Különösebb ceremónia nélkül vett búcsút uniós partnereitől a múlt héten Brüsszelben Jacques Chirac francia elnök, aki utoljára jelent meg hivatalos EU-csúcson. A római szerződés aláírásának 50. évfordulóján, március 24-25-én Berlinben tartandó találkozó ugyanis már csak informális rendezvény, amolyan ünnepség lesz. Az olykor extravagáns megnyilvánulásai miatt a brüsszeli tudósítók egyik kedvencének számító Chirac pénteki sajtóértekezletén azért vont valamiféle mérleget Európa-politikájáról, és sajnálkozott, hogy "nem tett meg mindent, amit kellett volna" az uniós alkotmányról rendezett 2005-ös népszavazás sikeréért. Elismerte, hogy őt is meglepte a referendum EU-szerte válsághangulatot keltő eredménye, a demagógia felülkerekedése.

Búcsúzott Chirac a francia polgároktól is. Az "éljen soká a köztársaság, éljen soká Franciaország!" szokásos fordulattal zárult rövid vasárnap esti tévébeszédében hivatalosan is bejelentette: nem jelölteti magát az április végi elnökválasztáson, és több mint négy évtizedes politikai pályafutás után visszavonul. Az 1981 óta mind a négy elnökválasztáson indult 74 éves Chirac közlése nem keltett meglepetést, már csak kora és egészségi állapota miatt sem tűnt valószínűnek, hogy ötödször is harcba száll. A pályafutását 1962-ben Georges Pompidou későbbi miniszterelnök tanácsadójaként kezdő, a parlamentbe először 40 évvel ezelőtt bejutott Chirac kétszer volt kormányfő, és 18 éven át irányította polgármesterként Párizst. Elnökké először 1995-ben választották, de második ciklusát - amely 2002-ben a második fordulóban a szélsőjobboldali Jean-Marie Le Pen felett aratott elsöprő győzelemmel, majd 2003 elején az iraki amerikai katonai beavatkozás elleni fellépéssel kezdődött - a jobboldal 2004-es regionális és helyi választásokon elszenvedett katasztrofális veresége óta súlyos politikai kudarcok kísérték.

A megbukott EU-referendumot 2005 őszén az elővárosi zavargások nyomán rendkívüli állapot kihirdetése követte, majd 2006 tavaszán a kormány munkaügyi reformjai ellen bontakozott ki rég nem látott tiltakozás. Ahogy olvadt Chirac és az utódául szánt Dominique de Villepin kormányfő népszerűsége, hívei egyre nagyobb számban álltak át a legesélyesebbnek tartott elnökjelölt, a kormányzó - Chirac által alapított - UMP-t vezető Nicolas Sarkozy oldalára. Sarkozy még a múlt héten is abban bízott, hogy egykori mentora, akivel az utóbbi években feszültté vált a viszonya, támogatásáról biztosítja. Az államfő azonban vasárnap jelezte: csak később árulja el, melyik elnökjelöltre adja voksát. Pedig az Élysée-palotától lassan elköszönő Chirac szavai sokat számíthatnak a versengésben, amely az utóbbi hetekben egyre kiegyensúlyozottabb (a franciaországi választásokról készült interjúnkat lásd a 78. oldalon). A legfrissebb közvélemény-kutatások szerint a 28 százalékkal vezető Sarkozy nyomában lévő baloldali jelölt, a 23 százalékos Ségolene Royal mellé felzárkózott a néhány hete még esélytelennek tartott centrista Francois Bayrou, aki akár a május 6-ai második fordulóba is bejuthat. Villepin mindenesetre már jelezte, hogy támogatja Sarkozyt.