A Hezbollah libanoni szerepéről Khodor Núr Eddin, a síita mozgalom egyik vezető testülete, a politikai tanács tagja nyilatkozott a HVG-nek Bejrútban.

HVG: Hogyan jellemezné a Hezbollahot: gerillaszervezet, párt, esetleg vallási mozgalom?

K. N. E.: A Hezbollah nem katonai szervezet, hiába állítja ezt a Nyugat. Szociális szervezet, amely egészségügyi és oktatási feladatokat is ellát, könyvtárakat, iskolákat, kórházakat tart fenn. Mi működtetjük például az ország két legjobb kórházát egy friss rangsor szerint. Médiabirodalmunk is van, televízióval, újságokkal.

HVG: A 34 napos háború idején azonban az ország déli részén a Hezbollah katonái harcoltak az izraeli hadsereggel.

K. N. E.: Az ellenállásnak nincs hadserege, harcosaink az ott élő munkások, mérnökök, orvosok, egyetemisták. Dolgoznak, tanulnak, és ha kell, harcolnak. Nem pénzért, önvédelemből.

HVG: Az egyszerű munkásemberek, értelmiségiek hogyan sajátítják el a katonai tudományt?

K. N. E.: A polgárháborúban sok tapasztalatot gyűjtöttünk. A palesztinoktól is sokat tanultunk, de mostanra egykori tanítóink mestereivé váltunk. Ma már elég bemenni egy könyvtárba, és rengeteget lehet tanulni a gerillaháborúról. A harci fortélyok már nem számítanak titoknak. De az ellenállásban amúgy sem a fegyver, hanem a hit a legfontosabb. Amikor jó harcost faragunk, akkor elsősorban igazhívőt képzünk, aki teljes szívből, elszántsággal és Istennel szoros kapcsolatban harcol. Aki elhiszi, hogy méltóság és szabadság nélkül nem lehet élni. Mi, muszlimok hiszünk Istenben, és abban, hogy a halál jobb, mint állatként élni. Nem vagyunk hajlandók békét kötni olyan feltételekkel, amelyek nem biztosítják számunkra a méltóságot, a szabadságot és a függetlenséget.

HVG: Büszkén állítják, a háborúban technológiailag is felvették a versenyt Izraellel.

K. N. E.: A katyusa nem olyan jó fegyver, de hatékonnyá vált, mert megtanultuk ügyesen használni. Persze vannak páncéltörő rakétáink is, amelyeket a tankok ellen vetettünk be. De a lényeg az ügyes és igazhitű harcos.

HVG: A közeljövőben vajon újra háborúzni fognak Izraellel?

K. N. E.: Izrael nem követ el még egy hibát. Megleckéztettük őket, többé nem fognak a Hezbollah ellen harcolni.

HVG: Folynak tárgyalások a két elrabolt izraeli katona sorsáról?

K. N. E.: A kiszabadításukért kezdték a háborút, de a harcok véget értek, és nem kezdeményezték a tárgyalást. Legalábbis komolyan nem. Nekünk pedig nem számít, nem olyan fontos.

HVG: Lát kiutat a jelenlegi libanoni politikai válságból?

K. N. E.: Elvben egyetértettünk a mostani vitát kiváltó bíróság felállításával, amely azt vizsgálná, ki ölte meg tavaly februárban Rafik Hariri volt kormányfőt. Mert aki megölte, tönkre akarta tenni Libanont. De mivel ez a bíróság nem alkalmas a feladatra, kiléptünk a kormányból, amely egyébként semmit nem tesz a népért, a háborús károk helyreállításáért. A kormány az amerikai és a nyugati érdekeket szolgálja. Minden baj oka az amerikai beavatkozás. Ha nem szólnának bele folyamatosan a dolgainkba, Libanon stabil lenne.

HVG: Elfogadják az 1975-1990-es polgárháborút lezáró, a szaúdi Táifban megkötött békemegállapodáson alapuló jelenlegi hatalomfelosztást?

K. N. E.: Elfogadjuk, részt is vettünk tavaly a választáson, képviselőink bejutottak a parlamentbe, és a kormányban is szerepet vállaltunk. A demográfiai változások ellenére sem akarjuk megváltoztatni a mostani rendszert, mivel Libanon különleges felekezeti megoszlása miatt egyetlen csoport sem sajátíthatja ki a hatalmat.

HVG: Egyetért az iráni elnökkel, aki azt mondta, Izraelt le kell söpörni a térképről?

K. N. E.: Vesztesként nem lehet békét kötni. Ráadásul 4 millió palesztin menekült él a környező országokban, Libanonban 300 ezren tengődnek a táborokban, és vissza akarnak térni hazájukba. Hogyan oldhatnánk meg az izraeli problémát a palesztinkérdés megoldása nélkül?

HVG: A Hezbollah jelentős segítséget kap Irántól.

K. N. E.: Nem csak onnan. Jóban vagyunk Szíriával, de Daniel Ortega nemrég megválasztott nicaraguai elnökkel is, a venezuelai Hugo Chávezzel is. Barátunk minden ország, amely nem fogadja el az USA diktátumát.

HVG: Irán pénzügyi és katonai segítséget is nyújt?

K. N. E.: Ami a pénzt illeti, jó tudni, hogy a síiták - mint muszlimok - hitük előírása szerint jövedelmük ötödét fordítják adományokra egyfajta vallási adóként. Libanonban az ellenállást olyanok is segítik, akik nem tagjai a Hezbollahnak. Pénzt pedig sokfelé sok mindenki ad, például szaúdiak, egyiptomiak, algériaiak.

HVG: Mekkora összegről van szó?

K. N. E.: Az összeg nem fontos.

HVG: És honnan vannak a fegyvereik?

K. N. E.: Libanonban minden csoportnak van fegyvere, az egész ország tele van velük. Az itteni fegyverpiacokon bárki bármit beszerezhet.