A varsói helyérdekű
Megszerezte a varsói polgármesteri posztot az önkormányzati választásokon a lengyel liberális ellenzék, de a konzervatív kormány leváltásához nincs se politikai ereje, se programja.
Magabiztos optimizmussal jelezte a lengyel ellenzéki liberális Polgári Platform (PO) győzelmét már jóval a vasárnap esti bejelentése előtt a HVG tudósítójának a párt belvárosi kampányközpontjában Maciej Wewiór, a rövid ünneplés után a lengyel tévécsatornáknak sorban nyilatkozó új varsói polgármester, Hanna Gronkiewicz-Waltz (képünkön) sajtótitkára. Lelkesedése érthető volt: a párt a kétfordulós önkormányzati választások legfontosabb frontján aratott diadalt. Ám a varsói polgármesteri poszt megszerzése, noha jelentős, mégis inkább csak szimbolikus győzelem.
Az ellenzéki párt és a vezető kormányerő, a konzervatív Jog és Igazságosság Párt (PiS) is nagyágyút indított a főváros meghódításáért. Gronkiewicz-Waltz 1992-2000 között a lengyel jegybank elnöke, utána a londoni székhelyű Európai Újjáépítési és Fejlesztési Bank (EBRD) alelnöke volt, majd a tavaly őszi parlamenti választásokon szerzett a PO színeiben mandátumot az alsóházban, a szejmben. Ellenfele, a belvárosi szavazókörbe két fiával, testőrök nélkül érkezett Kazimierz Marcinkiewicz az idén júliusig a PiS vezette koalíció miniszterelnöke, utána pedig Varsó megbízott polgármestere volt (a posztot korábban a tavaly államfővé választott Lech Kaczynski töltötte be). Hétfőn viszont Marcinkiewicz már el is köszönt a városházi dolgozóktól, és a januárban távozó Leszek Balcerowicz jegybankelnök egyik lehetséges utódaként emlegetik.
A kampány egyébként - a mostani második és a két héttel korábbi első fordulóé egyaránt - még a fővárosban is viszonylag visszafogott volt. Ehhez nagyban hozzájárult, hogy a finisben nemzeti gyászt rendeltek el a 23 áldozattal járt sziléziai bányásztragédia miatt. A pártok lemondták rendezvényeiket, a Varsó-szerte kitűzött nemzeti lobogókra pedig fekete gyászszalagot kötöttek. Mindez persze nem változtatott azon, hogy a liberális párt az önkormányzati választásokat a kormány egyéves munkájáról mondott ítéletnek igyekezett beállítani.
A verdikt felemásra sikeredett. A Lengyelországban jobbközép színezetűnek számító liberálisok megszerezték ugyan Varsót, ám a második legnagyobb városban, a külföldi befektetések egyik mágnesének számító Lódzban a PiS polgármestere könnyedén megőrizte a mandátumát. Az országos összesítés pedig azt mutatja, hogy a PiS meggyengült ugyan, ám ez korántsem szokatlan a parlamentit követő önkormányzati választásokon. A PO pedig megerősödött, de nem annyira, hogy ezzel bármiképpen veszélyeztesse a kormány pozícióját. Jaroslaw Kaczynski miniszterelnök - az államfő ikertestvére, aki vasárnap édesanyjával érkezett szavazni, majd kedélyesen szóba elegyedett az újságírókkal és a választópolgárokkal - gyorsan igyekezett is hangsúlyozni: a gyengébb önkormányzati eredmény nem jelenti azt, hogy ne akarnák és tudnák kitölteni mandátumukat, amelyből még három év hátravan.
