Több mint 150 éve folyik a vita arról, Budapest melyik városrészekből álljon, s ezeknek milyen jogai legyenek. A főváros első egyesítője Szemere Bertalan volt 1849-ben: rendeletet adott ki Pest, Buda és Óbuda összevonásáról, a szabadságharc leverése miatt azonban ez nem történt meg. A kiegyezés után ismét felmerült az ötlet, bár a három - saját önkormányzattal rendelkező - város közül egyik sem akarta az egybeolvadást és az ezzel járó hatalmi koncentrációt. A pestiek szerint Buda elmaradott volt, míg náluk mind az ipar, mind a kereskedelem gyorsan fejlődött, s az egyesítés terheket róna rájuk. A budai önkormányzat kiváltságait féltette, hiszen királyi székhelyként magyar főváros volt, míg a mezővárosi státusú Óbuda lakosainak közterhei kisebbek voltak, mint a Pesten és Budán élőkéi.

Az egyesítés azonban egy új törvény révén megtörtént, s minden hatalmat a központosított fővárosi vezetés kezébe adott. Már 1872-ben létrehozták ugyan a kerületi elöljáróságokat, ám ezeknek semmilyen önálló hatáskörük nem volt, csak annyi, hogy szegénységi és erkölcsi bizonyítványt adtak ki, s vezetőik nem is főállásban dolgoztak, hanem tiszteletdíjért. Budapest kiegyezés utáni szédületes fejlődésével aztán némi közigazgatási decentralizáció is járt, s a 19. század végén már hivatásos tisztviselők vezették a kerületi elöljáróságot, ám azok továbbra sem működtek önkormányzatként (a költségvetésükről a főváros döntött, vezetőit is a polgármester nevezte ki).

A közelben lévő kisebb települések - például Újpest, Kispest, Csepel, de a többi helység is - ezer szállal kötődtek a fővároshoz, s éppen emiatt már a 20. század elején felmerült, hogy létrehozzák Nagy-Budapestet. Nem is akárki volt az ötlet kiagyalója, hanem Bárczy István polgármester, ám elképzelése papíron maradt. A két világháború között is felmerült ez a terv, sőt a Fővárosi Közmunkák Tanácsának jogkörét kiterjesztették egyes Budapest környéki településekre is, de a döntés nem akart megszületni, pedig alkalom lett volna rá, hiszen 1930-ban új fővárosi törvényt alkottak.

Nagy-Budapest kialakításáról 1945 után is folytak viták, míg aztán a kommunisták rapid módon megoldották a kérdést. A vezetők 1949 tavaszán tárgyaltak erről, majd júliusban a Magyar Dolgozók Pártja politikai bizottsága döntött: fél év alatt le kell folytatni a Budapest jövőjével kapcsolatos szakmai munkát, törvény-előkészítést és törvényhozatalt. Sikerült is: 1950. január 1-jével újjáalakult Budapest, a régi fővároshoz hozzácsatoltak hét várost és 16 nagyközséget. Ezek valamennyien elvesztették önállóságukat, de nem járt jobban Budapest sem, mivel beköszöntött a tanácsrendszer, amelyben semmi tere nem maradt az önkormányzatiságnak.

RIBA ISTVÁN