Felállva, lelkesen, hosszú perceken át tapsolt a közönség Drezdában, mintha abba sem akarnák hagyni, amíg ki nem csikarják a ráadást az előadóból. De hát egy pártelnöki beszámolót csak nem lehet megismételni, így aztán úgy a hatodik perc vége felé a német kereszténydemokrata párt (CDU) drezdai kongresszusán a delegátusok és a meghívott szimpatizánsok végül megfogadták Angela Merkel nyugtatgató kézmozdulatait, s visszaültek helyükre. Hogy a párt elégedett elnök asszonyával - aki éppen egy éve a szociáldemokratákkal (SPD) alkotott nagykoalíciós kormány élén Németország első kancellárnője -, a vastaps mellett a tisztújítási eredmények is jelezték: Merkelt 93 százalékos aránnyal erősítették meg a poszton.

A kongresszus felhőtlen hangulatát első pillantásra az előző heti számadatok is alátámasztják. A gazdaság az idén várhatóan 2,3-2,5 százalékkal bővül, a parlamentnek évek óta most sikerült újra olyan költségvetést elfogadnia, ami teljesíteni fogja az EU maastrichti kritériumait. A 270 milliárd eurós főösszeg mellé tervezett 19,6 milliárdos deficit például nem fogja meghaladni a hazai össztermék (GDP) 3 százalékát. És végre a munkanélküliségi ráta is 10 százalék alá csökkent.

Csakhogy ezek az eredmények - mint abban az elemzők többsége egyetért - még jórészt az előző kormány javára írandók. A hiánycsökkenés és a munkanélküliségi mutatók javulása azoknak a megszorító intézkedéseknek köszönhető, amelyekbe végül is Gerhard Schröder (SPD) kancellár tavaly belebukott. A korábban gyakorlatilag korlátlan ideig folyósított munkanélküli-segély korlátozása 12 - 55 év felettiek esetében 18 - hónapra, ezt követően pedig az érintettek átirányítása a szociális segélyezés hatáskörébe olyan vívmányokat tett zárójelbe, amelyek kapcsán a választók inkább azok védelmezését várták volna el egy baloldali kormánytól. S mivel nem így tett, meg is büntették. Az intézkedések jogosságát a közvélemény elfogadta ugyan, de még mindig nem emésztette meg teljesen. A 2004. augusztusi elfogadás után kezdett tüntetéssorozatok, ha gyengébb kivitelben is, de még tapasztalhatók: néhány tucat ember összegyűlik, beszélgetnek, aztán hazamennek.

Úgy tűnik, latensen mindenképpen lenne igény valami változásra e téren - legalábbis Jürgen Rüttgers (CDU) észak-rajna-vesztfáliai tartományi miniszterelnök szerint. Ő volt az, aki tavaly májusban - évtizedes SPD-uralom után - megszerezte a hatalmat Németország legnagyobb tartományában, s győzelme után, a vidék hagyományos ipari jellegére utalva, büszkén jelentette ki, hogy mostantól ők az igazi munkáspárt. Rüttgers most azzal a javaslattal állt elő, hogy az igazságosság jegyében felül kellene vizsgálni a munkanélküli-ellátások rendszerét. Vagyis akik hosszú évek, pláne évtizedek után válnak munkanélkülivé, több pénzt kapjanak, mint azok, akik csak rövid ideig fizettek járulékot.

A méltányosnak és támogatandónak tűnő ötletnek azonban szakértők szerint két hibája is van. Ha az idősebb s valóban csak nehezen elhelyezkedni tudó munkanélküliek járulékát felemelik, akkor vagy a fiatalabbakéból kell elvenni, vagy költségvetési pluszpénzt kell biztosítani, akkor pedig újra nő a deficit. A szociáldemokraták ráadásul hallani sem akarnak róla: ha már egyszer elszántuk magunkat a szigorításokra, s ráadásul az árát is megfizettük, hiszen csak kisebbik koalíciós partnerként lehetünk benn a kormányban - mondják -, akkor csináljuk is végig.

Mivel a szociáldemokraták nemcsak bent vannak a kabinetben, de az ügy szempontjából kulcsfontosságú munkaügyi és pénzügyi tárca is az övék, a Rüttgers-féle ötletnek egyelőre semmi esélye a magvalósulásra. A CDU-kongresszus hétfőn késő este mégis megszavazta. Ez nem egy baloldali javaslat, érvelt a néhányak által szoci ötletnek minősített elképzelése mellett Rüttgers, s egy közvélemény-kutatásra hivatkozott, miszerint a megkérdezettek 80 százaléka támogatná elképzelését. Ezzel lényegében alátámasztotta Merkel célkitűzését, aki szerint erősíteni kell a CDU néppárti jellegét.

A népnek tetsző javaslatokkal lehet is. Így aztán Merkel is támogatta Rüttgers felvetését - más kérdés, hogy kancellárként aligha tehet bármit is az ügy érdekében. Nyilván nem is fog, csakúgy, mint a kongresszus által elfogadott másik javaslat esetében. Ami - mintegy ellensúlyozandó a Rüttgers-ötletet - a párt neoliberális szárnyának a szája íze szerint való. A német munkaadók évek óta szeretnék elérni, hogy a törvényhozás lazítson a felmondási szabályokon. Azok ugyanis a munkaadók szerint túl merevek, bénítják a dinamikus gazdasági fejlődést. A szakszervezetek és a munkavállalók szerint viszont kellő védelmet nyújtanak a dolgozóknak a munkaadói önkény ellen. A munkanélküliek helyzetének javítására irányuló óhaj elfogadása után a kongresszus a baden-württembergi tartományi CDU-szervezet által jegyzett javaslatot is elfogadta, miszerint kívánatos lenne a felmondási szabályok felülvizsgálata.

Ennek az ötletnek persze még kevesebb az esélye, hogy jogszabály legyen belőle. Ezt még egy tisztán CDU-s kormány sem tudná megvalósítani, hiszen az SPD mellett a szakszervezetek heves ellenállásával kellene szembenéznie. Ám a kongresszus mégis sikeres volt: mindkét politikai irányvonal felé tett gesztusokat, de úgy, hogy a megvalósítással sem kell majd bíbelődni.

WEYER BÉLA / DREZDA