A kampány lezárása után megnyitott change.gov honlap arról tanúskodik, hogy az állampolgári aktivitást nem fogják egy-egy önkormányzat területrendezési tervének véleményezésére korlátozni. Obama valóban közelebb akarja hozni az államot a polgáraihoz, szinte kiemelve az e-demokráciát az e-kormányzatból. A közösségekre építő web 2.0. mintájára nem véletlenül nevezték már eddig is "kormányzat 2.0."-nak mindazt, amit Obama meg kíván valósítani. Ez azonban csak akkor működhet, ha az amerikai háztartások széles sávú internet-hozzáférése teljes körűvé válik, és megáll az ország ez irányú leszakadása. A megválasztott elnök szótárába ezért került be az "egyetemes hozzáférés", és ezért kész azonnal megkezdeni a távközlési szolgáltatásokkal kapcsolatos, a lefedett terület mértékére, a nyújtott szolgáltatás minőségére és árára vonatkozó szabályozás megújítását. Gondoskodni kíván arról is, hogy egyetlen egészségügyi és oktatási intézmény se maradjon széles sávú hozzáférés nélkül.

A másik csapásirány az oktatás, a kutatás, és a magasan képzett munkaerő - vagyis maga a tudásszektor. Úgy tűnik, Obama alatt megvalósulhat a régi törekvés, a nem bevándorlási célú munkavállalást lehetővé tevő vízumok számának bővítése, Amerika kapuinak tágra nyitása a nagy tudású szakemberek előtt. Az adu ász mégis Obama tudománytámogatást átalakító programja. A nyilvánosságra hozott tervek szerint tíz év alatt duplájára kívánja növelni a kormányzati támogatás éves keretét, tovább erősítené az amerikai egyetemekre épülő alapkutatásokat is, s jelentősen megreformálná a szabadalmak védelmének rendszerét.

Ha mindezt összevetjük a lisszaboni programmal, amely kimondottan tudásközpontú forradalommal kívánta az Európai Uniót a legversenyképesebb gazdasággá tenni 2010-re, akkor megérezhetjük, miféle kihívást hordoznak Obama tervei. A lisszaboni program kudarca közismert, "utolérés és előzés" helyett a legfontosabb mutatókban növekedett a távolság a másik két erőcentrumtól, az Egyesült Államoktól és Japántól. Ez Magyarország számára sem ígér semmi jót, hiszen nemhogy duplázni, nemhogy növekedni nem tudott, hanem még meglévő pozícióin is rontani kezdett a tudományos kutatásra fordítható összegeket, a szabadalmak számát vagy az innovációs potenciált tekintve. Nem tudtak elindulni azok a korrekciós folyamatok, amelyek a közoktatási rendszer minőségét és teljesítményét a digitális korszak kívánalmaihoz és legkorszerűbb pedagógiai és intézményi-fenntartói modelljeihez igazította volna. Az unión belül is sereghajtók vagyunk idegennyelv-tudásban, iskolán kívüli tanulási hajlandóságban.

Nemcsak a társadalom, hanem a gazdaság szereplői is hátul kullognak az internetkultúra elsajátításában és használatában. Összeomlás előtt áll a tudományos információszolgáltatás, a tudományos szakkönyvkiadás, a magyar kutatók lehetőségeiket, a nemzetközi hálózatokba való bekapcsolódásukat, a forrásokhoz való hozzáférésüket tekintve lassan másodrendűvé válnak. Közel állunk hozzá, hogy felgyorsuljon a képzett munkaerő és a kvalifikált kutatók exodusa, ami hosszú távon katasztrofális hatással lenne a versenyképességre. Minden stratégiai program, amely nem elég átfogó, nem elég merész, nem hajlandó vetni egy majdani aratás reményében, csak erősíti a periferizálódást.

MIKECZ DÁNIEL

(A szerző a Budapesti Műszaki Egyetem Információs Társadalom- és Trendkutató Központ munkatársa)