Ki az igazi konzervatív? - valósággal versengtek egymással a republikánus elnökjelöltségre pályázók a múlt heti második vitájukon, a dél-carolinai állami egyetemen. Az abortusz, az adócsökkentés és a bevándorlás témáját körbejáró szópárbajban nem hirdettek győztest, ám akár mindannyian vesztesek lehetnek. Az iraki háborúval kapcsolatos ellenérzés és George W. Bush amerikai elnök népszerűségének mélypontja ugyanis tönkreteheti a Fehér Ház megőrzésére pályázó republikánus politikusok esélyeit - derül ki a legfrissebb közvélemény-kutatásokból. A Newsweek amerikai hírmagazin például saját felmérésére hivatkozva azt állítja, a tavaly novemberi időszaki választások óta a washingtoni kongresszus mindkét házát ellenőrző demokraták három éllovasa - Hillary Clinton New York-i és Barack Obama illinoisi szenátor, valamint John Edwards volt észak-carolinai szenátor - egyaránt megverné a republikánus mezőnyt vezető trió bármely tagját. Azaz Rudy Giuliani egykori New York-i polgármestert, John McCain arizonai szenátort, illetve Mitt Romneyt, Massachusetts exkormányzóját, akik a múlt heti megméretés után is az élbolyban maradtak.

Alig kevesebb mint másfél évvel az elnökválasztás előtt a Fehér Ház aktuális lakója legutóbb 1979-ben volt Bushhoz hasonlóan népszerűtlen. Az újrázásért induló demokrata Jimmy Carter el is bukott Ronald Reagannel szemben, aki nemcsak a Republikánus Pártot, de az egész USA-t is máig ható érvénnyel átformálta konzervatív forradalmával. Hasonló gátszakadástól tartanak most a republikánusok, így nem csoda, hogy a jelöltségre aspiráló tíz politikusuk az első vitán alig említette Bush nevét, ám hússzor is hivatkozott Reaganre, szembeállítva sikereit a Bush alatt elszaladt költségvetési kiadásokkal és az utóbbi időszak politikai kudarcaival.

Reagan magasztalásán kívül egyelőre egyetlen kérdésben sem jutottak közös álláspontra a tízek, ami jelzi, hogy nem zárult le a párton belüli útkeresés, és senki nem tudja, milyen nézetekkel lehet megszerezni az elnökjelöltséget. Az abortusz szigorítása negyedszázada a republikánusok törekvéseinek középpontjában áll, ám ennek nyílt képviselete vereséget hozhat egy centrumba behúzódó demokratával szemben. Támogatása viszont a republikánus bázist idegenítheti el, ezért Giuliani hosszas habozás után csak a múlt héten vállalta fel vetélytársainál liberálisabb nézeteit. Irak ügyében a három éllovas egyelőre nem mer kihátrálni Bush mögül, bár Giuliani és Romney óvatosabb, mint a Fehér Ház politikája mellett teljes mellszélességgel kiálló McCain - akinek ez könnyen a vesztét okozhatja.

Míg a republikánusok két vitája a pozíciókeresés miatt még érdekes is volt, a nyolc demokrata politikus minapi hasonló megméretése unalomba fulladt. Egyetértettek abban, hogy az iraki háborút mielőbb be kell fejezni - de a mikéntben már nem. A virginiai egyetemen történt áprilisi vérengzés után szigorítanák a fegyverhez jutást, és úgy látják, a legfelsőbb bíróság legutóbbi döntése a kései abortuszok egyik fajtájának tilalmáról lépés a liberális szabályok megváltoztatása felé. A demokratáknál Irak ügye adott alkalmat némi belvillongásra és a szavak csűrés-csavarására. Hillary Clinton továbbra is magyarázkodik, és képtelen hibás döntésnek minősíteni, hogy 2002-ben megszavazta a háború megindításához a felhatalmazást az elnöknek. Obama pedig ismét hangsúlyozta: annak idején nem volt a szenátus tagja, így nem kellett döntenie, de kezdettől ellenezte a háborút.

Egyik tábornak sincs egyelőre kedvence a jelöltségre pályázók között az utóbbi nyolc évtized legnyíltabb versenyében. Először fordul elő 1928 óta, hogy a hivatalban lévő elnök és alelnök egyike sem indul. A republikánusok és a demokraták közt is van egy-egy titkos favorit, aki még nem jelezte jelöltségét. A republikánusoknál ez Fred Thomson, aki 1994-ben a két évvel korábban az alelnöki posztra előlépett demokrata Al Gore szenátori helyét nyerte el Tennesseeben, és nyolcéves törvényhozói pályafutása alatt megbízható konzervatív pedigrét szerzett Washingtonban. Az amerikaiak jellegzetesen dörmögő hangjáról ismerhetik, több filmben is alakított határozott karakterű politikust, egy máig futó népszerű krimisorozatban pedig kemény, de joviális államügyészt, aki - a találgatásokat felerősítendő - az ősszel induló új szezonban már nem szerepel.

A demokratáknál sokan abban bíznak, hogy Gore beszáll a versenybe. Bill Clinton alelnöke elszúrta ugyan a 2000-es elnökválasztást, ahol sokáig neki állt a zászló, és utána hosszú időre valósággal eltűnt a porondról, ám az idén környezetvédelmi dokumentumfilmjével Oscar-díjat nyert, és a globális felmelegedés elleni kampánya elismeréseképpen Nobel-békedíjra is jelölték. Támogatói abban is reménykednek, hogy - amolyan kései jóvátételként - be tudja gyűjteni a Bush-korszaktól megcsömörlöttek szavazatait is.

Nemcsak a kampány kezdődött minden eddiginél korábban, az elnökjelöltek személye is rekordidő alatt eldőlhet. Eddig a legnépesebb államok tavasszal tartották az előválasztásokat, jövőre viszont több helyen - Kaliforniában, New Yorkban, Floridában - már január végén, illetve február elején megrendezik. Ez pedig példátlanul hosszú, kilenc hónapig tartó kampányra ad lehetőséget a két elnökjelöltnek. A korai kezdéshez idomult a pénzgyűjtés is. Az előrejelzések szerint ez lehet az USA történetének első 1 milliárd dollárt elérő költségű elnökválasztása. Az idei első három hónapban a demokratáknál vezető Hillary Clinton a szenátori kasszájából átmentett 10 millióval együtt 36 millió dollárt gyűjtött össze, a republikánus oldalon Romney 23 milliót. (A milliárdos Michael Bloomberg, New York város republikánus polgármestere pedig - aki függetlenként, vagy egy kisebb párt színeiben indulna - állítólag egymaga hajlandó lenne 1 milliárdot költeni a kampányra.) Négy éve ilyenkor a demokraták listavezetője Edwards volt 7,1, nyolc éve pedig a republikánusoké Bush 7,6 millióval - amivel most igencsak hátul kullognának. Ez azonban nem jelenti azt, hogy ennyi pénzt el is költhetnek - magyarázta a HVG kérdésére Massie Ritsch, a politikai adományok összesítésével foglalkozó washingtoni Center for Responsive Politics intézet kutatója. Az összegbe beleszámítják ugyanis azt is, amit már az elnökjelölti kampányra gyűjtöttek, és azt vissza kell fizetni, ha nem sikerül elnyerni a párt bizalmát. A magasabb összeg azonban - tette hozzá Ritsch - addig is jól jön.

NAGY GÁBOR / WASHINGTON