Visszaküldetéstudat
Az államfői vétó miatt egyelőre nem lehet eltiltani gazdasági vezetői posztoktól azokat, akiknek cégei irányításuk alatt bizonyítottan részt vettek piacfelosztó vagy ármegállapító kartellezésben.
HVG |
A versenytörvény ügyében az államfő kritikája első olvasásra kissé nehézkesen megfogalmazott emberi jogi kiállás. "Egy jogellenes magatartáshoz kapcsolódó, preventív-represszív jellegű szankció kiszabására irányuló eljárásban a szankcióval fenyegetett személy nem kerülhet abba a helyzetbe, hogy ártatlanságát magának kelljen bizonyítania, azaz ne érvényesüljön az ártatlanság vélelme" - szögezte le beadványában a köztársasági elnök. Ebből a megfogalmazásból úgy tűnhet, mintha a Gazdasági Versenyhivatal (GVH) jogerős bírói ítélet nélkül, önkényesen bűnösnek mondhatna ki embereket, és súlyos büntetést szabhatna ki rájuk. Ténylegesen azt vezetné be a törvénymódosítás, hogy a legsúlyosabb versenykorlátozó visszaéléseket - ilyen például a beszerzési árat lenyomni, az értékesítésit felhajtani szándékozó vagy a piacot felosztó kartellmegállapodás - elkövető cégek vezetőit legfeljebb két évre eltilthassák gazdasági vezetői pozíció betöltésétől. A kodifikátorok abból indultak ki, hogy bármily magas is a kartellbírság, azt a cégek kifizetik, ami a jogsértésről ténylegesen döntő ügyvezetőnek vagy igazgatósági tagoknak közvetlenül nem fáj, így a megelőzés-elrettentés érdekében személyre szóló szankciót is ki kell találni.
Az egyszerű zsebtolvajnál valóban hátrányosabb helyzetbe kerülnének a cégvezetők, esetükben ugyanis megfordulna a bizonyítási teher, nekik kellene hitelesen alátámasztani azt, hogy személy szerint ellenezték a kartellmegállapodást, vagy munkakörük miatt arra nem is lehetett befolyásuk. Egy útépítő cég személyzeti igazgatója például még talán hivatkozhatna arra, nincs befolyása az alapanyagok árának a versenytársakkal egyeztetett leszorítására, de a vezérigazgató már nem mondhatná eredményesen, hogy mindezt a helyettesei csinálták a háta mögött.
Közel sem példa nélküli azonban az ilyen jogi helyzet: a kiemelt közlekedési szabálysértéseknél is él már a sokat emlegetett objektív felelősség, a megfordított bizonyítási teher, akárcsak a sajtót és újságírókat érintő perekben. A szigorítás a piaci versenyt legsúlyosabban torzítani próbáló cégvezetők esetében általános törvényhozói támogatásra is talált, hiszen a módosítást egyhangúlag, ellenszavazat nélkül fogadta el a parlament.
Sólyom érvelése szerint a foglalkozástól - jelen esetben például az igazgatóságtól - eltiltás hatásában büntetőjogi jellegű szankció. Ezért aztán megengedhetetlen a bűnösség vélelme, ráadásul sérül a tisztességes eljárás elve is, a bíróság ugyanis csak okiratokból, az érintett gazdasági vezetők és tanúk meghallgatása nélkül döntene. Ezzel szemben a HVG által megkérdezett igazságügyi szakállamtitkár, Gadó Gábor állítja: a cégvezetők felelősségének tisztázásakor mód van a szóbeliségre, őket éppúgy meghallgathatja a bíróság, mint tanúikat. Ebben a versenyjogi esetben a szakállamtitkár nem ért egyet az ártatlanság vélelmének hangsúlyozásával sem, hiszen az büntetőjogi alapelv. Azt pedig a versenytörvény indoklása is tartalmazza, hogy a gazdasági vezetőket fokozott szakmai felelősség terheli, alapvető kötelezettségük a legsúlyosabb versenyjogi visszaélések megakadályozása, a tárca szerint pedig az új szankció segíthetné a korrupció visszaszorítását.
FAHIDI GERGELY