Az új parlamentnek legkésőbb a választást követő 30. napon össze kell ülnie, és csak ezt követően kerülhet sor a kancellár megválasztására. Addig a jelenlegi kormány viszi tovább az ügyeket. Az alkotmány értelmében a kancellár személyére az államfő tesz javaslatot, és e javaslatról a Bundestag vita nélkül, titkos szavazással dönt. Az államfőt semmi nem köti a jelölt kiválasztásában, de értelemszerűen és az eddigi gyakorlatot is követve arra tesz javaslatot, akinek megválasztására a legnagyobb az esély. Ezt a pártok vezetőivel való előzetes konzultációkon méri fel, és ha egyik pártnak sincs biztos többsége - mint a jelen helyzetben -, akkor megvárja a koalíciós tárgyalásokat, amelyek túlhúzódhatnak a Bundestag alakuló ülésén. A kancellárválasztás - amire ezek szerint várhatóan október második felében, esetleg november elején kerül sor - csak akkor eredményes, ha a jelölt megkapja az összes képviselő több mint felének szavazatát, az úgynevezett kancellári többséget. Ebben az esetben az államfőnek ki kell őt neveznie, majd az új kormányfő összeállítja kormányát.

Ha a jelölt nem kapná meg az abszolút többséget, a Bundestag 14 napon belül új jelöltet állíthat, akiről újabb titkos szavazás következik. Ha ez eredményes, az államfőnek ugyancsak ki kell őt neveznie. Amennyiben viszont a parlament nem tud abszolút többséggel kancellárt választani, haladéktalanul új jelölésre és szavazásra kerül sor, amelynek során már az egyszerű többség is elegendő. Ez esetben azonban az államfőnek már nem kötelessége a kinevezés. Mérlegelhet, és ha úgy látja jobbnak, a kinevezés helyett feloszlathatja a parlamentet, és új választást írhat ki. Erre hatvan napon belül kell sort keríteni, vagyis szélsőséges esetben a németeknek januárban kellene újra szavazniuk.