Bő hat éve, amikor a Camp David-i elnöki nyaralóban először találkoztak, a kölcsönös szimpátia mellett az kötötte össze George W. Busht és Tony Blair brit miniszterelnököt, hogy - mint kiderült - mindketten Colgate fogkrémet használnak. A múlt heti washingtoni búcsúlátogatás közös nevezője pedig az volt, hogy Busht mozgásterétől megfosztott "béna kacsává" tették, Blairt pedig a kormányfői posztról való lemondásra kényszerítették az iraki katonai kaland politikai következményei, amit a Fehér Ház kertjében a kényelmetlen kérdéseket feltevő brit újságírók, a kerítésen kívül pedig a háborúellenes tüntetők tettek nyilvánvalóvá.

Bár Blair abban a Bush idején ritka megtiszteltetésben is részesült, hogy a Fehér Házban aludhatott, a búcsú keserédesre sikeredett. Az amerikai partnerével ellentétben remek szónok brit miniszterelnök - mielőtt tovább indult Bagdadba - védelmébe vette ugyan az iraki szerepvállalást, ám vendéglátója egy kérdésre válaszolva elismerte: részben talán ő is szerepet játszott Blair bukásában. Blair - akit a könyörtelen brit sajtó az amerikai elnök ölebének minősített - mindenesetre most nem vette át azt a kongresszusi emlékérmet, amelyet a kitartó háborús szövetségesi szerepéért 2003-ban adományozott neki az akkori republikánus többségű törvényhozás.