A jordániai Általános Hírszerző Igazgatóság (GID) az Egyesült Államok egyik leghatékonyabb szövetségese a terrorizmus elleni harcban. Sőt a GID talán még az izraeli Moszadnál is fontosabb partnere az amerikai Központi Hírszerző Ügynökségnek (CIA) - állította Michael Scheuer, a CIA-tól 22 év után tavaly távozott terrorszakértő másokkal egyetemben. Az amerikai The New York Times szerint a GID jelentősége abban áll, hogy arab szolgálat, és ezért könnyebben be tud épülni az arab militáns szervezetekbe. A Los Angeles Times szerint a jordániai-amerikai titkosszolgálati együttműködés szorosságára jellemző, hogy a GID működését és eszközei beszerzését nem elhanyagolható mértékben titokban pénzügyileg is támogatja Washington, a két hírszerző szolgálat közös akciókat végez, és rendszeresen információkat cserél. A CIA műszaki emberei gyakorlatilag "be vannak ágyazva" a GID főhadiszállásába, ahol magas rangú CIA-ügynökök akár kíséret nélkül is mászkálhatnak. Sőt állítólag II. Abdullah jordániai királynak olykor szorosabb a kapcsolata a CIA helyi állomásfőnökével, mint az ammáni amerikai nagykövettel.

A GID már a hetvenes években is vezető szerepet játszott a szélsőséges csoportokba való beépülés terén, például a jordániai monarchiát veszélyeztető helyi palesztin radikális csoportokba is be tudott férkőzni. A jordániai és az amerikai hírszerzés együttműködése nem új keletű, a nyolcvanas években például együtt bomlasztották fel és gyakorlatilag bénították meg az Abu Nidal vezette csoportot, amely az akkori idők legveszélyesebb terrorszervezetének számított. Állítólag éppen Nidalnak a kémektől való már-már paranoiás félelmét használták ki: bizalmasai nevére hamis bankszámlákat nyitottak, melyekre homályos forrásból pénzösszegek érkeztek. Végül Nidal saját emberei ellen fordult, akik közül többeket kivégeztetett. A GID eszeveszett vadászatot folytat az al-Káida iraki vezére, Abu Muszab al-Zarkavi ellen is, akinek már több társát is elfogták jordán ügynökök.

Előszeretettel szállítják a királyságba az amerikai fogságban lévő, gyanúsított szélsőségeseket. A GID szakavatott kihallgatásai állítólag igen hatékonyak, emberjogi szervezetek szerint persze azért, mert gyakorta fizikai és lelki kényszert alkalmaznak. Scheuer szerint a kilencvenes évek közepén kezdődő programhoz Jordánia - Marokkó és Egyiptom mellett - az elsők között csatlakozott. A beszámolók szerint a 2001-es merénylet után Jemenben, Pakisztánban, Indonéziában elfogott szélsőségesek kerültek többek között a GID markai közé.

A GID persze fontos hatalmi eszköze is a monarchiának: az egyetemre jelentkezőknek például egyfajta erkölcsi bizonyítványt kell beszerezniük a szervezettől, és útlevelek kiadását is megakadályozhatja nemzetbiztonsági okokra hivatkozva. A titkosszolgálatnak letartóztatási jogosítványai is vannak, és saját börtönhálózatot üzemeltet.