Ugyan már, miért nem tanította meg az utóbbi tíz évben a Magyar Public Relations Szövetség legalább a médiamunkásokat a szakma ismérveire? Mentségünk nincs, csak magyarázatunk, de azzal tele a padlás. Ez a mulasztás most már így vagy úgy, de a bizonyítványunkban marad. A pr-rel kapcsolatos előítéletek mára mélyen behatoltak a magyar társadalom szervezetébe, és meg kell állapítani: az előítéleteket konzerváló riasztó példákban sosem volt hiány. Szakszerűtlenség, felületesség, tudományközi egyet nem értés, vezetői keményfejűség egyaránt szerepet játszott abban, hogy ez az észak-amerikai és nyugat-európai államok életének szervezésében évről évre egyre fontosabb szerepet játszó szakma Magyarországon csak mostanában indult el a perifériáról a stratégiai központok felé.

A bizalomépítés művészete több mint száz év alatt a társadalmi kapcsolatok hatékony szervezésének tudományává fejlődött. Észak-Amerikában bizonyosan. Idehaza azonban még virulnak a pr értelmezésével kapcsolatos tévhitek. Nagyjából úgy fest a kép, mintha a nevelés, oktatás fogalmán még ma is a körmöst vagy a testi fenyítés egyéb módozatait értenénk. Vagy ha az üdítőitalok széles választékából mindegyre csak a kátránnyal hírbe hozott Bambit emlegetnénk. Vagy ha a rádió még ma is az LGT által megénekelt csukott bútorszállítót jelentené.

A pr-t - amellyel Magyarországon legalább ötezren foglalkoznak hivatásszerűen - nem lenne szabad a kommunikációs eszköztár mégoly látványos elemeivel sem azonosítani. A társadalmi kapcsolatok szervezésével segíteni képes a szűkebb vagy tágabb környezet alakulását. Nem bűvészkedés, nem sajtóelhárítás, nem szórólapozás, nem "terülj asztalkám!", nem propaganda és nem marketing. "PR-pénzek Irakból" írja címlapján a vezető napilap, aztán a Király B. Izabella politikai kísérleteit finanszírozó olajpénzekhez kapcsolódó propagandamunkáról értekezik. Olyan az egész, mintha a felnőtt és gyermekszereplők egyidejű jelenléte okán pedagógiai részterületnek nyilvánítanánk a pedofíliát. A www.bertollnok.hu sem adja alább: nagy hatású fegyvernek kiáltja ki és ajánlja ügyfeleinek "PR-cikkek" elkészítését. Túl azon, hogy már a széles körben elterjedtté vált "PR-cikk" kifejezés is agyrém, a "fegyver" hatóereje is erősen megkérdőjelezhető.

A pr jó házból való, szalonképes szakma, amely a közjó szolgálatába állítható. Ehhez képest folyton rossz hírbe keverik. A korszerű public relations súlypontja ugyanis nem ott keresendő, hogy mi mit akarunk mondani, s hogy azt milyen kifinomult módszerekkel sulykoljuk a szerencsétlen hallgatóságba, hanem ott, ahol a környező világgal való együttműködésre tényleg képesek leszünk. Ha nemcsak üzenni akarunk, hanem hallgatni, s kölcsönös érdekek mentén cselekedni. A pr ennek szervezésével foglalkozik. A gazdaságban, a politikában, a civil szférában egyaránt. A Zengő tetején is kisebb lett volna a felfordulás, ha a HM a helyszín kiválasztásakor (vagy bármikor később) nemcsak a lokátortechnika szakértőire meg a törvény betűjére figyel, hanem a társadalmi párbeszéd megteremtésére is.

A pr-től (így kisbetűvel, ahogy az akadémia állásfoglalása is előírja) várt jó hírnévre, bizalomra és nyilvánosságra nemcsak sikeres üzleteket, vállalatbirodalmakat, hanem akár társadalmi közmegegyezést is lehet építeni. A pr-esek már a spájzban vannak. Nem ők tehetnek arról, hogy rendre csak vacsora után hívják be őket, amikor a szalonban már éppen egymásnak feszülnek az indulatok.

FERLING JÓZSEF

(A szerző a Magyar Public Relations Szövetség elnöke)