HVG

Ki tudja, miért, az amerikai The New York Times napilap megkülönböztetett figyelmet szentel a magyar fegyverkereskedelemnek. Tavaly novemberben a Gripen-beszerzések kapcsán emlegetett korrupciógyanút (lásd Gripen-helybenjárás című írásunkat), a múlt héten pedig leleplező cikket közölt arról, hogy a floridai AEY Inc. nevű kereskedőcég az amerikai törvények által tiltott módon kínai lőszereket szállított az afgán védelmi minisztériumnak. Mintegy mellesleg megemlítette azt is, hogy a gyenge minőségű kínai hadianyag egy része a magyar MFS 2000 Magyar Lőszergyártó Zrt.-től származhatott, amely cég egyébként a Csányi Sándor OTP-vezér által birtokolt Bonitás 2002 Kft. többségi tulajdonában van. Az ügy tengerentúli hullámaira jellemző, hogy az amerikai kormány azonnal visszavonta az AEY kereskedelmi licencét. Igaz, ezt már azért, mert Efraim Diveroli cégvezető félrevezette a hadsereget, hiszen falból nevezte meg a kínai lőszer forrásaként az MFS 2000 Zrt.-t.

Ezúttal gyorsan reagáltak a magyar illetékesek is. Gyurcsány Ferenc a hír másnapján a nemzetbiztonsági kabinetet vezető Szilvásy Györgyöt, a polgári titkosszolgálatokat irányító tárca nélküli minisztert vizsgálatra utasította, ami egy nappal később már eredményt, vagyis közleményekbe foglalt cáfolatokat hozott. A Honvédelmi Minisztérium (HM) például leszögezte: a Magyar Honvédség (MH) nem értékesít lőszert, a lejárt szavatosságú hadianyagokat megsemmisítteti. Amikor pedig - NATO-adományként - fegyvereket és lőszert adott Afganisztánnak, azt katonai keretek között szállíttatta, tehát soha semmilyen jogviszonyban nem állt az AEY Inc. nevű céggel.

Cáfolt az MFS 2000 Zrt. is, egyebek mellett meglehetős határozottsággal kijelentve, hogy Magyarország soha nem vásárolt Kínától lőszert, továbbá azt, hogy árujuk mindenben megfelelt a kívánalmaknak, és jogi lépéseket fontolgat a hitelrontók ellen. A sietős cáfolatok azonban némi ellentmondást is szültek: miközben a HM azt állítja, nem értékesít, csak megsemmisítésre ad át lőszert, az MFS közleménye szerint a szóban forgó hadianyag a honvédséggel kötött szerződés alapján került a tulajdonukba, és annak ellenértékét a cég beszámította a modernebb szállítmányok árába. Mint azt a HVG Károly Györgytől, az MFS vezérigazgatójától megtudta - olyan lőszerekről volt szó, amelyeket a cég bevizsgálás után megfelelőnek minősített, ám a készletet a zrt szabad felhasználásra kapta az MH-tól.

Magyarország betartott minden szabályt - állítja a Miniszterelnöki Hivatal is, emlékeztetve, hogy a fegyverkereskedelemben a szokásos végfelhasználói nyilatkozatot az Egyesült Államok hadseregének egy szervezete adta ki, s azt a budapesti amerikai nagykövetség ellenjegyezte, attól függetlenül, hogy a szállítmány valójában az afgán védelmi minisztériumhoz került.

A fegyverek-lőszerek külkereskedelmét egyébként egy sor nemzetközi irányelv és magyar jogszabály korlátozza, amelyek célja, hogy a fegyverek végső soron állami szervektől állami szervekhez kerüljenek, méghozzá esetenként regisztrálva és minden szempontból kifogástalan közvetítő cégeken keresztül. A HM által említett katonai adományok közvetlenül jutnak célba: ilyen szállításokra egyébként kormányhatározattal már 2005-ben sor került, amikor gépkarabélyokkal, lőszerrel és aknagránátokkal támogattuk az Egyesült Államokat a terrorizmus elleni harcban.

A szóban forgó szállítmányok engedélyezésében egyébként - mint a fegyverexportot jóváhagyó Magyar Kereskedelmi Ellenőrzési Hivataltól (MKEH) megtudtuk - közvetve azért a magyar hadsereg is részt vesz. A külkereskedelmi tevékenység folytatásához, sőt a tárgyalások megkezdéséhez, illetve a forgalmazáshoz szükséges engedélyekkel kapcsolatos szakértői véleményezést a haditechnikai külkereskedelmi bizottság végzi, amelyben a honvédelmi miniszter delegáltja is helyet kap. Más kérdés, hogy a végfelhasználói nyilatkozat sem bombabiztos garancia, hiszen - mint azt Vass János, az MKEH haditechnikai és export-ellenőrzési hatóságának igazgatója elmondta - ez esetben nem vizsgálták, hogy Afganisztán háborús, terrorveszélyes ország-e (ezeket ugyanis a nemzetközi irányelvek nemkívánatos célországnak tekintik), hiszen "az eszközök további sorsát illetően minden felelősség a végfelhasználói nyilatkozat kiadójáé", ám az MFS vezérigazgatója szerint a dokumentumon szerepelt az afgán minisztérium.

Magyarország a jelek szerint meglehetősen szerteágazó fegyverkereskedelmi kapcsolatokat ápol. Az MFS 2000 Zrt. példája legalábbis ezt látszik bizonyítani. A 280 millió forint alaptőkéjű cég legnagyobb kereskedelmi célországai zömmel NATO-tagállamok ugyan (lásd táblázatunkat a 20. oldalon), de - a 2006-os mérleg szerint - voltak ügyleteik Svájccal, Oroszországgal vagy éppen Paraguayjal is. Mérlegükből egyébként azt is kiderül, 1,8 milliárd forintos árbevételük zöme lőszer, illetve vásárolt lőszer, anyag értékesítéséből származott, igaz, nyereségük 2006-ban alig haladta meg a 2 millió forintot, szemben az egy évvel korábbi 35 millió forinttal.

TÖMÖRY ÁKOS