A lehető legrosszabbkor jött Tony Blair kormányfőnek a 15 brit haditengerész március 23-ai elfogása miatt kirobbant konfliktus. Beárnyékolhatja ugyanis a küszöbönálló visszavonulásáig még hátralévő utolsó hónapokat, és ha nem tudja mielőbb London számára megnyugtató módon megoldani a válságot, keserűre sikerülhet minden idők leghosszabb ideje regnáló munkáspárti kormányfőjének a távozása.

A konfliktus kapcsán londoni elemzők epésen megjegyzik, talán nem véletlen Teherán időzítése: az iráni elnök érzékeli a brit kormányfő ingatag pozícióját. Blair azonban ezúttal határozottnak mutatkozott: a brit katonák azonnali, feltétel nélküli szabadon bocsátását követelte, külügyminisztere, Margaret Beckett pedig bejelentette a hivatalos kapcsolatok befagyasztását. E hét elején Blair már nyugalomra intett, és keddi lapzártánkkor jelezte: megnyílt az út a diplomáciai rendezés előtt, aminek akár 48 órán belül is eredménye lehet.

A helyzetet a konzervatív brit ellenzék egyelőre nem használta ki, és a közvélemény sem kárhoztatja Blairt. A Sunday Telegraph felmérése szerint a britek többsége úgy véli, Blair jól kezeli a válságot, bíznak benne, megoldja azt, és helyeslik, hogy nem kér bocsánatot, diplomáciai úton próbál célt érni. A diplomáciai kudarc esetén a Teheránnal szembeni katonai fellépést azonban mindössze 4 százalékkal többen ellenzik, mint ahányan támogatják.

Állítólagos június végi távozásáig Blairnek még sok a teendője. Utódlásának kérdése nem olyan egyszerű, mint amilyennek ígérkezett. Az utódnak kikiáltott Gordon Brown pénzügyminiszterrel szemben többen is ringbe szállnának, és a rivalizálás egyre inkább megosztja a Munkáspártot. Pedig most egységet kellene mutatnia a pártnak, a május 3-ai skóciai parlamenti választás azzal fenyeget, hogy az általa vezette koalíció vereséget szenved, és a függetlenségpártiak kerülnek hatalomra.