Hatásmechanizmus
Alufém felnik tisztítására rendszeresített GBL-folyadékot (gamma-butirolakton), és nem heroint fogyasztott az az öt...
A heroin is a központi idegrendszerre hat, gátolja az agyban és a gerincvelőben az ingerületátvitelt, kikapcsolva a fájdalomérzetet. A kábítószerezők kellemes érzetekről, úgynevezett villanásról, eufóriarohamról, eksztázisról számolnak be. Az eksztázis intenzitása a drog mennyiségétől függ, valamint attól, hogy az milyen gyorsan jut el az agyba. Az eufóriaérzetet kellemetlen fizikai tünetek is kísérik, ilyen a meleg bőrpír, a szájszárazság, émelygés, hányinger, erős viszketés. A kezdeti hatások után a kábítószerezők órákon át álmosak, nyomottak. A központi idegrendszert ért hatás következtében az értelmi funkciók elhomályosulnak. A szívritmus és a légzés is lelassul - néha halálos mértékben.
A szer rövid távú következménye a fájdalomcsillapítás, rövid ideig tartó eufória, nyugtató, álmosító hatás. Hoszszabb távon a legrombolóbb következmény maga a rászokás. A szer megváltoztatja az agy neurokémiai és molekuláris szerkezetét. A szervezet hozzászokása miatt mind nagyobb mennyiségű szer kell az eufóriaérzet eléréséhez. A függőség állandó fizikai és pszichés késztetést jelent a heroinbeszerzésre, hiszen a drogéhség már az utolsó fogyasztást követő négy-hat órán belül jelentkezik. Az elvonási tünetek - könynyezés, idegesség, ingerlékenység, erős izzadás, láz, gyomor- és izomgörcs, hasmenés - már 8-12 órás absztinenciát követően mutatkoznak. Az intravénás adagolás következményeként a vénák forradásosakká vagy összeesetté válnak, gyakran előfordul a véredények és szívbillentyűk, valamint a lágy kötőszövetek bakteriális fertőződése.