Nyugati hírszerzők, olaszországi szabadkőművesek és a katolikus egyházon belüli ultrakonzervatív Opus Dei irányzat tagjai sikertelen merényletet követtek el a Törökországba látogató XVI. Benedek pápa ellen, hogy háborút provokáljanak Iránnal. Mindez persze fikció, de Yucel Kaya török író májusban megjelent regénye jól érzékelteti, milyen bizalmatlan légkörben érkezett a pápa a múlt héten Törökországba. A törököket - ahogy az egész muszlim világot - igencsak felbőszítette a katolikus egyházfő szeptemberi regensburgi előadása, amelyben egy bizánci császárt idézve erőszakos vallásként jellemezte az iszlámot. "Ne gyere, ne kelts feszültséget!" - írta a vizit előestéjén a legharsányabb iszlamista török lap, a Vakit.

Ám a borús hangulat rögtön az elején oldódott. Tayyip Erdogan török kormányfő ugyanis a rigai NATO-csúcsra indulva - döntését az utolsó pillanatban megváltoztatva - a reptéren mégis találkozott a pápával. A török zászlót is lengető XVI. Benedek pedig valóságos diplomataként viselkedett, és a rövid találkozón kijelentette: a Vatikán nem ellenzi Törökország EU-csatlakozását. Később tiszteletét tette Mustafa Kemal Atatürk, a világi török köztársaság alapítójának sírjánál, egyik beszédében nagyszerű helynek nevezte az egykor az ottomán kalifátus központjának számító Törökországot, máskor pedig azt fejtegette, mennyire európai város Isztambul. Holott 2004-ben, pápává választása előtt a német bíboros még ellenezte a török csatlakozást, azzal érvelve, hogy "Törökország állandó ellentmondásban állna Európával".

A szentatya az Erdogannal való eszmecserén is hangsúlyozta: a béke vallásának tartja az iszlámot. E kijelentése nyilván kellemesen csengett a török vallási hivatal elnöke, Ali Bardakoglu számára (lásd vele készült interjúnkat a 24. oldalon) is. Bardakoglu - aki a regensburgi incidens után erőteljesen kikelt, és azt tanácsolta a vatikáni egyházfőnek, maradjon inkább otthon - most minden gond nélkül fogadta a pápát. A látogatás csúcspontja mégis talán az volt, amikor XVI. Benedek - muszlim szokás szerint cipőjét levéve - belépett a híres isztambuli Kék Mecsetbe, ahol Mekka felé fordulva Mustafa Cagrici nagymuftival együtt imádkozott. A vallások közti barátságot hirdető egyházfő személyében másodszor keresett fel katolikus pápa egy mecsetet; először elődje, II. János Pál 2001-ben Damaszkuszban tette meg ezt.

A korábban szkeptikus török sajtó szinte lelkendezett: "csodálatos meglepetés", a pápa a mecsetben "úgy imádkozott, mint a muszlimok", "államfőként viselkedett" - írták a lapok. A Vatikán úgy értékelte a mecset meglátogatását, mint elődjének 2000-es imáját a jeruzsálemi óváros Siratófalánál. XVI. Benedek ugyanolyan megbékélő gesztust tett a muszlimok felé, mint II. János Pál a zsidók irányában - értékelt a minap Roger Etchegaray, veterán bíboros.

Ám a kétségtelenül figyelemre méltó gesztusok ellenére Bekir Karliaga, a Marmara Egyetem teológiaprofesszora úgy vélte, mindebből nem kell rögtön azt a következtetést levonni, hogy változott a pápa véleménye az iszlámról. Hasonlóképp ítélkezett Musztafa Serif algériai filozófus, aki szerint a pápa kijavította a regensburgi hibát, de nagy kérdés, mi jön ezután. A muszlim világban pedig többnyire úgy vélik, a pápa legfeljebb csak a startvonalra lépett vissza, hiszen a szeptemberi előadásában elhangzott idézetért pusztán sajnálkozását fejezte ki, szavait - amelyek nemcsak az iszlám erőszakosságára, hanem irracionalitására is vonatkoztak - azóta sem vonta vissza, és nem kért bocsánatot. Márpedig egyiptomi, szaúdi és pakisztáni vallástudósok ezt követelik tőle.

Sok muszlimot az zavar, hogy Benedek arra figyel, ami megosztja a kereszténységet és az iszlámot, miközben néhány elődje arra helyezte a hangsúlyt, ami egyesíti a két hitet. II. János Pál megcsókolta a Koránt, és azt mondta, keresztények és muszlimok ugyanahhoz az Istenhez imádkoznak. XXIII. János pedig, aki 1935 és 1944 között pápai nuncius volt Törökországban, gyakran mondogatta, "szeretem a törököket" - emlékeztetnek muszlim vallástudósok. "XVI. Benedeknek elődje útját kellene követnie, II. János Pál ugyanis nem hitt a civilizációk harcáról szóló elméletben" - fejtegette a pakisztáni Kari Hanif Dzsallundri, egy vallási iskolahálózat vezetője.

Miközben a világ figyelme a keresztény-muszlim feszültségre irányul, a már jóval a regensburgi beszéd előtt megszervezett pápalátogatás igazi célja eredetileg az volt, hogy elősegítse az 1,1 milliárdos római katolikus egyház és a 250 millió ortodox keresztény közeledését. XVI. Benedeket szívélyesen fogadta I. Bartholomaiosz konstantinápolyi pátriárka, az ortodox keresztények szellemi vezetője, és közös közleményben ítélték el az Isten nevében való gyilkolást, a terrorizmust, és tettek hitet egyházaik egysége mellett. Az egyre világiasabb Európával és a militáns muszlim mozgalmakkal szemben, illetve a törökországi keresztények EU által is követelt vallásszabadsága terén a két egyházfő sok közös célt találhat, ám a lassan ezeréves egyházszakadás feloldása nem várható egyhamar. A keresztény egyház 1054-ben szakadt nyugati (római) és keleti (bizánci) ágra, főként hatalmi, illetve dogmatikai kérdések miatt.

Ám a kiegyezést egyéb hatalmi tényezők is akadályozzák. Az ankarai külügyminisztérium például a látogatás során közleményben figyelmeztette a római pápát, hogy az Isztambulban székelő ortodox pátriárkát ne nevezze "ökumenikusnak", mivel az ókori cím olyan politikai felhangokkal bír, ami sértheti a török szuverenitást. Török nacionalisták azzal vádolják Bartholomaioszt, hogy vatikáni mintára egy államot szeretne létrehozni Isztambul szívében, az egykori Konstantinápolyban, amely a muszlim törökök által 1453-ban megdöntött keresztény ortodox Bizánci Birodalom fővárosa volt.

A görög származású, de török állampolgár pátriárka szerint az ökumenikus csak annyit jelent, hogy "első az egyenlők között" a világ ortodox egyházvezetőinek körében. Ankara a hivatalának otthont adó negyed régi görög neve alapján Fener püspökének nevezi Bartholomaioszt, akinek - néhány évtizede még 180 ezres - egyháza ma alig 3 ezer görög ortodoxból áll. A pápának intézett török figyelmeztetést mindenesetre megelégedéssel fogadhatták Moszkvában, ahol egy másik ortodox pátriárka, II. Alekszij - aki a 250 millió ortodox keresztény többségének vezetője - szintén az elsőnek érzi magát a pátriárkák között. A szovjethatalom bukása után látványosan újjáéledő és magát a harmadik Rómának tartó moszkvai egyház büszkén független, és fenntartja magának a jogot, hogy a római pápával ne Bartholomaioszon keresztül tárgyaljon.

KERESZTES IMRE