Ügyesen taktikázik Robert Fico szlovák kormányfő: koalíciójának első száz napja alatt - választási ígéreteivel ellentétben - nem hajtott végre radikális fordulatot, nem csinálta vissza elődje, Mikulas Dzurinda gazdasági reformjait, de számos óvatos változtatást foganatosított. Híveinek kedvét azonban nem vette el, hogy ezzel egyelőre csak morzsákat kaptak, miközben a nagy kiadásokkal járó ígéretek teljesítése halasztást szenved. A szerény többletjuttatások a kemény reformévek után, úgy tűnik, kielégítőnek bizonyultak. Ficónak ugyanis bravúros kormányzati kommunikációval sikerült elérnie, hogy választói nem érzik magukat csalódottnak, továbbra is toronymagasan a legnépszerűbb szlovák politikus, pártjának támogatottsága pedig a júniusi választási győzelme óta olyannyira megugrott, hogy ma akár koalíciós társak nélkül, egymaga is kormányozhatna.

Ehhez nagyban hozzájárult, hogy Fico az általa vezetett koalícióra nehezedő nemzetközi nyomás ellenére sem hátrált meg. Különösen a szélsőséges, nacionalista, magyarellenes Szlovák Nemzeti Párt (SNS) koalícióba hívása miatt támadták élesen külföldön, a nacionalista, populista Demokratikus Szlovákiáért Néppárt-Mozgalmat (HZDS) úgy ahogy elfogadták. Odahaza éppen megerősítette Ficót, hogy szélsőséges megnyilvánulásai dacára kiállt Ján Slota SNS-elnök mellett, és még azt is vállalta, hogy az Európai Parlament szocialista frakciója a minap tíz hónapra felfüggesztette pártjának tagságát. Fico láthatóan nehezen viselte ugyan a külföldi kritikákat, mindezt mégis kiválóan kommunikálta, és beszédeiben szervezett Szlovákia-ellenes kampányról szónokolt. Fordulataiban csak a "megrendelők" személye változott: a budapesti kormánytól a Magyar Koalíció Pártján (MKP) át a nemzetközi monopóliumokig terjedt.

Nem volt ilyen könnyű dolga gazdasági téren a kormányfőnek, hiszen reformellenes, populista ígéreteit kellett összhangba hoznia a gazdasági realitásokkal. A pénzpiacok a Fico-kabinet júliusi hatalomra kerülésére önmagában is idegesen reagáltak, amit erősítettek a kormányfő kijelentéseinek ellentmondó pénzügyminiszteri nyilatkozatok. A szlovák korona gyengülését csak jegybanki intervencióval és másfél százalékos kamatemeléssel sikerült megállítani. A kedélyek azonban mára lecsillapodtak, a korona ismét erős, amit az is segített, hogy a külföldi befektetők előtt is nyilvánvalóvá vált, mennyire visszafogott a kormányprogram. Akárcsak az annak alapján elkészült jövő évi költségvetési tervezet, mely igen óvatosan nyúl a reformokhoz. Mindezt nemrég Dzurinda is elismerte, megkönnyebbülten nyilatkozva, hogy utódja eddig szerencsére csak némi kozmetikázásra szorítkozott.

Kérdéses azonban még ezeknek a lépéseknek a finanszírozása is. A szükséges forrásokról ugyanis nem igazán ad útmutatást a napokban a parlament elé terjesztett költségvetési tervezet. Az állam által vállalt nagyobb mértékű egészségügyi befizetésekhez szükséges pluszforrásokhoz elengedhetetlen, hogy a tárcánál megszorításokra kerüljön sor. Azt sem tudni egyelőre, honnan teremtik elő a mintegy 1,7 milliárd koronát, amit a 800 ezer nyugdíjasnak ígértek "karácsonyi ajándékként". Bizonytalan, hogy - a vizitdíj és a kórházi ápolási díj megszüntetésével - miből pótolják az egészségügyi intézményeknél kieső pénzeket. Az egykulcsos adórendszer eltörlése elmaradt, és bár az adózás rendje jövő januártól némileg módosul, az alacsonyabb áfakulcsot egyelőre csak a gyógyszereknél tervezik bevezetni. A magánnyugdíjpénztárak 1,5 millió ügyfele is fellélegezhetett, befizetéseiket mégsem csökkentik az állami nyugdíjbiztosító javára. Úgy tűnik, egyelőre a fő kormánypárt, a Smer szempontjából teljesen érdektelen rétegen, a legmagasabb - havi 47 500 korona, azaz mintegy 342 ezer forint feletti - jövedelműeken csattan az ostor. Úgynevezett "milliomosadót" nem róttak ugyan ki rájuk, de megvonták tőlük a lehetőséget, hogy jövedelmük egy része után adómentességet élvezzenek. Ezt pedig a gazdagok fokozott tehervállalásának retorikájával jól el lehet adni.

A koalíció első nézeteltéréséhez vezethet ugyanakkor a jövő évi büdzsé. Fico megtakarítást kíván elérni azzal, hogy megvonja a civil szervezetek eddigi támogatását. A tervek szerint ezentúl nem kaphatnák meg a befizetett társasági adó 2 százalékát. A Fico nagyobbik koalíciós partnerét, a HZDS-t vezető Vladimír Meciar azonban ellenzi a tervet. Az exkormányfő közölte, bármiféle adómódosítást csak abban az esetben szavaz meg, ha Fico lemond a civil szervezetek megkurtítását célzó terveiről. A jelek szerint Meciar egyre nehezebben viseli, hogy Fico csillogása miatt pártja és ő maga is politikailag légüres térbe került. A parlamentben ezért rendszeresen betart a Smernek, olyannyira, hogy júliusban nem is szavazta meg a kormányprogramot.

Könnyebb a dolga Ficónak másik koalíciós partnerével. Slota néhány nyomdafestéket nem tűrő, magyarellenes sajtónyilatkozatát leszámítva a párt szervilisen viselkedik. Soha semmit sem kifogásol Fico intézkedései közül, szó nélkül tűri, hogy a kormányfő rendszeresen beavatkozzon a párt által delegált miniszterek vezette tárcák munkájába. Mindezt politikai elemzők azzal magyarázzák, hogy az SNS valójában a semmiből került a hatalomba. Mindeközben fenn kívánják tartani közel 10 százaléknyi szavazatot megtestesítő választói bázisuk számára azt az illúziót, hogy valójában nekik köszönhetően szorultak ki a magyarok az ország irányításából. Slota ennek időről időre nyomatékot is ad. Legutóbb a párt múlt szombati kongresszusán szólította fel - ideológiai hovatartozásuktól függetlenül - a szlovák pártokat, hogy határolódjanak el az MKP-tól mindaddig, amíg annak vezetői nem ismerik el a trianoni döntést, és nem mondanak le a Benes-féle dekrétumok semmissé nyilvánításának igényéről. A koalícióban személyesen részt nem vállaló Slota ugyanakkor az MKP-val szemben is megfogalmazta elvárásait: határolódjon el a "külföldi, szélsőséges", elsősorban magyarországi politikai erőktől.

TUBA LAJOS / POZSONY