"Csütörtök és vasárnap tartandó középiskolás hitoktatáson, amelyet a Szt. József-templomban tartanak, jelenjen meg és arról részletes jelentést készítsen" - így határozta meg a Magyar Béla fedőnevű középiskolás, vagyis fiatalkorú ügynökének egyik feladatát 1959 szeptemberében Molnár István, a Csongrád Megyei Rendőr-főkapitányság politikai nyomozó osztályának századosa. Az ügynöknek sikerült elnyernie a megfigyelés alatt lévő Havass Géza katolikus lelkész bizalmát - derül ki a Kahler Frigyes szerkesztette III/III-as történelmi olvasókönyvben közölt dokumentumból. "Magyar Béla" azt is feladatul kapta, igyekezzen megállapítani, milyen kulccsal záródnak Havass szekrényei és íróasztala, nyilván a későbbi titkos házkutatást előkészítendő. Havasst pár évvel később államellenes tevékenység miatt öt és fél évi börtönre ítélték.

A szegedi eset nem lehetett kirívó, hiszen a HVG által megkérdezett történészek eddig nem akadtak olyan dokumentumra, amely külön szabályozta volna fiatalkorúak beszervezését. Szakértők szerint ez azt jelenti, hogy az ilyen munka nem volt például külön engedélyhez kötve, s nem szabályozták például, hogy tudhatnak-e róla a szülők. Egyes esetek arra utalnak, ez néha megtörtént. Rainer M. János történész kutatásaiból tudható, hogy amikor Antall József későbbi miniszterelnök a Toldy Gimnáziumba került tanárnak, nemcsak kollégái, de a diákjai közül is szerveztek rá ügynököket. Az egyik fiú szülei belügyesek voltak, s a "Kerekes János" fedőnevű, 1957-ben III. osztályos gimnáziumi tanuló fedősztorival került Antall osztályába. 1957. október 23-án talpig feketében jelent meg rákospalotai iskolájában, ahonnan ezért eltávolították, majd felvették a Toldyba. "Rovott" múltja nyilván bizalmat keltett Antallban, akiről aztán két éven át - tanárának az iskolából való 1959-es eltávolításáig - jelentett.

Az iskolások nagy körültekintést igénylő beszervezésének munkáját Köbel Szilvia dokumentálta egy tanulmányában, amelyben egy "Zenész" fedőnevű bencés diák "becserkészésének" módszereit mutatta be. A fiatalt kalandvágya hajtotta a titkosrendőrök karjaiba, nagyon érdekelte a detektívmunka, a cselgáncs és a motorozás, s a tisztek ezt kihasználva fokozatosan férkőztek a bizalmába. Ez egészen odáig ment, hogy "Zenész" a tisztek segítségét kérte "ifjúkori személyes, féltve őrzött problémái megoldásához", s nyilván ennek a segítségnek a része volt, hogy a "nemiséggel foglalkozó ismeretterjesztő könyvet beszereztük és átadtuk számára". Esetében a szülők bevonása nyilván nem jöhetett szóba, "sikerült kihasználni a szülei és közte fennálló felszínes és bizalmatlan kapcsolatot", s a diák végül hazafias meggondolásból írásban vállalta az együttműködést.

A bencések esetében kevésbé valószínű, de állami iskoláknál sem biztos, hogy beavatták a tantestület vezetését a diákügynökök beszervezésébe. Az igazgatók ugyanakkor az állambiztonság úgynevezett hivatalos kapcsolatának számítottak, azaz bármikor a titkosszolgák rendelkezésére kellett állniuk, sőt értesíteni őket, ha valami "ellenséges jelenséget" tapasztalnak iskolájukban. E munkát megkerülni nem nagyon tudták, hiszen a jelen lévő ügynökök, később egyes helyeken fedésben dolgozó úgynevezett SZT tisztek úgyis jelentettek, így ellenőrizhető volt az igazgatók hozzáállása. Ilia Mihály egyetemi tanár, volt Tiszatáj-főszerkesztő megfigyelése érdekében például egyenesen arra készült terv, hogy rávegyék gyermeke osztályfőnökét, szerezze meg a diák lakáskulcsát.

Minden iskolában ott volt a KISZ is, amely vezetőinek jelenteniük kellett a felsőbb vezetésnek az esetleges államellenes cselekményeket, s a naponta készített úgynevezett BM Tájékoztató Jelentésből a KISZ kb első titkára is kapott. Mivel az "ellenséges propaganda" által leginkább veszélyeztetett csoportnak a pártvezetés az ifjúságot tartotta, ezért nagy figyelmet fordított arra az állambiztonság is. A BM által 1969-ben készített statisztikából például kiderült, hogy "az állam elleni és más politikai jellegű bűncselekményekben részt vevő fiatalok aránya 1968-ban 45,9 százalék volt". Ezért a hatvanas évek második felétől például az osztályfőnöki órák keretében állambiztonságiak is okították az ifjúságot, s a belügyminiszter 016/1973. számú utasításában az áll, hogy bővíteni is szükséges a hálózatot és az ifjúsági szervezettel való kapcsolatot.

A KISZ és az állambiztonság kapcsolatrendszerének feltárása még várat magára, ám az például a belügyi parancsokból és utasításokból kiderül, hogy a KISZ Ifjú Gárda és a BM III. főcsoportfőnökség szorosan együttműködött. Ennek kapcsán például Karasz Lajos vezérőrnagy, a BM állambiztonsági miniszterhelyettesének 21/1978-as intézkedése úgy rendelkezett, hogy "a sorkatonai szolgálatra bevonuló ifjúgárdistákat az újoncállomány körében végzendő állambiztonsági szűrő-kutató munka végzésében fokozottan használják fel".

RIBA ISTVÁN