A vasárnapi szavazás nem tett sokat a kusza lengyel politikai erőviszonyok világosabbá tételéért sem. A PO jellemzően a nagyobb városokban kapott sok szavazatot, és a 16 vajdaság közül tízben végzett az első helyen, de csak egyedül Pomerániában szerezte meg a közgyűlés többségét. Varsóban is koalícióra kényszerül, és társa alighanem a tavalyi parlamenti választáson a megsemmisülés szélére jutott, posztkommunista Demokratikus Baloldali Szövetségből (SLD) kivált formáció lehet, amelyet a polgármesterjelöltek versenyében harmadik helyen végzett Marek Borowski vezet. Ő viszont ellentmondásos kapcsolatban áll a PO-val. Gronkiewicz-Waltzot csak a kampány utolsó napjaiban biztosította támogatásáról, amivel elemzők szerint megfordította a közvélemény-kutatások alapján addig Marcinkiewicznek állt versenyt.
A PO csak kockázatokkal nyithat jobbra és balra is - hangsúlyozta a HVG-nek Miroslawa Grabowska, a varsói egyetem szociológiai intézetének professzora. Az egykori Szolidaritásból - több átalakulás után - kinőtt PO szavazóbázisának egy része ugyanis nem bocsátaná meg, ha a posztkommunista baloldal bármely alakulatával szövetkeznének. Jobbra pedig azért nehéz nyitni, mert a párt könnyen a szintén a Szolidaritás-ernyő alól érkezett PiS foglya lehet. Pedig - emlékeztetett rá Grabowska - a tavalyi parlamenti választásokra összeállított programok alapján a két párt sokkal közelebb áll egymáshoz, mint a PO és a baloldal. A tudathasadásos állapotot mutatja, hogy a mostani kampányban Jan Rokita, a PO egyik vezetője Krakkóban a PiS - végül vesztes - polgármesterjelöltjét támogatta, amiért aztán nem győzött magyarázkodni pártjának.
Nyertesnek tartja bizonyos értelemben a PiS-t is Grabowska, aki emlékeztetett arra, hogy a 2001-ben alakult pártnak öt éve még alig ezer tagja volt, és a 2002-es parlamenti választáson csaknem összezuhant. A tavalyi szűk győzelem után pedig még a mostani visszaeséssel is megerősítette tömegbázisát egy olyan országban, ahol a rendszerváltás óta pártok nőttek naggyá, kormányoztak, majd tűntek el a süllyesztőben. Az egyetlen állandó pont a nagy túlélő Waldemar Pawlak vezette Lengyel Néppárt (PSL), amely most a PO-val kampányolt. Sikerült megerősítenie vidéki gyökereit, amit elsősorban annak köszönhet, hogy az őszi kormányválság idején nem engedett a PiS koalíciós csábításának.
A nagy vesztes a két kis kormánypárt. A balos populista Önvédelem (Samoobrona, SO) vidéken teret vesztett - a városokban eddig sem volt jelen -, a szélsőjobboldali Lengyel Családok Ligája (LPR) pedig szinte eltűnt a palettáról. Jellemző, hogy mindkettejük varsói polgármesterjelöltjénél jobban szerepelt a performanszairól ismert Waldemar Fydrych, akinek nyolcvanas évekbeli Narancs Alternatíva csoportja az ukrán narancsos forradalom névadásának ihletője volt. Mivel az önkormányzati megméretés alapján a két kis párt egy előrehozott választás során kiesne a szejmből, ezért érdekük a koalíció fenntartása. Így - vélte a HVG-nek Grabowska - megerősödhet a múlt rendszer előnyeit még mindig élvező posztkommunisták kiszorításával létrehozandó negyedik köztársaságról álmodó Kaczynski kormányfő pozíciója. Ezt a parlamenti többség együttszavazása esetén a PO nem tudja kikezdeni, a baloldal pedig a mostani viszonylag jó szereplésből próbálhat erőt meríteni megtépázott sorai újrarendezésére. A lengyel politikai színpad szereplői között számos ellentét kibékíthetetlen. Csak egyetlen ügy, az Oroszországhoz fűződő viszony képes egységet kovácsolni: a múlt pénteken a szejm minden frakciója támogatta a Moszkvával szembeni kemény lengyel kormányálláspontot, amely - a lengyel hús importjának oroszországi tiltására hivatkozva - lényegében blokkolta az EU-orosz partnerségi megállapodásról tervezett tárgyalások elindítását Helsinkiben.
NAGY GÁBOR / VARSÓ