetele, könnyen lehet, hogy a voksolás után újra a korábbi ingatag politikai helyzet alakul ki.

Gordon Brown brit miniszterelnök nem szólította ugyan az urnákhoz a szavazókat, Angliában mégis javában zajlik a választási kampány. Mármint a lengyel. A varsói parlamentbe kerülésért küzdő pártok ugyanis Nagy-Britanniában és Írországban is hevesen kampányolnak az ideiglenesen ott élő és dolgozó közel egymillió lengyel állampolgár voksaiért. Az angliai lengyel rádió a napokban ötpárti kampányvitát sugárzott londoni stúdiójából, és vasárnap legalább húsz szavazóhelyiséget nyitnak meg a szigetországban élő lengyelek számára.

Nehéz megjósolni, hányan mennek el voksolni az EU-tagállamokban dolgozó lengyelek közül. Két éve csak 36 ezren járultak az urnákhoz, és az előrejelzések szerint most sem lesznek sokkal többen százezernél. A pártoknak viszont minden egyes szavazat jól jön, odahaza ugyanis az utóbbi két év politikai viszályai nyomán a 40 százalék körüli részvételi arány sem elképzelhetetlen a kormánykoalíció augusztusi szétesése miatt két évvel előrehozott választásokon. A győzelemre esélyes két nagy jobboldali erő, a konzervatív Jog és Igazságosság Párt (PiS) és a liberális Polgári Platform (PO) közül bármelyik befuthat. A közvélemény-kutatások szinte naponta váltakozva jelzik egyik vagy másik minimális előnyét, és a mérleg átbillenése apróságokon múlhat.

A Baloldal és Demokrácia (LiD) nevű szövetség a biztosnak látszó harmadik helyhez igyekszik minél több voksot begyűjteni, a Lengyel Néppárt (PSL) pedig esetleges koalíciós vonzerejét próbálja növelni. Minimális viszont az esélye a parlament alsóházában, a szejmben való bennmaradásra a populista Önvédelemnek (Samoobrona, SO) és a radikális jobboldali szövetséget kovácsoló, fundamentalista Lengyel Családok Ligájának (LPR). Érdekes színfolt a kampányban a nevesebb jelöltjeit és az alapító Manuela Gretkowska írónőt óriásplakátjain szinte teljesen meztelenül ábrázoló Nők Pártja. A lengyel politikai élet rákfenéjének a férfisovinizmust tartó párt a nők valódi egyenjogúsítása mellett az ingyenes fogamzásgátlás, a nőgyógyászok számának növelése és a fájdalommentes szülés érdekében kampányol. Támogatottságuk 3 százalék körüli - éppen annyi, mint a nők társadalmi szerepvállalásáról velük éppen ellentétes nézeteket valló ultrakonzervatív LPR-é -, ám a jósolt alacsony részvétel mellett és a városi női lakosság szavazataival meglepetést okozhatnak.

A kampány elsősorban a személyiségekről, kevésbé a programokról szólt. A konzervatívokat irányító Jaroslaw Kaczynski miniszterelnök szinte minden lehetséges politikai partnerét magára haragította, kormánya fagypontra hűtötte a kapcsolatokat Berlinnel és Moszkvával (lásd Sérelmi külpolitika című írásunkat), sorozatosan konfliktusba keveredett az EU-val, így az unió legtöbb tagállamában nem is titkoltan ellene szurkolnak. Odahaza viszont korántsem olyan rossz a megítélése, a gazdaság ugyanis évek óta dübörög, a munkanélküliség csökken, az infláció és a költségvetési hiány alacsony, az életszínvonal pedig emelkedik. Az 1989-es fordulat vesztesei, a főleg vidéken élő, többségében vallásos választók elfogadják Kaczynski érvelését, hogy az egymással kiegyező elitek annak idején a maguk javára fordították a rendszerváltást, a kommunista nómenklatúra kulcspozíciókat szerzett a gazdaságban, tagjai dúsgazdagok lettek, az országot pedig ma is a hatalmát átmentő érdekhálózat, az úgynevezett uklad akarja irányítani a háttérből. A baloldal 2005-ig tartó kormányzásának pénzügyi botrányai miatt pedig a lengyel közvélemény még mindig vevő a korrupcióellenes jelszavakra, amire a PiS rá is játszik: az óriásplakátjain látható egérfogón egy köteg pénz hever, csapdát állítva az enyves kezeknek.

Kaczynski malmára hajtja a vizet, hogy fő ellenfelei nem túl karizmatikusak. A kampányban amúgy nem nagyon csillogó Donald Tusk, a liberálisok vezetője a múlt heti tévévitán lehengerelte ugyan a kormányfőt, ám pártja nem túl meggyőző alternatíva a választóknak. Ennek az is oka, hogy a PiS és a PO gyökerei az egykori Szolidaritásban rejlenek, és - a retorikán, meg a személyi ellentéteken túl - nincs köztük komoly ideológiai különbség. Igaz, a liberálisok piacbarát gazdaságpolitikát pártolnak, és jobb kapcsolatokra törekednének az EU-val és Németországgal, de Oroszországgal szemben ők is gyanakvóak. Kaczynski nem is zárta ki egy jobboldali koalíció esélyét - ez két éve meghiúsult -, de szerinte ehhez az kell, hogy a konzervatívok nyerjenek. Máskülönben - így a kormányfő - a liberálisok késztetést éreznének a baloldallal való szövetségre.

A kampány finisére a baloldalnak is meggyűlt a baja vezetőjével. Aleksander Kwasniewskit, a rendszerváltás utáni időszak két ötéves mandátumot kitöltő államfőjét miniszterelnök-jelöltnek állították ugyan, és bár részt vett a hétfői televíziós vitán - ahol a felmérések szerint Tusk szerepelt jobban -, visszavonják a kampány frontvonalából. Nyilvánosságra került ugyanis egy felvétel, amelyen alkoholtól akadozó nyelvvel beszél hallgatóságának egy kijevi egyetemen, a múlt héten pedig Szczecinben viselkedett furcsán egy kampánygyűlésen, amit orvosa egy, a Fülöp-szigeteken összeszedett trópusi betegség miatt szedett erős gyógyszer hatásának tulajdonított.

A sárdagasztás nyomán újra könnyen előállhat az a helyzet, ami miatt előre kellett hozni a választásokat. A konzervatívok nyerhetnek, de törékeny koalícióban vagy akár kisebbségben kell kormányozniuk, ami akár már a tavasszal újabb voksoláshoz vezethet. A liberálisoknak pedig győzelmük esetén a konzervatívokkal vagy a baloldallal kell szövetséget kötniük. Utóbbi esetben nemcsak a pártszakadás képzelhető el, de az is, hogy a 2010-ig hatalmon lévő Lech Kaczynski jobboldali államfő, a miniszterelnök ikertestvére, keresztbe tesz a mai ellenzékből alakuló kormánynak. Az államfő pártatlanságát többen kétségbe vonják, mióta megpróbálta októberre előrehozni a Szmolenszk melletti katyni erdőben 1940 tavaszán kivégzett lengyel tisztek emlékünnepségét. Az államfő - miután a tiltakozókhoz csatlakozott Andrzej Wajda világhírű rendező is, akinek a minap mutatták be Katynról szóló játékfilmjét - végül meghátrált, és november 11-ére, a lengyel függetlenség napjára tette át a 13 ezer áldozat nevének felolvasásával járó ceremóniát.

NAGY GÁBOR