Valóságos csoda lenne, ha az Európai Tanács jövő heti ülésén egyezség születne a 2007 és 2013 közötti időszak pénzügyi tervéről, bár az EU történetében minden hosszú távú költségvetési megállapodást a mostanihoz hasonló keserves alkudozás előzött meg. A francia és holland pofon azonban sokak szerint elég erősnek tűnik ahhoz, hogy a Huszonötök félretegyék a torzsalkodásokat, és az EU történetének ebben a nehéz pillanatában egységet és szolidaritást mutatva kompromisszumra jussanak.

A megoldás kulcsa a jelek szerint az unió finanszírozásának legfőbb terhét viselő, és ezért a közös kiadásokat a következő hét évben az EU összesített bruttó nemzeti jövedelmének (GNI) 1 százalékában maximálni akaró hat tagállam - Ausztria, Franciaország, Hollandia, Nagy-Britannia, Németország és Svédország - kezében van. A luxemburgi elnökség által többször módosított tárgyalási javaslat a pénzügyi kötelezettségvállalást tekintve körülbelül 870 milliárd euróban, vagyis az uniós GNI 1,06 százalékában húzná meg a kiadások felső határát, 0,2 százalékkal, azaz mintegy 150 milliárd euróval alacsonyabban az Európai Bizottság által szorgalmazott szintnél. Elsősorban a versenyképesség javítását célzó programokat nyirbálták meg, de a strukturális és kohéziós támogatásokat fokozatosan elvesztő mediterrán országokon és az új tagállamok felzárkóztatását szolgáló fejlesztési forrásokon is spóroltak.

A referendum után tovább keményedhet Hollandia pozíciója, hiszen az ottani kampány egyik első számú témája éppen az volt, hogy egy főre vetítve a hollandok messze a legtöbb pénzzel járulnak hozzá a közös uniós kasszához. Gerhard Schröder német kormányfő viszont a holland referendum után közölte, hogy Németország "lehetőségeihez mérten" kész további engedményekre, de ezt várja el a többi országtól is. Az üzenet elsősorban a brit kormánynak szólt, amely hallani sem akar az 1984-ben kiharcolt, jelenleg évi több mint 4,5 milliárd eurós - harmadrészt Németország által fizetett - visszatérítés befagyasztásáról, majd fokozatos csökkentéséről, amit Luxemburg korábban ajánlott. A britek világossá tették, hogy a visszatérítés fokozatos kifuttatásáról csak abban az esetben lehet szó, ha felülvizsgálják a közös agrárpolitika finanszírozását a 2006-os szinten újabb hét évre garantáló 2002-es döntést, amelynek fő haszonélvezője Franciaország. London elszigetelődött álláspontjával, ám Blair brit kormányfő megegyezési hajlandóságát növelheti, hogy a júliustól uniós elnök Londonnak szövetségesekre lesz szüksége.